MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Szkleroderma
A szkleroderma (szisztémás szklerózis) idült
betegség, melynek során a bőrben, az ízületekben és a belső szervekben degeneratív
elváltozások és hegesedések, valamint érelváltozások alakulnak
ki.
A betegség oka ismeretlen. Nőkben 4-szer gyakoribb, mint férfiakban, gyermekekben
pedig ritka. Előfordul a kevert kötőszöveti betegség részeként is, és olykor ezekben a
betegekben súlyos szkleroderma fejlődik ki.
Panaszok, tünetek
A betegség jellegzetes kezdeti tünete az ujjvégek bőrének megduzzadása, majd
megvastagodása és feszesebbé válása. Gyakori a Raynaud-jelenség, amikor hideg vagy
érzelmi felindulás
hatására az ujjak hirtelen
elfehérednek, elzsibbadnak vagy érzéketlenné, illetve fájdalmassá válnak. Az ujjak
felmelegedés után jellemzően elkékülnek. Korai tünet lehet még a gyomorégés, a nyelési
nehézség és a légszomj is. Gyakran észlelhető sajgás és fájdalom több ízületben.
Olykor az izmok gyulladása (polimiozitisz) alakul ki, jellemző izomfájdalommal és
-gyengeséggel.
A szkleroderma kiterjedt bőrkárosodást is okozhat, máskor csak az ujjakon jelenik
meg (szklerodaktília). Egyik formája, az ún. korlátozott szkleroderma, általában a kéz
bőrére lokalizálódik. Másik formájában, az ún. kiterjedt (diffúz) szklerodermában, a
betegség halad előre; a bőr egyre feszesebb, fénylőbb és a normálisnál sötétebb lesz.
Az arcbőr megfeszül, időnként az arckifejezés megmerevedik. Főként a korlátozott
formában póklábszerű vénák (teleangiektázia) jelennek meg az ujjakon, a mellkason, az
arcon, az ajkakon és a nyelven; kálciumot tartalmazó göbök alakulnak ki az ujjakon,
más csontos területeken vagy az ízületek mellett.
Gyakran reszelő hang érezhető vagy hallható a gyulladt szövetek mozgatásakor,
legtöbbször a térdnél vagy alatta. A bőr hegesedése miatt az ujjak, a csukló, és a
könyök behajlított helyzetben rögzülnek (kontraktúra alakul ki). Az ujjhegyeken és az
ujjízületek felett fekélyek keletkeznek.
Gyakori a hegesedés a nyelőcső (a szájüreget a gyomorral összekötő cső) alsó
részében. A sérült nyelőcső így nem képes az ételt megfelelően továbbítani a gyomorba.
A betegek többségében nyelési nehézség és gyomorégés jelentkezik. A szklerodermások
1/3-ában szabálytalan sejtek képződnek a nyelőcsőben (Barrett-szindróma
), mely a nyelőcső szűkületének (sztriktúra) kialakulását
segíti akár egy rostos gyűrű, akár rák képződésének veszélye miatt. A belek károsodása
nehezíti a táplálék felszívódását (malabszorpció), és fogyást okoz. Hegszövet zárhatja
el a máj elvezető rendszerét (epéscirrózis), ami májkárosodást és sárgaságot okoz.
Hegszövet alakulhat ki a tüdőben, emiatt terhelésre légszomj jelentkezik. A betegség
ezenkívül számos életveszélyes szívproblémát, például szívelégtelenséget és
ritmuszavarokat is okozhat.
A szkleroderma súlyos vesebetegséggel is járhat. A vese károsodásának első tünete a
vérnyomás hirtelen, fokozódó emelkedése lehet. A magas vérnyomás baljós jel, bár
kezeléssel rendszerint rendben tartható.
