Az élő végrendelet arra vonatkozik, hogy valaki milyen beavatkozásokat részesít előnyben (azért nevezik "élő" végrendeletnek, mert az illető életben van, mikor az hatályba lép). Vannak államok, ahol az ilyen dokumentumot orvosoknak szóló rendelkezésnek nevezik. Az élő végrendeletre vonatkozó törvények államonként különbözőek. Néhány államban például csak a végállapotban lévő betegek készíthetnek jogilag érvényes élő végrendeletet.

Sokan úgy vélekednek, hogy heroikus küzdelmet kell folytatni, és minden lehetséges technikai eszközt fel kell használni arra, hogy életüket, ameddig csak lehet meghosszabbítsák, tekintet nélkül a szükséges orvosi beavatkozások természetére, illetve figyelmen kívül hagyva milyen lesz életük e beavatkozások következtében. Mások, éppen ellenkezőleg úgy vélik, hogy a halál jobb, mintha az élet már csak gépek segítségével lenne fenntartható, vagy ha már nincs többé remény, az élet számukra megfelelő körülmények közötti folytatására. Az élő végrendelet lehetővé teszi, hogy valaki kifejezésre juttassa, számára melyik lehetőség az elfogadható (vagy esetleg valamilyen más köztes megoldást is megjelölhet).

Az élő végrendelet érvényességéhez szükséges, hogy megfeleljen az adott állam törvényi előírásainak. Némelyik államban formai megkötöttségeket írnak elő. Más államokban kötetlenebb a szabályozás: bármilyen stílusban írott dokumentum elfogadható, ha azt megfelelően ellenjegyezték és tanúk is aláírták.

Ha valaki a radikális beavatkozásokat is szükségesnek tartja, belefoglalhatja a dokumentumba: "Az a kívánságom, hogy állapotomra, a felgyógyulás lehetőségére, a beavatkozások engem érő megterhelésére, valamint költségeire tekintet nélkül ameddig csak lehetséges, tartsanak életben."

Az életben maradásért folytatott küzdelem elkerülése érdekében a dokumentum az alábbiakat tartalmazhatja: "Nem kívánom, hogy akkor is életben tartsanak, mikor már szeretteimet és barátaimat nem vagyok képes felismerni, többé nem várható, hogy önálló életet éljek, és csak létfenntartó beavatkozásokkal (például mesterséges táplálással) lehetséges életem fenntartása." A legtöbb élő végrendeletben azonban rögzíteni szokták, hogy tegyenek meg mindent a beteg közérzetének javítására.

Az e két véglet közötti megoldást választók a dokumentumot így fogalmazhatják meg: "Azt kívánom, hogy tartsák fenn életemet, alkalmazzanak létfenntartó beavatkozásokat, kivéve, ha kómában vagy tartós vegetatív állapotban vagyok, amit orvosaim nyilvánvalóan megfordíthatatlannak ítélnek. Azután, hogy orvosaim állapotomat irreverzibilisnek ítélték, nem kívánom, hogy létfenntartó beavatkozásokat (például mesterséges táplálást) alkalmazzanak, vagy azokat folytassák."

Az egészségügyi ellátás megválasztására vonatkozó tartós meghatalmazás olyan dokumentum, melyben a személy (a meghatalmazó) megnevez egy másik személyt (jogi meghatalmazottat), hogy egészségügyi ellátásával, éscsakisegészségügyi ellátásával kapcsolatban döntéseket hozzon. A meghatalmazástartós,amennyiben jogilag még hatályos, amikor a meghatalmazó döntésképtelenné válik.

Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazás különbözik az élő végrendelettől. Az élő végrendelet az adott személy orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos kívánságait tartalmazza; útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy különböző körülmények között milyen beavatkozások alkalmazhatók nála. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazásban jogi meghatalmazottat jelölnek meg, akinek az egészségügyi ellátást illető döntési joga van. E személyt arra hatalmazzák fel, hogy az orvosokkal megvitassa, milyen beavatkozások jöhetnek szóba, és ezek alapján döntsön, ha a meghatalmazó valamilyen baleset vagy betegség miatt döntésképtelenné válik. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazásnak része lehet az élő végrendelet - mely tartalmazza az illető egészségügyi ellátással kapcsolatos kívánságait -, mely azonban inkább csak útmutatóként szolgál a meghatalmazott számára, semmint kötelező érvényű utasításként.

