A reumatoid artritisz lehet enyhébb lefolyású, időszakos fellángolásokkal és hosszú, betegség nélküli nyugalmi szakaszokkal, vagy folyamatosan, lassabban vagy gyorsabban, romolhat. Kezdődhet hirtelen, számos ízület egyidejű gyulladásával. Gyakoribb azonban, hogy lappangva fejlődik ki, és fokozatosan terjed rá különböző ízületekre. A gyulladás általában szimmetrikus, a test mindkét oldalán ugyanabban az ízületben figyelhető meg. Típusosan a kéz- és lábujjak, a kéz- és lábfej, a csukló, a könyök és a boka ízületeiben kezdődik a gyulladás. Többnyire fájdalmasak, gyakran merevek, különösen felkelés után (a merevség általában legalább 30 percig, gyakran még tovább is tart), vagy tartós mozdulatlanság után. A betegek egy része, főként kora délután, fáradtnak és gyengének érzi magát. Hőemelkedés is jelentkezhet.

Az érintett ízületek a lágy szövetek duzzadása miatt megnagyobbodnak, és gyorsan deformálódnak. Olykor rögzülnek egy bizonyos helyzetben, sem teljesen behajlítani, sem kinyújtani nem lehet őket. A kézujjak a kisujj felé kezdenek elhajlani, és emiatt ínszalagjaik kicsúsznak a helyükből.

A megdagadt csuklóban az ideg becsípődhet, és a kialakult karpális alagút szindróma zsibbadást, érzéskiesést eredményez. A gyulladt térdízület mögött ciszták képződhetnek, melyek felszakadva fájdalmat és duzzanatot okoznak a lábszárban. A reumatoid artritiszes betegek akár 30%-ában közvetlenül a bőr alatt, a nyomásnak kitett részekhez közel (például az alkaron hátul, a könyöktájon) kemény dudorok (ún. reumás csomók) tapinthatók.

Ritkán a reumatoid artritisz a vérerek gyulladását, vaszkulitiszt is okoz; ezzel csökken a szövetek vérellátása, és idegkárosodás vagy a lábfej kisebesedése (fekély) alakulhat ki. A tüdőt körülvevő hártya (mellhártya), a szívburok (perikardium) vagy a tüdő gyulladása, illetve az utóbbi hegesedése mellkasi fájdalmat, nehézlégzést idézhet elő. A betegek egy részében nyirokcsomó duzzanat, szem és száj szárazsággal járó Sjögren-szindróma, vagy vörös, fájdalmas szemgyulladás is kialakul.

A fontos, betegségre jellemző tünetek mellett a kórisme felállításában az orvost a következő vizsgálatok segítik: laboratóriumi vizsgálatok, injekciós tűvel vett ízületi folyadék elemzése, vagy akár a reumás csomók biopsziája is (szövetminta vétele és mikroszkópos elemzése). Olykor az ízületek jellemző elváltozásai a röntgenfelvételeken is láthatók.

A betegek 90%-ában a vörösvérsejt süllyedés (Westegreen (We) - vért tartalmazó kémcsőben a vörösvérsejtek lesüllyedésének sebességét méri) gyorsul, mely aktív gyulladás meglétére utal. Ez a vizsgálat azonban önmagában nem mutatja meg a gyulladás okát. A süllyedés követésével ellenőrizheti az orvos, hogy enyhe tünetek esetén a betegség aktív-e még.

Sok reumatoid artritiszes beteg vérében jellegzetes antitestek találhatók, mint például a reumafaktor, mely a betegek 70%-ában jelen van. (Ez a faktor számos egyéb betegségben, így májgyulladásban és bizonyos fertőzésekben is előfordul; néhány emberben a betegség bármilyen tünete nélkül is kimutatható.) Általában minél magasabb a reumafaktor szintje a vérben, annál súlyosabb az ízületi gyulladás, és annál rosszabbak a beteg kilátásai. Ha a gyulladás mérséklődik, a faktor szintje csökkenhet.

A legtöbb beteg enyhén vérszegény (a vörösvérsejtek száma csökkent ). Olykor a fehérvérsejtek száma kórosan alacsony. Felty-szindrómának nevezik azt az állapotot, amikor a reumatoid artritiszes betegben alacsony a fehérvérsejtek száma, és a lép megduzzad.

Ritkán a reumatoid artritisz magától elmúlik. A kezelés a betegek 75%-ánál javít a tüneteken, legalább 1%-ban azonban súlyos mozgáskorlátozottság jelentkezik.

