Néhány betegnél hirtelen súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó fájdalom kezdődik - ezek a betegek gyakran emlékeznek a pontos napra, órára, amikor a fájdalom fellépett. A hirtelen kezdet valószínűleg a vérellátás megszűnésekor jelentkezik. Azonban a legtöbbször már a tünetek megjelenése előtt kialakul az avaszkuláris nekrózis. A fájdalom az elhalt csont összeroppanásakor lép fel. Rendszerint álláskor, járáskor vagy az érintett csont mozgatásakor erősödik, és pihenéskor javul.

A combfej avaszkuláris nekrózisa esetén előre, a comb belső felszínére vagy a fenékbe sugárzó lágyéktáji fájdalom észlelhető. A beteg sántít, hogy mérsékelje a csípőízület mozgását. Ahogy a betegség halad előre, egyre több kis törés alakul ki, és végül a csont összeroppan. A fájdalom ismét erősödik, a csípőízület merevebbé válik és mozgása valamennyire beszűkül.

A térdízület avaszkuláris nekrózisa gyakran hirtelen, súlyos, folyamatos fájdalommal, nyomásérzékenységgel kezdődik, általában a térd belső oldalán. A betegek kb. 1/3-ánál a térdízület megduzzad a felszaporodó ízületi folyadék miatt.

A vállízület avaszkuláris nekrózisa csak enyhe vagy átmeneti és nehezen észrevehető tüneteket okoz. A beteg rendszerint alig mozgatja a vállát, hogy csökkentse a fájdalmát.

Mivel eleinte az avaszkuláris nekrózis többnyire fájdalommentes, gyakran nem kerül felismerésre a kezdeti szakban. Ha súlyos sérülés okozza, még napokig-hetekig nem látható elváltozás mikroszkóposan, és néhány hónapig a röntgenfelvételeken sem észlelhető.

A korai diagnózis megállapítására a legjobb vizsgálati módszer a mágneses rezonancia (MRI) a, és így a szövődmények (mint a combfej összeroppanása) megelőzhetők. A röntgen vagy a komputertomográfia (CT) annak meghatározására alkalmas, hogy összeroppant-e a csont, mennyire előrehaladott a betegség, és hogy észlelhető-e artrózis az ízület nem érintett részén.

Egyszerűbb kezelést jelentenek a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) vagy más fájdalomcsillapítók , és az, ha a beteg sem testsúlyával sem egyéb módon nem terheli az adott csontot és ízületet. Gyakran 6 hónapig vagy annál is tovább kell ezt folytatni. Az ízületi mozgástartomány javítására végzett gyakorlatok hasznosak. Azonban ezek az intézkedések önmagukban ritkán elegendőek, és az alapbetegséget nem gyógyítják.

A legegyszerűbb műtéti beavatkozás az ún. mag dekompresszió, melynek során egy csontdugót távolítanak el ez érintett területről. Ez nagyon eredményes a korai időszakban, amikor a csont még nem roppant össze; sőt az összeroppanás megelőzhető. Ugyancsak alkalmazható 50 évesnél fiatalabbakban már összeroppant csontoknál; ez a beavatkozás néhány évvel kitolja a teljes csípőprotézis beültetésének idejét, mert a beteg fájdalmai megszűnnek vagy legalábbis csökkennek. A műtét kevesebb, mint 1 órát vesz igénybe. Utána 4-6 hétig mankókat kell használni.

A másik beavatkozás a csontátültetés. A csípő avaszkuláris nekrózisa esetén a test más tájáról kivett, ép vérerekkel ellátott csontszövetet a csípőízület közelében ültetik be. A szervezet számára ez a graft (beültetett szövet) új csont képzésének alapjául szolgál; a műtét akkor sikeres, ha a szervezet képes új vérellátást kialakítani. Az operáció néhány óráig tart. Utána néhány hónapig kell a betegnek mankókat használnia.

Ha a mag dekompresszió vagy a csontátültetés a csont összeroppanása előtt megtörténik, a súlyos ízületi károsodás megelőzhető, különösen a csípő vagy a térd érintettsége esetén. Ritkábban szorul korai műtétre a megbetegedett váll, mivel a testsúly nem terheli, így jobban gyógyul operáció nélkül is.

Az úgynevezett oszteotómiát (amikor a csontot átvágják) az ízületi protézis beültetés késleltetésére alkalmazzák 50 évesnél fiatalabbakban, akikben a csontösszeroppanás már kialakult. Ilyen esetekben a nagyfokú károsodás miatt a mag dekompresszió vagy a csontátültetés nem lehetséges. Az avaszkuláris nekrózis rendszerint a csontok teherviselő felszínén alakul ki. Néhány esetben a csont átvágható az érintett rész alatt, és elforgatható vagy elcsavarható úgy, hogy a csont ép része váljon az új teherviselővé.

A teljes csípőprotézis beültetés az egyetlen hatékony kezelési mód, ha az avaszkuláris nekrózis már artrózist okozott az ízület másik felén. Bár a műtét több mint 95%-ban sikerrel jár, az orvosnak gondosan meg kell fontolnia, kinek javasol csípőbeültetést, mert a műízület nem tart örökké, és fiatal emberekben bizonyos idő múlva ismételt cserékre lehet szükség. Ezért fiatalabb betegekben sok sebész úgynevezett combfej felület-újraképzést alkalmaz, ha a csípőízület vápa még ép. Ez azt jelenti, hogy a combfej felszínére egy fém sapkát ültetnek be (hasonlóan ahhoz, mint amikor a fog kihúzása és műfog beültetése helyett koronát húznak a fogra). Néhány betegben combfej felület-újraképzés, később teljes csípőízületi protézis beültetés történik.