MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Azbesztózis
Az azbesztózis az azbesztpor belégzése miatt
kialakuló kiterjedt tüdőszöveti hegesedés.
Az azbesztet különböző kémiai összetételű, rostos ásványi szilikátok alkotják.
Belégzést követően az azbeszt rostok mélyen a tüdőkbe kerülnek, ahol hegesedést
indítanak el. Az azbeszt hatására a mellhártya is megvastagodhat, foltokban lemezszerű
megvastagodások jönnek rajta létre. Ezek a foltok nem fajulnak el rákosan.
Időnként a mellhártya két lemeze között (a mellűrben) folyadék szaporodik fel; ennek
az elváltozásnak jóindulatú azbesztózisos folyadékgyülem (effúzió) a neve.
Az azbeszt hatására a mellhártyában rákos burjánzás alakulhat ki, ennek neve
mezothelióma; rák a hashártyán is jelentkezhet, ezt peritoneális mezotheliómának hívják.
Az Egyesült Államokban a rákos (rosszindulatú) mezothelióma egyedüli ismert oka az
azbeszt. A dohányzás nem vezet mezotheliómához. A mezotheliómáért leggyakrabban a
crocidolit (a négy azbesztfajta egyike) a felelős. Egy másik azbeszt fajta, az amosit is
okozhat mezotheliómát. A chrysotil feltehetően kevésbé gyakran okoz mezotheliómát, mint
a többi típus, gyakran azonban tremolittal szennyezett, ami már igen. A mezothelióma
általában az expozíció után 30-40 évvel alakul ki, és már kis mennyiségű anyag is elég
hozzá.
Az azbeszt tüdőrákot is okozhat. Az azbeszt okozta tüdőrák kialakulása részben a
tüdőbe kerülő azbesztrostok számától függ; az azbesztózisban szenvedők között azonban
leginkább a dohányzókban alakul ki, közülük is főleg azokban, akik naponta több csomag
cigarettát is elszívnak. 
Annak ellenére, hogy a média figyelme az azbeszt felé fordult, azoknak, akik nem
munkájuk során kerülnek kapcsolatba az azbeszttel, nagyon kicsi az esélyük arra, hogy
azbeszttel összefüggő tüdőbetegséget kapjanak. Az azbeszt csak aprószemű por formájában
éri el a tüdőket. Jelentős a kockázatuk azoknak a munkásoknak, akik azbeszt szigetelésű
épületek bontásánál dolgoznak. Legnagyobb valószínűséggel azokban alakul ki
tüdőbetegség, akik az azbeszttel rendszeresen kapcsolatba kerülnek. Minél többet
érintkezik valaki az azbeszttel, annál nagyobb valószínűséggel lép fel benne azbeszttel
összefüggő tüdőbetegség.
Panaszok, tünetek
Az azbesztózis tünetei csak fokozatosan alakulnak ki, miután már a tüdő jelentős
része hegesedett. A hegesedés miatt a tüdők elvesztik rugalmasságukat. Az első
panaszok az enyhe légzési nehezítettség és a csökkent terhelhetőség. Azok a
dohányosok, kiknek az azbesztózison kívül még idült hörghurutjuk is van, gyakran
köhögnek, és kilégzéskor tüdejük felett sípolás-búgás hallható. A légzés fokozatosan
egyre nehezebbé válik. Az azbesztózisos betegek kb. 15%-ban súlyos légszomj és légzési
elégtelenség alakul ki.
A jóindulatú azbesztózisos folyadékgyülem már önmagában is légzészavart okozhat. A
mellhártya megvastagodása csak enyhe légzési nehézséget okoz, ennek oka a mellkasfal
merevsége. A mezothelióma leggyakoribb tünete a tartós mellkasi fájdalom és a
légszomj.
Kórisme
Az azbesztózisos beteg tüdőfunkciója általában romlik, az orvos pedig sztetoszkóppal
hallgatva a mellkas felett kóros légzési hangokat, ún. szörtyzörejeket hall. Ha a
beteg kórtörténetében azbeszttel való érintkezés szerepel, néha a mellkasröntgenen
vagy mellkasi komputertomográfiás (CT) felvételen látható jellegzetes eltérések
alapján is felállítható a diagnózis. A gyakran előforduló foltos mellhártya
megvastagodások sokszor kálciumot is tartalmaznak, ezért a mellkasi röntgen- vagy
CT-felvételen könnyen láthatók. A kórisme felállításához tüdőbiopsziára csak ritkán
van szükség.
Ha a mellkasröntgenen mellhártya-megvastagodás látszik, akkor ebből vesznek
biopsziás mintát (vagyis a mellhártya egy kis darabját eltávolítják, és mikrosz-kóp
alatt megvizsgálják), annak eldöntésére, hogy rákos-e az elváltozás. A tüdők körül
felszaporodó folyadékgyülemet egy tűvel lebocsátják, és rákos sejteket keresnek benne
(ezt a beavatkozást thoracentézisnek nevezik). A thoracentézis azonban legtöbbször nem
ad olyan pontos eredményt, mint a mellhártya biopsziája. Ha a mellkasröntgenen
daganatra gyanús elváltozás látszik, akkor az elsődleges tüdőrák esélye nagy, ezért
alapos kivizsgálás szükséges.
Megelőzés és kezelés
Az azbeszt belégzése miatt kialakuló betegségeket a munkahelyen az azbesztpor és
azbesztrostok minél alacsonyabb szintjének biztosításával lehet megelőzni. Mivel az
azbeszttel dolgozó iparágakban javult a porvédelem, ezért napjainkban kevesebb az
azbesztózisos eset; mezothelióma azonban előfordulhat olyan betegben is, aki 40 évvel
korábban dolgozott azbeszttel. A házakban lévő azbeszt ellen az a legjobb védekezés,
ha megtanítják a munkásokat a biztonságos eltávolítási módszerekre. Az azbeszttel
dolgozóknak ajánlatos abbahagyniuk a dohányzást, és esetleg évente mellkasi
röntgenvizsgálatot végeztetniük, mert ezzel a tüdőrák kialakulásának kockázata
csökkenthető.
Az azbesztózis kezelése elsősorban a tünetek enyhítését jelenti, oxigén adásával
például a légszomj csökkenthető. A tüdőket körülvevő folyadék eltávolításával
(thoracentézis) is könnyíthető a légzés. Az azbesztózis kezelésében néhány esetben már
tüdőtranszplantációt is végeztek.
A mezothelióma minden esetben halálos; a legtöbb beteg a diagnózist követően 1-4
éven belül meghal. A kemoterápia és a besugárzás nem hatásosak, a daganat műtéti
eltávolítása pedig nem gyógyítja meg a betegséget. A kezelés középpontjában elsősorban
a fájdalomcsillapítás és a légszomj csökkentése áll, a betegnek megpróbálnak a
lehetősegkhez képest elfogadható életminőséget biztosítani.
