Számos olyan gáz van - pédául a klór, a foszgén, a kéndioxid, a hidrogén szulfid, a nitrogén dioxid és az ammónia -, melyek ipari balesetekkor szabadulhatnak fel, és súlyos tüdőirritációt okozhatnak. A klór és az ammónia például könnyen oldódnak, és azonnal irritálják a szájat, az orrot és a torkot. A tüdő alsóbb részei csak akkor károsodnak, ha a gázokat mélyen belégzik. Atomreaktor sérülésekor radioaktív gázok szabadulhatnak fel, melyek évekkel később a tüdőkben vagy más szervekben rákot okozhatnak.
Néhány gáz (például a nitrogéndioxid) nem oldódik könnyen, ezért nem jelentkeznek azok tünetek, amelyek a gáz jelenlétére már korán figyelmeztethetnének, például az orr és a szem irritációja; így nagyobb a valószínűsége, hogy ezeket a gázokat mélyen belégzik a tüdőkbe. A gázok a kis légutakban gyulladást idézhetnek elő, de az is előfordul, hogy a tüdőkben felszaporodik a folyadék (tüdőödéma).
A silótöltők betegségét (amely leginkább gazdálkodókat érint), a nedves, silózott takarmányból felszabaduló nitrogén dioxid gáz okozza. Az érintkezés után akár 12 órával később a tüdőkben folyadék szaporodhat fel; majd az állapot átmenetileg javulhat, és aztán 10-14 nappal később a tünetek kiújúlhatnak akár úgy is, hogy a gázzal ismételten már nem érintkezett a beteg. A tünetek ekkor leginkább a kis légutakat érintik.
Néhány gáz és kémiai anyag belégzésekor gyulladáshoz vezető allergiás reakció indul
el; a tüdő léghólyagjai (alveolusai) és a legkisebb légutak körül néhány esetben akár
hegesedés is megindulhat; ezt az állapotot hiperszenzitív pneumonitisznek
(túlérzékenységi tüdőgyulladásnak) hívják. 
Néhány betegben gáz vagy kémiai anyag kis mennyiségben, hosszú időn át belélegezve idült hörghuruthoz vezet. Néhány anyag (például az arzénszármazékok és a szénhidrogének) rákkeltő hatásúak. A belégzett anyagtól függően a rák vagy a tüdőkben, vagy a szervezet más részén jelenik meg.