A kezelés az egyszerű és hagyományos módszerektől kezdve gyógyszeres, sőt műtéti. A tünetek enyhítése, a pihenés és a megfelelő táplálkozás jelentik az egyszerű módszereket. Bizonyos gyógyszerek - a lassú hatásúak - inkább a betegséget javítják, és nemcsak a tüneteket enyhítik. A kezelést a legenyhébb módszerekkel kezdik; az első néhány hónapban azonban általában a betegség romlását lassító gyógyszerek is szükségesek. ((A Szerkesztő megjegyzése:Újabban a "korai aktív báziskezelés"-t tartják kívánatosnak.))

Az erősen belobbant izületek pihentetése alapvető, mert mozgatásuk súlyosbíthatja a gyulladást. Rendszeres pihenések gyakran enyhítik a fájdalmat, és sokszor egy rövid ideig tartó ágynyugalom megkönnyíti a súlyos fellángolás legaktívabb, legfájdalmasabb fázisát elviselni. Rögzítősín használható egy vagy több ízület nyugalomba helyezésére, ugyanakkor gondoskodni kell az ízületek rendszeres mozgatásáról a megmerevedés és az izmok elgyengülésének elkerülésére.

Általában elegendő a rendszeres és egészséges étkezés. Halban és növényi olajokban gazdag, de vörös húsokban szegény étrenddel a gyulladás kissé enyhülhet. Olykor bizonyos ételek hatására is fellángolhat a betegség, ezek fogyasztását kerülni kell.

A reumatoid artritisz kezelésére alkalmazott főbb gyógyszercsoportok a nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), a "lassú hatású" gyógyszerek, a kortikoszteroidok és a metotrexát vagy más immunszupresszív szerek, mint a tumor nekrózis faktor (TNF) gátlók. Már újabb, biológiai kezelési mód is elérhető, például az interleukin-1 recetor gátlók. Rendszerint minél erősebb a gyógyszer, annál súlyosabbak a mellékhatások, melyeket gondosan figyelni kell a kezelés során.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a reumatoid artritisz okozta panaszok kezelésében. Csökkentik a gyulladt izületek duzzadását, és mérséklik a fájdalmat. Azonban minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő (beleértve az aszpirint is) izgatja a gyomrot, ezért ha valaki aktív emésztőszervi (peptikus) fekélyben - akár gyomor-, akár nyombélfekélyben - szenved, nem szedheti őket.

A gyomorizgató hatás csökkenthető, ha étkezéskor vagy savcsökkentőkkel, esetleg más gyógyszerekkel, például hisztamin-2 blokkolókkal (ranitidinnel, famotidinnel, cimetidinnel) együtt szedik őket. Időnként mizoprosztolt vagy proton-pumpa gátlókat adnak velük a gyomorfekély kockázatának csökkentésére olyan betegeknek, akiknek a reumatoid artritisz miatt hosszú távú kezelés szükséges. Azonban a mizoprosztol hasmenést okozhat, és nem védi ki az aszpirin vagy más NSAID-ok eredményezte hányingert vagy hasi fájdalmat.

Hosszú éveken át a reumatoid artritisz kezelésének alapköve az aszpirin volt. A fülcsengés az a mellékhatás, mely jelzi a túladagolást. Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, így például az ibuprofen, a naproxen és a diclofenac gyakrabban alkalmazott gyógyszerek, mint az aszpirin. Kevesebb tabletta szükséges belőlük (néha csak 1-2 tabletta naponta); kevesebb mellékhatással is rendelkeznek, mint a nagyadagú aszpirin.

Az újabb típusú nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a ciklooxigenáz (COX-2) gátlók (koxibok), hasonló módon hatnak, mint a többi NSAID, de sokkal kisebb valószínűséggel károsítják a gyomrot. Nem gátolják a vérlemezkék működését, így a NSAID-oknál biztonságosabban adhatók vérzés kockázata esetén is. A celekoxib és a rofekoxib tartozik ebbe a csoportba.

"Lassú hatású" gyógyszerek (báziskezelés):Idetartoznak az arany-származékok, a penicillamin, a hidroxiklorokvin és a szulfaszalazin, melyek néha javítják a reumatoid artritisz lefolyását, bár ez időnként hónapokat vesz igénybe. Rendszerint azonnal kiegészítik a nem-szteroid gyulladáscsökkentőt, koxibot szedő betegek kezelését a lassú hatású szerekkel, ha a betegség továbbra is fennáll (általában így történik). Amennyiben az ízületi duzzanat nem csökken - még ha a fájdalom enyhül is - az orvos rendszerint felírja őket az első 2 hónapban.

