A gyomor-bél hurutot okozó fertőzések terjedhetnek egyik emberről a másikra, főleg, ha a hasmenéses beteg a székelés után nem mos alaposan kezet. Fertőzött széklettel szennyezett táplálék vagy víz fogyasztása is fertőzéshez vezethet, ami korlátozódhat egy emberre, vagy érinthet egész tömegeket is (ez esetben járványról beszélünk). A legtöbb élelmiszer szennyeződhet baktériumokkal, és gyomor-bél hurutot okozhat, ha nem főzik meg alaposan, illetve nem pasztörizálják. A szennyezett víz néha váratlanul kerül a szervezetbe, például, ha az úszómedence állati vagy emberi ürülékkel szennyeződött. Egyes esetekben a gyomor-bél hurutot a beteg a fertőző mikroorganizmust hordozó állattól kapja meg.

Bizonyos baktériumok a bélfalból elektrolitok és víz kiválasztását serkentő toxinokat termelnek. A Vibrio cholerae baktérium is ilyen; toxinja felelős a kolera fő tüneteként számon tartott erőteljes hasmenésért. A nyers kagylófélékben gyakran előforduló egyéb Vibrio fajok hasonló, de kevésbé súlyos gyomor-bél hurutot okoznak. A gyakoriEscherichia coli (E. coli)baktérium által termelt toxin lehet felelős az "utazók hasmenéseként" emlegetett kórképért, és egyes, kórházi osztályokon fellépő járványos hasmenésekért is.

Egyes baktériumok (azE. coli, aCampylobacter, aShigellaés aSalmonelláknéhány törzse) a bélnyálkahártyát fertőzik meg, ahol károsítják a sejteket, és apró sebeket (kifekélyesedést) hoznak létre, amelyek véreznek, és jelentős mennyiségű fehérje-, víz- és elektrolit-tartalmú folyadék vesztését okoznak.

A baktériumok mellett sokféle vírus, például a rotavírusok és a Norwalk-vírus is okozhatnak gyomor-bél hurutot. Azokért a hasmenéses esetekért, melyek a tél folyamán, a mérsékelt égövön csecsemők és kisdedek körében lépnek fel, és elég súlyosak ahhoz, hogy kórházi kezelést igényeljenek, többnyire rotavírusok tehetők felelőssé.

Egyes, bélben élősködő paraziták, főként a Giardia lamblia, a bélnyálkahártyához tapadnak vagy behatolnak abba, hányingert, hányást, hasmenést és általános rosszullétet okozva. A fellépő, giardiasisnak nevezett fertőzés gyakoribb hideg éghajlaton, de az Egyesült Államok minden területén és világszerte is előfordul. Ha a betegség tartóssá (krónikussá) válik, akadályozhatja a a tápanyagok felszívását, és malabszorpciós szindrómához vezet. A bélben élősködő másik parazita, a Cryptosporodium, vizes hasmenést okoz, amit néha hasi görcsök, hányinger és hányás kísér. A kialakult fertőzés, a cryptosporidosis, egyébként egészséges emberekben általában enyhe; legyengült immunrendszerű betegekben azonban súlyos vagy végzetes lehet. Mind a Giardia, mind a Cryptosporidium leggyakrabban fertőzött vízzel kerül a szervezetbe.

Gyomor-bél hurutot kémiai toxinok fogyasztása is okozhat. Ezeket a toxinokat általában növények, például mérgező gombák, valamint egzotikus tengeri táplálékok tartalmazzák, vagyis nem fertőzés következményei. Ilyen gyomor-bél hurut alakul ki vegyi anyagokkal, például arzénnal, ólommal, higannyal vagy kadmiummal szennyezett víz vagy táplálék fogyasztása után is. Nagy mennyiségű savanyú élelmiszer, például citrusfélék vagy paradicsom elfogyasztása egyes emberekben kémiai úton kiváltott gyomor-bél hurutot okoz.

A tünetek jellege és súlyossága az elfogyasztott toxin vagy mikroorganizmus fajtájától és mennyiségétől függ. A tünetek a beteg ellenállóképességének függvényében is változnak. Gyakran hirtelen - néha drámaian - kezdődnek, étvágytalanság, hányinger vagy hányás formájában. Hangos bélzörejek és hasi görcsök is előfordulhatnak. A leggyakoribb tünet a hasmenés, amit látható vér és nyálka kísérhet. A bélkacsok fájdalmasan megduzzadhatnak (felfúvódnak) a gázoktól. A beteg lázas, közérzete rossz, izomfájdalmai vannak, és rendkívül gyenge.

