Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA szpondilitisz ankilopoetika a gerinc és a nagy ízületek gyulladása, mely merevséggel és fájdalommal jár.
A betegség háromszor olyan gyakori férfiakban, mint nőkben, leginkább 20-40 éves kor között kezdődik. Oka nem ismert, bár genetikai tényezőkre utal, hogy bizonyos családokban nagyobb előfordulást mutat. A szpondilózis ankilopoetika 10-20-szor gyakoribb azokban, akiknek szülei vagy testvérei is betegek.
A gyulladás enyhe és középsúlyos fellobbanásai csaknem teljesen tünetmentes időszakokkal váltakoznak.
A leggyakoribb tünet a hátfájás, mely minden alkalommal és minden betegben más és más erősségű. A fájdalom a legkellemetlenebb éjszaka és reggel. Gyakori tünet a reggeli ízületi merevség is, mely mozgás után csökken. A derék fájdalma, és az azt körülvevő izmok görcse általában előrehajláskor oldódik. Ezért a betegek gyakran görnyedt testtartást vesznek fel, ami állandósulhat. Másokban a gerinc észrevehetően merev és egyenes lesz.
A hátfájáshoz egyéb tünetek is társulnak: étvágytalanság, fogyás és vérszegénység. Ha a bordákat és a hátgerincet összekötő ízületek begyulladnak, mély légvétel esetén a fájdalom korlátozhatja a mellkas kitágulását. Időnként a fájdalom a nagy ízületekben, például a csípőben, a térdben vagy a váll ízületeiben kezdődik.
A betegek egyharmadában enyhe, kiújuló szemgyulladás észlelhető, mely rendszerint
nem rontja a látást. Ritkán a gyulladás a szívbillentyűket is érinti, végleges
károsodást okozva. Ha a sérült csigolyák nyomják az idegszálakat vagy a gerincvelőt,
akkor a beidegzett területen érzéketlenség, gyengeség, fájdalom tapasztalható. Az
úgynevezett cauda equina "lófarok" szindróma ritka szövődmény. 
A kórisme egyrészt az észlelt tüneteken, másrészt a gerinc és az érintett ízületek röntgenképén alapszik, mely a gerinc és a csípőcsont közötti (szakroiliakalis) ízület pusztulását (felmaródását), és a csigolyák között csonthidak képződését mutatják, melyek a gerincet elmerevítik. A vörösvérsejt süllyedés (We), mely egy vért tartalmazó kémcsőben a vörösvérsejtek lesüllyedésének sebességét méri, általában gyorsult, gyulladást jelez. Ezen kívül, egy bizonyos gén, a HLA-B27, a betegek 90%-ában megtalálható; mivel ez a gén a fehérbőrű egészségesek 6-7%-ában is előfordul, jelenléte korlátozott értékű a kórisme felállításában.
A betegek többségében csak kisfokú, a normál, tevékeny életet nem gátló mozgáskorlátozottság alakul ki. Olykor azonban a betegség gyorsan romlik, és súlyos deformitásokat okoz.
A kezelés célja a hát és az ízületek fájdalmának csökkentése, és a gerinc kóros
görbületének megakadályozása vagy javítása. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők enyhítik a fájdalmat és a gyulladást, így a betegek
képesek a fontos, tartásjavító gyakorlatokat elvégezni, például a nyújtást, mély
belégzést. A szulfaszalazin inkább a háton kívüli, egyéb ízületi fájdalmakat könnyíti.
A tumor nekrózis faktor (TNF) gátló etanercept vagy infliximab javítja a fájdalmat és
a gyulladást.
Kortikoszteroidokat csak a szem- és a gerincen kívüli ízületek gyulladásainak rövid távú kezelésére használják. Izomlazítókat és kábító fájdalomcsillapítókat csak rövid ideig alkalmaznak súlyos fájdalmak és izomgörcsök oldására. Ha a csípő- vagy térdízület felszíne károsodott, vagy görbült helyzetben rögzült, ízületi protézis beültetése válhat szükségessé a fájdalom megszűntetésére és mozgás visszaállítására.
A kezelés hosszú távú célja az egyenes testtartás megőrzése és a hátizmok erősítése. Napi tornázással erősíthetők azok az izmok, melyek a görnyedésre való hajlamot ellensúlyozzák. Azt ajánlják, hogy a betegek naponta bizonyos időt töltsenek hason fekve - például olvasáskor -, felkönyökölve; ez a helyzet megnyújtja a hátat és segít megelőzni az izmok túlzott összehúzódását.
