Bár különösnek tűnik, de - mivel a test több határoló felülettel rendelkezik - nem lehet mindig könynyen meghatározni, hogy mi van a szervezeten belül vagy azon kívül. A bőr, mely egyúttal egy szervrendszer is, nyilvánvalóan a test külső határolója. Olyan határt képez, mely sok káros anyag szervezetbe jutását akadályozza meg. Bár vékony bőrréteg fedi, a hallójáratot általában a test belső részének tekintik, mivel mélyen a fej belsejébe nyúlik. Az emésztőrendszer olyan hosszú csőnek tekinthető, mely a szájjal kezdődik, végigvonul a testen, majd a végbélnyílással fejeződik be. Az emésztőcsatornában haladó táplálék vajon a testen kívül vagy belül van? A tápanyagok és folyadékok valójában addig nincsenek a testen belül, míg a vérkeringésbe fel nem szívódnak.
A levegő az orron és torkon áthaladva a légcsőbe (trachea) jut, majd a tüdő kiterjedt és elágazó légútjaiba, a hörgőkbe kerül. Mely ponttól szűnik meg ez a járat testen kívülinek lenni, és válik testen belülivé? A szervezet számára a tüdőben lévő oxigén addig nem használható, míg be nem jut a vérkeringésbe. Az oxigénnek egy, a tüdőt belülről burkoló vékony sejtrétegen kell keresztüljutnia ahhoz, hogy a vérbe kerüljön. Ez a sejtréteg akadályt képez olyan, a levegővel a tüdőbe jutó vírusok és baktériumok számára, mint például a tuberkulózis (TBC) kórokozója. Ezen kórokozók általában csak akkor okoznak betegséget, ha áthatolnak e sejteken és bejutnak a vérkeringésbe. A levegőben előforduló legtöbb kórokozó soha nem okoz megbetegedést, mivel a tüdő több védekező mechanizmussal is rendelkezik. Ilyenek a fertőzéseket leküzdő antitestek, valamint a csillók, melyek kisöprik a légutakból a szennyeződést.
A különféle testfelszínek feladata nemcsak a külső és belső környezet elválasztása, hanem az egyes szerkezeti egységek és állományok megfelelő helyen tartása annak érdekében, hogy azok megfelelően működhessenek. A belső szervek például nem vérben lebegnek. A vér rendes körülmények között az ereken belül van. Amennyiben a vér az erekből más testrészekbe szivárog (vérzés), akkor nem pusztán az oxigén és a tápanyagok szövetekhez szállítására válik képtelenné, hanem súlyos ártalmakat is okozhat. Például az agyban akár nagyon kis menynyiségű vérzés is elpusztítja az agyszövetet, mivel itt a koponya szorításában nincs elegendő hely a tágulásra. Hasonló mennyiségű vérzés a hasüregben, mivel itt van elegendő hely a tágulásra, nem okoz szövetpusztulást.
A szájüregben oly fontos nyál a tüdőbe lélegezve súlyos károsodást idézhet elő, mivel olyan baktériumokat tartalmaz, melyek ott tályog kialakulását okozhatják. Csak ritkán árthat a gyomornak az ott termelődő sósav. Ugyanakkor, ha ellenkező irányba áramlik, kimarhatja a nyelőcsövet, vagy átjutva a gyomorfalon más szerveket is károsíthat. A széklet, a végbélnyíláson ürített emésztetlen táplálékként életveszélyes fertőzéseket okozhat, ha a bélfalon keresztül a hasüregbe jut.