Nagy gondossággal kell megválasztani a meghatalmazottat. Például az a személy, aki el akarja kerülni a radikális beavatkozásokat, nem tanácsos, ha olyan személyt választ meghatalmazottként, aki meggyőződése vagy vallásos hite miatt úgy gondolja, hogy minden lehetséges orvosi eljárást igénybe kell venni ahhoz, hogy az életet fenntartsák. Hasonlóképpen az a házastárs, aki jelentős érzelmi megpróbáltatáson megy keresztül, esetleg nem képes a beteg kívánságainak megfelelően cselekedni, különösen akkor, ha ezek a végső beavatkozások korlátozását jelentik. Olyasvalaki esetében, akinek határozott kívánságai vannak, de nem szeretné magát az élő végrendelet szigorúságához kötni, megfelelőbb választásnak tűnik, ha üzlettársát vagy régi barátját jelöli meg jogi meghatalmazottként. Fontos, hogy a meghatalmazottként megjelölt személlyel beszéljék meg a szóba jöhető orvosi beavatkozások részleteit, hogy az illető figyelembe vehesse a meghatalmazó kívánságait. Emellett a meghatalmazónak meg kell győződnie arról, hogy a meghatalmazott hajlandó ezt a szerepet vállalni.

Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazásban tanácsos megnevezni egy második (pót) meghatalmazottat is arra az esetre, ha az első helyen megnevezett személy valamilyen okból nem képes, vagy nem kívánja ellátni feladatát. Kettő vagy több személy is megnevezhető meghatalmazottként, akik közösen (együttesen), vagy külön-külön (egyénileg) tehetnek lépéseket. Az együttesen gyakorolt meghatalmazás esetében a meghatalmazottak egyetértése és együttműködése szükséges. Ha ezt a megoldást választják, az összes meghatalmazottal fel kell venni a kapcsolatot, és egy adott kérdésben mindegyikük egyetértése szükséges. Hacsak különleges körülmények miatt nem szükséges, ne ezt a megoldást válasszuk, mivel könynyen zűrzavarhoz vezet. Az egyénileg gyakorolt meghatalmazást gyakrabban alkalmazzák, mivel ilyen esetben bármelyik meghatalmazott egyedül is dönthet.

A cselekvőképes személy bármikor érvénytelenítheti a tartós meghatalmazást. A meghatalmazott személye megváltoztatható; ha a körülmények úgy kívánják, új tartós meghatalmazás is készíthető, mely új meghatalmazottat jelöl meg.

Sajátos helyzetekre is érvényes lehet az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazás. Például látogatáskor az esetek többségében a családtagok elsőbbséget élveznek. Élettársi kapcsolat vagy azonos neműek párkapcsolata esetén azonban, hogy ezt az elsőbbséget biztosítsák, külön támogatás szükséges. Elengedhetetlen az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazás készítése abban az esetben, ha a beteg olyasvalakit akar sajátos szereppel vagy döntési joggal felruházni, aki jogi értelemben nem rokon.

Ideális esetben a betegnek egy-egy példányt kell adnia élő végrendeletéből, illetve az egészségügyi ellátására vonatkozó tartós meghatalmazásból minden kezelőorvosának, és felvételkor a kórháznak. Az illető állandó kartonjában is el kell helyezni ezek néhány példányát. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó tartós meghatalmazás egy példányát a meghatalmazott kapja, egy másikat pedig a meghatalmazó személyes irataival kell együtttartani. Minden dokumentumot át kell adni az ügyvédnek is.

Vannak esetek, mikor az előzetes rendelkezések az orvosok és a kórházak számára túlságosan bonyolultak vagy szokatlanok, és így zavart kelthetnek. Különösen akkor áll ez fenn, ha valakinek élő végrendelete és tartós meghatalmazása is van; ilyenkor fontos meghatározni, hogy amennyiben a kettő nincs egymással összhangban, melyiket vegyék figyelembe. Általában a tartós meghatalmazást részesítik előnyben, ha a beteg egy számára megbízható személyt jelölt meg, aki ezután a beteg nevében cselekedhet, kérdésekkel fordulhat az ellátást biztosító szakemberekhez, és segíthet annak eldöntésében, hogy a beteg adott helyzetben mit tenne, és mi áll leginkább érdekében.