A gyógyszerfejlesztés fő célja a hatékonyság (hatásfok) és a biztonságosság. Mivel minden gyógyszer amellett, hogy segít, árthat is, a biztonságosság mindig viszonylagos. Az átlagos hatásos dózis, és a súlyos, életveszélyes mellékhatások megjelenéséhez vezető dózis közötti különbséget terápiás szélességnek hívják. Minél szélesebb a terápiás tartomány, annál hasznosabb a gyógyszer. Ha egy gyógyszer átlagos hatékony dózisa is mérgező, az orvosok nem használják, hacsak nem nagyon súlyos a helyzet, és nincs biztonságosabb alternatíva.
A leghasznosabb gyógyszerek hatékonyak és a lehető legbiztonságosabbak. A penicillin ilyen. Azokat leszámítva, akik allergiásak rá, a penicillin gyakorlatilag nem mérgező, még nagyon nagy adagokban sem. Ezzel szemben a barbiturátok, melyek valaha közkedvelt altatószerek voltak, befolyásolhatják a légzést, csökkentik a vérnyomást, sőt még halált is okozhatnak, ha túladagolják őket. Az újabb altatószerek, mint a temazepam (Signopam) és a zolpidem (Stilnox), nagyobb terápiás szélességűek, mint a barbiturátok.
Hatékony, nagy terápiás szélességű és kevés mellékhatással rendelkező gyógyszerek fejlesztése nem mindig megoldható. Ennél fogva néhány gyógyszert kénytelenek vagyunk kis terápiás szélességük ellenére használni. Például a véralvadás gátlására adott warfarin ((Magyarországon nincs forgalomban)), vérzéseket okozhat, de használjuk, ha a szükség olyan nagy, hogy a kockázat elfogadható. A warfarint szedők gyakori orvosi ellenőrzésre szorulnak, hogy meg lehessen állapítani, a gyógyszer által kiváltott alvadási-idő megnyúlás túl nagy, túl kicsi vagy éppen megfelelő.
Egy másik példa a clozapin (Leponex). Ez a gyógyszer gyakran segít olyan skizofrén betegeken, akiknél minden más gyógyszer csődöt mondott. De van egy súlyos mellékhatása: csökkentheti a fehérvérsejtek termelődését, amik a fertőzésekkel szemben védenek. Emiatt azoknak, akik clozapint szednek, gyakran kell vérvizsgálatra menniük, amíg szedik a gyógyszert.
Annak érdekében, hogy a kezelési eljárás a lehető legbiztonságosabb és leghatékonyabb
legyen, a betegeknek mindig pontosan tájékoztatniuk kell orvosukat a kórtörténetükről,
szedett gyógyszereikről (a vény nélkül kaphatókról is) és táplálék-kiegészítőkről (a
gyógynövényeket is beleértve 
), vagy bármilyen más,
lényeges egészségügyi eseményről. Ezen kívül ne féljenek megkérni az orvost, az ápolónőt
vagy a gyógyszerészt, hogy magyarázza el a kezelés célját, a lehetséges mellékhatásokat
vagy egyéb problémákat, és azt, hogy ezek mennyire érintik a kezelési eljárást.
| Kapcsolódó téma: | A legtöbbet kihozni a gyógyszeres kezelésből » |
