A betegek egy részében csak a száj és a szem szárad ki (a jelenséget szikka komplexnek vagy szikka szindrómának hívják). A szem kiszáradása miatt súlyosan károsodhat a szaruhártya, szúró érzés vagy érzékenység jelentkezhet, és a könny hiánya miatt végleges szemelváltozás alakulhat ki. A nyál hiánya rontja az ízlelést és a szaglást, fájdalmassá teszi az evést és a nyelést, és fogszuvasodást okoz. A betegek mintegy 1/3-ában az állkapocs mögötti nyálmirigyek (parotiszok) megnagyobbodnak, mérsékelten érzékennyé válnak. A száj égő érzése esetenként szövődményes gombás fertőzésre utalhat.

A betegek másik részében számos egyéb szerv is érintett. Sjögren-szindrómában kiszáradhat az emésztőrendszer, a légcső (trachea), a szeméremtest és a hüvely nyálkahártyája is. A kiszáradás miatt a légcső és a tüdő sokkal fogékonyabbá válik fertőzésekre, és tüdőgyulladás alakulhat ki. A szeméremtest és a hüvely szárazsága megnehezíti a nemi aktust. Gyulladás keletkezhet a szívburokban (perikardium) - ezt perikarditisznek hívják. A gyulladás miatt károsodhatnak idegek, a tüdőszövet és más szövetek is.

Ízületi gyulladás észlelhető a betegek kb. 1/3-ában, általában ugyanazokat az ízületeket érinti, mint a reumatoid artritisz, de Sjögren-szindrómában a gyulladás rendszerint enyhébb, és nem pusztító. Néhány betegben súlyos reumatoid artritisz vagy szisztémás lupusz eritematózusz alakul ki.

A Sjögren-szindrómában szenvedőkben sokkal gyakoribb a limfóma, a nyirokrendszer rosszindulatú daganata, mint az átlag népesség körében.

Bár a száj- és szemszárazság gyakran előfordul, ha ehhez ízületi gyulladás is csatlakozik, az nagy valószínűséggel Sjögren-szindrómára utal. Különböző vizsgálatok segítenek a helyes kórisme felállításában és az egyéb, hasonló tünetekkel járó kötőszöveti betegségektől való elkülönítésben.

Megbecsülhető a termelődő könny mennyisége, ha szűrőpapírból egy csíkot tesznek az alsó szemhéjak alá, és megfigyelik, hogy a csíkból mennyi lesz nedves (Schirmer-teszt). A Sjögren-szindrómában szenvedőkben a normális mennyiségnek csupán kevesebb, mint egyharmada termelődik. Szemészeti vizsgálattal kideríthető, hogy a szem felszíne mennyire károsodott. Bonyolultabb vizsgálatokkal meghatározható a nyálmirigyek termelése, és az orvos kérheti a nyálmirigyek szcintigráfiáját vagy biopsziáját is.

Vérvizsgálatokkal kimutathatók a rendellenes antitestek, például az SS-B, mely rendkívül specifikus Sjögren-szindrómára. A betegekben gyakran észlelhetők olyan antitestek, melyek inkább reumatoid artritiszre vagy szisztémás lupusz eritematózuszra jellemzőek. A vörösvérsejt süllyedés (Westegreen - WE érték: vért tartalmazó kémcsőben a vörösvérsejtek lesüllyedésének sebessége), a betegek 70%-ában gyorsult. Minden harmadik betegben csökkent a vörösvérsejtszám (anémia), vagy bizonyos típusú fehérvérsejtek száma (leukopénia).

A kórjóslat általában jó. Ha azonban az antitestek a tüdőt, a vesét vagy a nyirokcsomókat is károsították, tüdőgyulladás, veseelégtelenség vagy limfóma alakulhat ki.

A Sjögren-szindrómának nincs valódi gyógymódja, de a tünetek enyhíthetők. A szem szárazságát műkönnyel lehet javítani. A kiszáradt szájat folyadékot iszogatva, cukormentes rágógumival vagy szájöblítő használatával lehet nedvesíteni. Kerülni kell az olyan gyógyszereket, melyek csökkentik a nyáltermelést, például az orrödéma-csökkentőket, az antidepresszánsokat és az antihisztaminokat, mert ezek ronthatják a szárazságot. A pilokarpin nevű gyógyszer fokozza a nyáltermelést, ha a nyálmirigyek még nem károsodtak súlyosan.

Gondos fog higiénével és gyakori fogorvosi ellenőrzéssel minimálisra szorítható a fogak szuvasodása és elvesztése. A fájdalmas és megduzzadt nyálmirigyeket fájdalomcsillapítókkal kell kezelni. Mivel az ízületi tünetek általában enyhék, nem-szteroid gyulladáscsökkentők adása, és pihenés többnyire elegendő kezelés. Ha a belsőszervi károsodás okozta tünetek súlyosak, szájon át szedett kortikoszteroidok, például prednizon segíthet.