A kortikoszteroidok a legerősebb elérhető gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Bármely gyulladásos folyamatban hatékonyak, így reumatoid artritiszben és egyéb kötőszöveti betegségekben, szklerózis multiplexben, illetve sürgősségi esetekben, például agyduzzadásban, asztmás rohamban és súlyos allergiás reakciókban is. Fontos szerepet játszanak a súlyos, idült obstruktív tüdőbetegségek kezelésében. Közvetlenül alkalmazhatóak a károsodott bőrfelületen bizonyos bőrbetegségekben, például ekcéma és pszoriázis esetén. Súlyos gyulladásban ezek a gyógyszerek életmentők lehetnek.
A kortikoszteroidokat szintetikus úton állítják elő, a kortizollal, a mellékvese külső rétegében (kérgében = kortexében) termelődő szteroid hormonnal megegyező hatással - ezért nevezik őket "kortikoszteroidoknak". Sok szintetikus kortikoszteroid viszont erősebb és hosszabb hatású, mint a kortizol.
Ebbe e csoportba sorolható a prednizon, a dexametazon, a triamkinolon, a betametazon, a beklometazon, a flunizolid és a flutikazon. Ezen szerek mind nagyon hatékonyak. A hidrokortizon gyengébb hatású, mely vénynélküli kenőcs formájában elérhető. A kortikoszteroidokat intravénásán (főként sürgősségi ellátásban), szájon át, vagy közvetlenül a begyulladt szerven (például a tüdőben belégzéses [inhalációs] formákban, szemcseppekben és bőrkenőcsökben) alkalmazhatók.
Mivel a gyulladásos válasz elnyomásával csökkentik a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét, csak nagyon óvatosan adhatók fertőzésben. Alkalmazásuk ronthat a magas vérnyomáson, a szívelégtelenségen, a cukorbetegségen, a peptikus fekélyen, a veseelégtelenségen és a csontritkuláson, és ezen esetekben csak akkor adhatók, ha nagyon szükséges.
Szájon át vagy intravénás alkalmazásukkor nem szabad hirtelen elhagyni adagolásukat. A kortikoszteroidok gátolják a mellékvese kortizol termelését, és ennek visszatéréséhez elegendő időt kell hagyni. Ezért, a kezelés végén a gyógyszer adagját fokozatosan csökkentik. A kortikoszteroidot szedő betegnek be kell tartania az orvos utasításait a gyógyszer szedésekor.
A hosszú ideig, különösen nagy adagban, illetve intravénásán vagy szájon át adott kortikoszteroidok elkerülhetetlenül számos mellékhatáshoz vezetnek csaknem minden szervben. Gyakori mellékhatások a bőr elvékonyodása, megnyúlásának nyomai, lilás elszíneződéssel (striákkal), a magas vérnyomás, a magas vércukorszintek, a szürkehályog, a has és az arc felpuffadása (holdvilág arc), a karok és a lábak elvékonyodása, a lassú sebgyógyulás, a csökkent növekedés gyermekekben, a csontok kalciumvesztése (mely csontritkuláshoz vezethet), a gyomorvérzés, az éhség, a súlygyarapodás és pszichiátriai problémák. A helyileg alkalmazható formák, mint a belélegezhető kortikoszteroidok vagy a bőrre közvetlenül felvihető szerek lényegesen kevesebb mellékhatást okoznak, mint az intravénásán vagy a szájon át adottak.
