A demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór. További gyakori kórképek a Lewy-testes demencia, és a szélütések következtében bekövetkező agyállomány-pusztulás, amely vaszkuláris demencia (multi-infarktusos demencia) néven ismert. Sokakban a fenti betegségek közül egynél több is előfordulhat (kevert forma).

A kevésbé gyakori okok közé sorolható a Parkinson-kór, az AIDS és egyéb fertőzések, a normál nyomású hidrokefalusz, és a gyógyszer-, illetve alkoholfüggőség. A Pick-betegség és a Creutzfeldt- Jakob-kór, ideértve annak variáns, feltehetőleg fertőzött hús fogyasztásával terjedő formáját, a demencia ritka okai. Fejsérülést vagy szívmegállást követő agykárosodás is vezethet demenciához. A fej sugárkezelése rákos betegség (például gyerekkori leukémia és felnőttkori agydaganat) gyógyítása során esetenként demenciát okoz, mely a késői sugárkárosodásnak nevezett állapot részjelenségeként sok-sok hónappal, évvel a besugárzást követően jelentkezik.

A demenciát néha egyensúlyban tartható betegségek ronthatják. Például a cukorbetegség, a tüdőtágulat és a szívelégtelenség megfelelő kezelés nélkül súlyosbíthatják a mentális zavart. Ezen kórképek kezelésével, egyensúlyban tartásával számos beteg esetében jelentős javulás érhető el. Az esetek 10%-ában a demencia tünetei teljesen megszüntethetők.

Sok gyógyszer átmenetileg ronthatja a demencia tüneteit. Néhány ilyen szer recept nélkül is kapható. Gyakran altatók (melyek nyugtató tartalmúak), nátha ellenes szerek, szorongásoldók és néhány antidepresszív szer a tettes. Az alkoholfogyasztás, még szerény mennyiségben is, ronthatja a tüneteket és javasolt, hogy a demens betegek ne igyanak alkoholt.

Az érintett betegekben az értelmi funkció hanyatlása tipikus esetben 2-10 év alatt következik be. Mindazonáltal a romlás sebessége attól is függ, hogy mi a háttérben meghúzódó ok. A vaszkuláris demenciára jellemző, hogy a rosszabbodás lépcsőzetes, minden újabb szélütés állapotromlással jár, melyet valamelyes javulás követ. Az Alzheimer-kórhoz és a Lewy-testes betegséghez társuló mentális hanyatlás egyenletesen rosszabbodik.

A progresszió sebessége betegenként is változik. Az elmúlt év során tapasztalt állapotromlás mértéke sokszor előrejelzi a következő évben várhatót. A tünetek súlyosbodása gyakran megfigyelhető, ha a beteget idősotthonba vagy egyéb intézménybe viszik, a demens emberek ugyanis nehezen emlékeznek szabályokra és szokásokra, és betartani sem tudják azokat. Fájdalom, légszomj, vizeletürítési zavar, székrekedés és egyéb problémák a demens emberekben gyorsan romló zavartsággal járó delíriumot okozhatnak. Az efféle problémák kiküszöbölése után a beteg korábbi állapota rendszerint visszatér.

Mivel a demencia általában lassan kezdődik és fokozatosan romlik, eleinte esetenként nem kerül felismerésre. Az egyik legkorábbi jel a memóriazavar, ami különösen a legfrissebb élményeket érinti. Az állapot romlásával az időbeli tájékozódás és az emberek, helyek, tárgyak felismerése is zavart szenved. Jellegzetes a szótalálás és -használat zavara, és az elvont gondolkodás (pl. számok alkalmazásának) nehezítettsége. Az érzelmek változékonyak, a felhőtlen öröm váratlanul csaphat át búskomorságba. A személyiségváltozás nem ritka. Gyakori, hogy egy bizonyos jellemvonás túlzottan előtérbe kerül: az a személy, aki mindig is sokat foglalkozott a pénzzel, teljesen megszállottja lesz annak, aki pedig gyakorta szorongott, azon állandó szorongás lesz úrrá. Az alvási szokások gyakran eltérnek a normálistól.