Az aranyvegyületek lassítják a csont deformálódását, és egy időre leállítják a romlást. Általában hetente, injekcióban alkalmazzák. Tablettás forma is létezik, de nem olyan hatékony. A heti injekciókat addig kapja a beteg, amíg a beadott mennyiség eléri az 1 grammot, illetve mellékhatás vagy lényeges javulás nem jelentkezik. Ha a gyógyszer hatékonynak bizonyul, az adagolás gyakorisága fokozatosan csökkenthető. Néha fenntartó adagokkal a javulás évekig megőrizhető.

Az arany-származékok azonban számos szervet károsíthatnak, és a súlyos máj- vagy vesebetegségben, illetve bizonyos vérképzőszervi elváltozásokban szenvedő betegek nem kaphatják. Ezért a kezelés előtt és a kezelés alatt gyakran - akár hetente - vér- és vizeletvizsgálatot kell végezni. A gyógyszer-mellékhatásokhoz tartoznak a potenciálisan veszélyes bőrkiütések, a bőrviszketés, a vérsejtek számának csökkenése. Ritkábban máj- és tüdőkárosító hatás, elvétve hasmenés jelentkezhet. Ha az említett súlyos mellékhatások bármelyike fellép, az aranyvegyület adagolását felfüggesztik, de ha a kiütés enyhe, annak elmúlása után ismét folytatható.

A penicillamin szájon át szedhető, és az arany-származékokhoz hasonló jótékony hatású, így akkor használják, ha azok nem hoznak javulást, vagy nem tolerálható mellékhatások lépnek fel. A gyógyszer adagját fokozatosan emelik, amíg bizonyos javulást nem észlelnek. Fontosabb mellékhatásai: csökkenti a vérsejtek termelését a csontvelőben, vese- és izombetegséget, bőrkiütést és rossz szájízt okoz. A penicillamin előidézhet még más betegségeket is, például miaszténia gráviszt, Goodpasture-szindrómát és lupuszhoz hasonló tünetegyüttest. Ha ezek közül bármelyik mellékhatás előfordul, a gyógyszer szedését abba kell hagyni. A kezelés alatt legalább 2-4 hetente vér- és vizeletvizsgálatot kell végezni.

A hidroxiklorokvin szájon át szedhető, és enyhébb esetekben gyakran előnyösebb, mint az aranyvegyületek vagy a penicillamin; kombinálható más "lassú hatású" gyógyszerekkel vagy metotrexáttal, hatásuk összeadódni látszik. A mellékhatások általában enyhébbek, bőrkiütés, izomfájdalom és szemproblémák jelentkezhetnek. Az utóbbiak egy része maradandó, ezért a hidroxiklorokvinnal kezelt betegek szemét a kezelés előtt, majd alatta félévente szemésszel ellenőriztetni kell. Ha a gyógyszeres kezelés 6 hónap után is eredménytelen, le kell állítani. Ellenkező esetben addig adható, amíg szükséges.

A szulfaszalazint szintén a kevésbé súlyos reumatoid artritiszes betegekben alkalmazzák egyedül vagy más gyógyszerekkel együtt, hogy azok hatását fokozzák. Az adagját fokozatosan emelik, és a javulás rendszerint 3 hónapon belül észlelhető. A többi "lassú hatású" szerhez hasonlóan ez is okozhat gyomorpanaszokat, májproblémákat, vérsejteltéréseket és kiütést.

Kortikoszteroidok:A kortikoszteroidok, például a prednizon, a legmarkánsabb hatású gyulladáscsökkentő szerek, bárhol is forduljon elő gyulladás a szervezetben. Általában rövidtávon nagyon hatékonyak, egy idő után hatásuk csökken, ugyanakkor a reumatoid artritisz rendszerint évekig aktív.

Felmerültek bizonyos kételyek, hogy a kortikoszteroidok képesek-e lassítani a betegség súlyosbodását. Ezen felül hosszú távú használatuk csaknem mindig a test szinte összes szervét érintő mellékhatásokhoz vezet. Ezért aztán az orvosok általában rövid távú alkalmazásra tartogatják őket, a súlyos, sok ízületet érintő fellángolások kezelésére, vagy ha minden más gyógyszer hatástalannak bizonyult. Az ízületeken kívüli gyulladások kezelésében is eredményesek, például a mellhártya (pleura), vagy a szívburok (perikardium) gyulladásos betegségeiben. A mellékhatások elkerülésére a legkisebb hatásos adagot alkalmazzák. A gyors, rövid távú javulás eléréséhez direkt az érintett ízületbe is injekciózható. Bár ezzel az ízület hosszú távon károsodhat, különösen, ha a beteg a gyakori injekciók után időlegesen panaszmentessé vált ízületeket túlerőlteti, és ezzel gyorsítja a romlást.