Sok ember késő ősszel és télen szomorúbbnak érzi magát, a hűvösebb időt és a rövidebb nappalokat okolva. Vannak azonban olyanok, akiknél ez a szomorúság sokkal intenzívebb, szezonális hangulati zavarként jelentkezik. A betegségre ismétlődő depressziós szakaszok jellemzőek, ezek általában október-november táján kezdődnek és február-márciusban érnek véget (más néven őszi-téli depresszió). A rendellenesség gyakoribb a távoli északon, illetve délen, ahol a telek hosszabbak és keményebbek. Elképzelhető, hogy a rendellenességért a melatonin-kiválasztás (az agy középső részében található tobozmirigy által termelt hormon) meghosszabbodott időtartama felelős, mivel az normális esetben éjszaka történik.
A rendellenesség tünetei letargia, a megszokott tevékenység iránti érdektelenség, túlzott alvásigény és evéskésztetés. Tavasszal a tünetek megszűnnek, egyes esetekben azonban a tavasz közeledtével a tünetek az ellenkezőjükre változnak, megnő a tettvágy, a beteg életerősebbnek érzi magát, alvásigénye, étvágya csökken. Ezt az állapotot tavaszi-nyári hipomániának nevezzük.
A rendellenesség leghatékonyabban fototerápiával kezelhető. A kezelés során a beteget zárt szobában mesterséges fény hatásának teszik ki. A fényt úgy állítják elő, hogy az emlékeztessen az utánozni kívánt évszak napjaira: a rövid téli és hosszú nyári napokra.