Néhány demens beteg a komplex feladatok elkerülésével, például a pénzügyi mérleg elkészítéséről, az olvasásról, a munkáról való lemondással, jól tudja álcázni hiányosságait. Az, aki nem változtatja meg életét, sokszor frusztrálttá válik, mivel nem tudja ellátni mindennapi feladatait. Elfelejtkezhet fontos tennivalókról, vagy azokat rosszul intézi el, például elfelejthet számlákat kifizetni, lekapcsolni a villanyt, vagy elzárni a sütőt. Visszahúzódóvá válhat, a magatartását nem tudja kontrollálni, ami esetenként rendbontó cselekedetekhez vezet (például ordítozás, dobálózás, csapkodás vagy elkóborlás). Ezekben a cselekedetekben a demencia számos komponense játszik szerepet. Mivel az ilyen beteg gyakran nem érti azt, amit lát és hall, félreértelmezheti a segítési szándékot fenyegetésnek vagy támadásnak vélve azt. A rövid távú emlékezés zavara miatt nem tudja, mit mondanak neki, illetve mit csinált. Kérdéseket, párbeszédeket ismételgetve állandó odafigyelést igényel, vagy már megkapott tárgyakat (pl. ételt) újra kér. Mivel szükségleteit, panaszait nem tudja világosan elmondani, fájdalomra kiabálással reagál, a magányérzés, félelem elkóborlást válthat ki. A demens betegek 10%-ának pszichózisa is van, hallucinációkkal, téveszmékkel, üldözési mániával.

Végstádiumban a beteg nem képes beszélgetéseket követni, és elvesztheti beszédkészségét is. A teljesen kifejlődött demencia az agyműködés majdnem teljes kiesésével jár. A beteg majdnem teljes mértékben másoktól függ, sok esetben ágyhoz kötött lesz. Végül nehézkessé válhat az étkezés (félrenyelés). A halál gyakran fertőzés, például tüdőgyulladás következtében áll be.

Az első jel, amelyik a családtagoknak vagy az orvosoknak rendszerint feltűnik, a feledékenység. Az orvos és más egészségügyi dolgozó rendszerint néhány, a személyhez, és a családhoz intézett kérdés alapján diagnosztizálni tudja a demenciát. A személynek adnak egy, a szellemi állapotot felmérő tesztet, mely egyszerű kérdéseket és feladatokat tartalmaz, ezek kiterjedhetnek tárgyak megnevezésére, egy rövid lista megjegyzésére, mondatok írására és alakzatok másolására. A károsodás mértékének tisztázására, illetve annak kiderítésére, hogy tényleges szellemi hanyatlás áll-e fenn, időnként részletes kivizsgálásra (ún. neuropszichológiai vizsgálatra) is szükség lehet. Ez a vizsgálat a mentális működés minden fontos területét felméri, beleértve a hangulatot is, és rendszerint 1-3 órát vehet igénybe.

A demencia diagnózisát a személy életkorára, a családi betegségekre, a tünetek kifejlődésére és progressziójára, valamint a neurológiai vizsgálat eredményeire alapozzák, figyelembe véve más betegségeket, így a szélütést követő agykárosodást vagy az alkoholizmushoz társuló alultápláltságot is.

Az orvos olyan kezelhető betegségeket is keres, amelyek a demenciát részben vagy egészében magyarázzák. A pajzsmirigy rendellenességei, a vér elektrolitszintjeinek az eltérései, fertőzések, vitaminhiány (különösképp a B 12 -vitamin hiánya), gyógyszermérgezés és depresszió csak néhány példa. Laborvizsgálatok végzése mellett az orvosok ellenőrzik a beteg által szedett gyógyszerek listáját. A kezelő orvos az esetlegesen háttérben álló depresszióra utaló jeleket keresve rákérdezhet az érzelmi élet kiegyensúlyozottságára is, különösen, ha a beteg időskorú. Agydaganat, normális nyomású hidrokefalusz (vízfejűség) és szélütés kizárása céljából CT vagy MRI végezhető.

A kezelő orvos megállapítja azt is, hogy fennáll-e egyéb szervi vagy pszichiátriai betegség (pl. skizofrénia), melynek kezelése javíthatná a demens beteg általános állapotát.

A legtöbb demenciaformánál nincs olyan kezelési mód, amely helyreállítaná a beteg értelmi képességeit. A demenciát súlyosbító tényezők kezelése, azonban, esetenként lassítja a szellemi hanyatlást. A depresszióval párosuló demencia esetekben antidepresszív szerrel (pl. szertralin vagy paroxetin ) és pszichoterápiával időnként legalább átmeneti eredmény érhető el. Az alkoholfogyasztás mellőzése hosszú távú javulást hozhat.