A súlyos hányás és hasmenés jelentős kiszáradást okozhat. Ennek tünetei a gyengeség, a ritkább vizelés, a szájszárazság, csecsemőkben pedig a könnyek nélküli sírás. A súlyos hányás és hasmenés a vér káliumszintjének csökkenéséhez (hipokalémiához) vezet. A vér nátriumszintje is lecsökkenhet (hiponatrémia), főleg, ha a beteg az elvesztett folyadékot, sót nem vagy alig tartalmazó italokkal, például vízzel és teával pótolja. A víz- és az elektrolit-háztartás egyensúlyának zavarai súlyosak lehetnek, főleg nagyon fiatalokban, idősekben és krónikus betegekben.

A gyomor-bél hurut diagnózisát általában maguk a panaszok teszik egyértelművé, gyakran nem utalnak azonban a kiváltó okra. Olykor családtagok vagy munkatársak betegedtek meg korábban, hasonló tünetekkel. Más esetekben a gyomor-bél hurut egy nem megfelelően megfőzött, romlott vagy szennyezett ételre, például nyers tengeri élelmiszerre vagy a napokra a hűtőből kint felejtett majonézre vezethető vissza. Az is nyomra vezető lehet, ha a beteg a közelmúltban utazáson vett részt, főleg, ha úti célját bizonyos külföldi országok jelentették.

Ha a tünetek súlyosak, illetve több mint 48 órán keresztül tartanak, székletmintát vesznek, és laboratóriumban megvizsgálják, hogy tartalmaz-e fehérvérsejteket, baktériumokat, vírusokat vagy parazitákat. Ritka esetben a hányadék, a táplálék vagy a vér laboratóriumi vizsgálata segít a kiváltó ok azonosításában.

Ha a tünetek néhány napnál tovább fennállnak, a vastagbél kolonoszkópos (hajlékony képalkotó eszközös) vizsgálatára lehet szükség, hogy meg tudják állapítani, nincs-e a páciensnek valamilyen betegsége, például kólitisz ulcerózája.

Mivel a gyomor-bél hurutot okozó fertőzések nagy része emberek közötti - főleg a fertőzött széklettel való közvetlen vagy közvetett - érintkezéssel terjed, a megelőzés leghatékonyabb módja a székelés utáni alapos kézmosás szappanos vízzel. Az élelmiszerrel történő fertőzés megelőzésére a húst és a tojást alaposan meg kell főzni, és a maradékot a főzés befejezte után minél hamarabb hűtőszekrénybe kell helyezni. Csak pasztőrözött tejet és almalét szabad fogyasztani. Csecsemőkben a megelőzés egyszerű és hatékony módja a szoptatás.

Kezelésként általában csak annyi szükséges, hogy a beteg megfelelő mennyiségű folyadékot vegyen magához. Még a hányó betegnek is annyit kell innia, amennyit csak bír, gyakori, kis kortyokban. Ha a hányás vagy a hasmenés sokáig fennáll, vagy a beteg súlyosan kiszárad, intravénás folyadék- és elektrolitpótlásra lehet szükség. Mivel a gyermekek gyorsabban kiszáradnak, megfelelő sókkal és cukrokkal ellátott folyadékot kell nekik adni. Bármelyik kereskedelmi forgalomban levő, az elvesztett folyadék és elektrolitok pótlására szolgáló oldat (rehidratáló oldat) megfelelő. A szénsavas italok, a tea, a sportitalok, a koffein-tartalmú italok és a gyümölcslevek nem megfelelőek. Felnőtteknek az orvos a súlyos hányás csillapítására gyógyszert adhat injekció vagy végbélkúp formájában. Ezeket fiatal gyermekeknek általában nem adják.

Amint a tünetek elmúltak, a beteg fokozatosan kímélő ételekkel - például főtt gabonafélékkel, banánnal, rizzsel, almaszósszal, pirítóssal - bővítheti étrendjét. Ha a kímélő diéta elkezdése után a hasmenés 12-24 órán keresztül folytatódik, és a székletben nem található vér, ami súlyosabb bakteriális fertőzésre utalna, az orvos difenoxilátot ír fel, vagy a betegnek valamilyen vény nélkül kapható szer, például loperamid vagy bizmut-szubszalicilát szedését rendeli. Ezeket szintén nem szokás fiatal gyermekekben alkalmazni.

Mivel az antibiotikumok hasmenést okozhatnak, és elősegíthetik az antibiotikumra érzéketlen organizmusok szaporodását, ritkán indokoltak, még akkor is, ha egy ismert baktérium okozza a gyomor-bél hurutot. Alkalmazhatók azonban, ha bizonyos baktériumok, például Campylobacter, Shigella vagy Vibrio a kiváltó okok.