A CREST-szindróma , más néven korlátozott bőrszkleroderma (szklerózis), a betegség
egy kevésbé súlyos formája, melyben kisebb a belső szervek komoly károsodásának a
valószínűsége. A szindróma a tünetek után kapta a nevét: kálciumlerakódás a bőrben és
az egész szervezetben, Raynaud-jelenség, a nyelőcső működési zavara, szklerodaktília
(az ujjak bőrkárosodása), és teleangiektázia (hajszálértágulat). A bőr csak a
kézujjakon érintett. Egyes betegekben kisvérköri magas vérnyomás
alakulhat ki, mely szív- és tüdőelégtelenséghez vezethet.
Időnként a szkleroderma rohamosan romlik és halálos kimenetelű. Máskor évtizedekig
csak a bőrtünetek észlelhetők, és csak később terjed rá a belső szervekre, bár ezek
bizonyos mértékű károsodása (például nyelőcső) szinte elkerülhetetlen, még
CREST-szindrómában is.
Kórisme
Az orvos a szkleroderma diagnózisát a bőr és a belső szervek jellegzetes
elváltozásaira építi. Bár vannak átfedések más kötőszöveti betegségek tüneteivel, de
az összkép általában jellemző. Pusztán laboratóriumi vizsgálatokkal a betegség nem
igazolható, mivel a tünetekhez hasonlóan ezek is igen változékonyak. A centromer (a
kromoszóma része) ellenes antitest vizsgálata segíthet elkülöníteni a korlátozott
bőrszklerodermát a betegség általánosabb formájától; a kiterjedt formában egy másfajta
antitest (ún. anti-topoizomeráz) fordul elő.
Kórjóslat és kezelés
A szkleroderma lefolyása változó és kiszámíthatatlan. A kórjóslat akkor a
legrosszabb, ha a szív, a tüdő és a vese károsodása már korán észlelhető.
A szkleroderma súlyosbodását egyetlen gyógyszer sem képes megállítani. Bizonyos
gyógyszerekkel azonban a tünetek és a szervek károsodása csökkenthető. Nem-szteroid
gyulladáscsökkentőkkel
enyhíthető a súlyos izom- és
ízületi fájdalom. Ha polimiozitisz miatt gyengeség alakul ki, kortikoszteroidokra
lehet szükség. Egyes szakemberek szerint a penicillamin lassítja a bőr
megvastagodását, és késlelteti a betegség kiterjedését újabb belső szervekre, de az
adatok még ellentmondóak, és a jelentkező mellékhatások miatt többen nem tudják szedni
a gyógyszert. Ha a betegség a tüdőt is károsítja, az immunrendszert gátló szerek,
például ciklofoszfamid és metotrexát, javíthatnak a betegek állapotán.
A gyomorégés enyhül, ha a beteg kis adagokat eszik, és savkötőket, hisztamin-gátló
gyógyszereket és proton-pumpa gátlókat szed, melyek leállítják a gyomorsav
termelődését. Gyakran segít az is, ha a beteg olyan ágyon alszik, melynek fejrészét
megemelik. Ha a gyomorsav visszaáramlása súlyos fokú, a műtét olykor javíthat az
állapoton. A nyelőcső hegesen öszszeszűkült részei sebészetileg tágíthatóak
(dilatálhatóak). Tetraciklin vagy más antibiotikumok megakadályozzák azt a típusú
felszívódási zavart, melyet a sérült bélszakaszon elszaporodó baktériumok okoznak. A
nifedipin és az angiotenzin receptor blokkolók javíthatnak a Raynaud-jelenség
tünetein, viszont fokozhatják a gyomorsav
visszaáramlását. A vérnyomáscsökkentők, különösen az angiotenzin-konvertáló enzim
(ACE) bénítók igen eredményesek a vesebetegség és a magas vérnyomás kezelésében.
Fizikoterápiával és tornával fenntartható az izmok ereje, de nem előzhető meg teljes
mértékben az ízületek tartós általában behajlított állapotban való rögzülése
(kontraktúrák).