Környezeti tényezők: akörnyezet jelentős segítséget jelenthet. Az enyhe és közepesen súlyos demenciában szenvedő betegek képességei rendszerint a megszokott környezetben a legjobbak, és otthon maradásuknak nincs akadálya. A beteg otthonát biztonsági szempontok alapján otthoni ápolással foglalkozó cégek felmérhetik, és a szükséges biztonságfokozó változtatások elvégezhetők. Így például a gyenge fény kevéssé biztonságos, ráadásul a betegek még hajlamosabbak lehetnek a látottak félreértelmezésére, ezek miatt a viszonylag erős megvilágítás választandó.

A rendezettség és a megszokás segíti a tájékozódás fenntartásában, és a betegeknek a biztonság és kiegyensúlyozottság érzetét adja. A rendszeres, kevés stresszel járó tevékenységek révén a személy függetlennek és nélkülözhetetlennek érezheti magát, miközben teljes figyelmét élvezetes vagy hasznos feladatoknak szenteli. Ilyen tevékenységekkel a depresszió is enyhíthető. A testmozgás különösen fontos, mivel segítségével megelőzhető a viselkedészavar, így a nyughatatlanság és az elkóborlás is. Bátorítani kell a szellemi tevékenységek folytatását, beleértve a hobbikat, az aktuális események iránti érdeklődést és az olvasást. A túl sok inger ugyanúgy kerülendő, mint a beteg szociális elszigeteltsége. A beteg állapotában némi javulás következhet be, ha a mindennapi tevékenységeket egyszerűsítjük, és ha a beteggel szemben támasztott elvárások reálisak. Jótékony hatású lehet, ha a beteg bizonyos fokú méltóságérzést, önbecsülést meg tud tartani.

Mivel progresszív betegségről van szó, a jövőtervezés elengedhetetlen. Ebben a munkában orvos, szociális munkás, nővérek és jogász is részt vesz, azonban a felelősség zöme a családtagokat terheli. A beteg védettebb környezetbe való áthelyezését meghozó döntések során a beteg biztonságát és függetlenségének lehető legtovábbi fenntartását kell egymással szemben mérlegelni. Az ilyen döntés számos tényező függvénye. Ezek közé tartozik a demencia súlyossága, az otthoni környezet, a családtagok és gondozók elérhetősége, az anyagi háttér és egyéb, független betegségek és testi bajok.

Gyógyszerek:A donepezil, a galantamin, a rivasztigmin és a takrin átmenetileg javíthatják a szellemi képességeket, de a demencia progresszióját nem tudják megakadályozni.

Az előrehaladott betegségben előforduló nyugtalanság és agresszivitás kezelésére gyakran adnak antipszichotikus szereket, például haloperidolt, olanzapint vagy risperidont. Mindazonáltal ezek a szerek ilyen esetekben nem igazán hatásosak, és súlyos mellékhatásokkal járhatnak. Az antipszichotikumok olyan betegekben hatásosak a leginkább, akiknek a demencia mellett hallucinációik, téveszméjük vagy üldözési mániájuk van.

Számos táplálék-kiegészítőt próbáltak ki a demencia kezelésében, kevés sikerrel. Ilyenek például a lecitin, az ergoloid-mezilát és a ciklandelát. Az emlékezetjavítóként piacra került táplálék-kiegészítő, a ginkgo biloba néhány demens betegnél szerény javulást hozhat. A B 12 -vitamin pótlás csak olyan esetekben hatékony, ahol ennek a vitaminnak a hiánya áll fenn, pajzsmirigyhormon-adással pedig csak csökkent pajzsmirigyműködés esetén (hipotireózis) érhető el eredmény.

Az életkilátások:Még mielőtt a demencia teljesen el nem hatalmasodik a betegen, az orvosi ellátás és a pénzügyek tekintetében meg kell hozni bizonyos döntéseket. A demens beteg, ha még képes rá, törvényesen meghatalmazhat valakit, hogy egészségügyi kérdésekben helyette járjon el. Az egészségügyi ellátás kapcsán megfogalmazott kívánságokat azután érdemes megbeszélnie a meghatalmazottal és az orvosával.

A demencia romlásával a kezelés sokkal inkább a beteg jó közérzetének fenntartását szolgálja, mintsem az élet meghosszabbítását. Emiatt a megbízott és a családtagok kerülhetnek szembe olyan helyzettel, amikor arról kell dönteniük, hogy megengedjék-e a mesterséges táplálást vagy kezeljenek-e egy tüdőgyulladást esetleg egyéb akut betegséget. Legjobb ezeket a témákat jóval a döntéshelyzet előtt minden érintettel közösen tisztázni.