Csontáttétről akkor beszélünk, ha a test más szerveiben kialakult rákos folyamatok
átterjednek a csontokra is. 
Leggyakrabban az emlő, a
tüdő, a prosztata, a vese és a pajzsmirigyrákok adnak csontáttéteket. A rák bármelyik
csontra átterjedhet, de általában nincs áttét a könyök és a térd alatt.
Ha egy beteg, akinek korábban daganatos betegsége volt, bármelyik csontjában fájdalmat és duzzanatot érez, meg kell vizsgáltatnia magát, hogy nincs-e csontáttéte. Az ilyen daganatok helyének megállapításához radioaktív izotópokkal végzett csontszcintigráfiát és röntgent használnak. Néha előfordul, hogy a csontáttét már az eredeti rákos megbetegedés felfedezése előtt tüneteket okoz. A tünetek közül jellemző a fájdalom, illetve a daganat által meggyengített csont törése (patológiás törés). Ilyenkor biopsziával gyakran kideríthető az is, hogy hol helyezkedik el az eredeti daganat, mert mikroszkóp alatt felismerhető, milyen szövettípusból származik a rák.
A kezelés a csontáttétet adó rák típusától függ. Némelyik jól reagál kemoterápiára, más esetben a besugárzás hatásos, megint máskor a kettő együtt, és az is előfordulhat, hogy egyik sem. A törések néha megelőzhetők a csontot stabilizáló műtéttel. Ha az eredeti (elsődleges) rákot eltávolították, és csak egyetlen csontáttét észlelhető, akkor a sugárkezeléssel vagy kemoterápiával vagy mindkettővel kombinált műtéti eltávolítás időnként gyógyulást hoz.
