A disztóniát, az agy számos területének - a bazális ganglionok, a talamusz, a kisagy, és az agykéreg - fokozott aktivitása okozhatja. Születéskor vagy később bekövetkező hipoxia (oxigénhiány), Parkinson-kór, szklerózis multiplex, egyes fémek toxikus hatása (pl. rézfelhalmozódásra Wilson-kórban) és szélütés okozhatja. Az antipszichotikus szerek a disztónia számos formáját képesek létrehozni, például a szem akaratlan behunyását (blefarospazmus), a nyak és fej kóros tartását (spasztikus tortikollisz), grimaszolást, és a száj és a nyelv ismétlődő akaratlan mozgásait (tardív diszkinézia). A krónikus disztónia hátterében rendszerint genetikai okok állnak.

Az idiopátiás torziós disztónia oka ismeretlen. A rohamok 6 és 12 éves kor között kezdődnek. A korai tünetek az enyhétől a súlyosig változnak. Az izmok lassan és a normálistól eltérő módon húzódnak össze, amely elhajlásban, elfordulásban nyilvánul meg. A betegség gyakran az egyik lábfejen vagy lábon indul, s bár korlátozódhat a törzsre vagy az egyik lábra, néha az egész testet érinti, és a gyermek végül tolókocsira szorul Az enyhe disztónia egy másik formája az "írás görcs" (azonban nem minden írás-görcsöt okoz disztónia). Amennyiben idiopátiás torziós disztónia felnőttekben alakul ki, rendszerint az arcon vagy a karokon kezdődik, és többnyire nem terjed egyéb testrészekre.

A blefarospazmus a disztónia olyan formája, amikor az érintett a szemét akaratlanul újra meg újra görcsösen becsukja. Esetenként eleinte csak az egyik szemet érinti, de többnyire a másik szemre is átterjed. Általában gyakori pislogással, a szem irritációjaként vagy erős fénnyel szembeni fokozott érzékenységként kezdődik. Sok blefarospazmusban szenvedő ember megtalálja annak a módját, hogyan tartsa nyitva a szemét: ásít, énekel vagy szélesre nyitja a száját. A kórkép előrehaladtával ezek a módszerek egyre kevesebb sikerrel járnak. A blefarospazmus miatt a látás súlyosan károsodhat.

A spasztikus tortikollisz a nyak izmait érintő disztónia.

A spasztikus diszfónia a beszédben szerepet játszó izmokat érinti. Az ebben a kórképben szenvedőknél gyakran más testtáj esszenciális tremora is észlelhető. A hangszalagok megfeszülése megakadályozhatja a beszédet, vagy a hangot erőlködővé, remegővé, rekedtté, suttogóvá, kirobbanóvá, nyekergővé, szaggatottá (sztakkátó) teheti vagy alig érthető, artikulálatlan beszéddé torzítja.

A yip golfosok körében előforduló disztónia. A kéz és a csukló izmai akaratlanul összehúzódnak, és emiatt a játékos alig tudja az ütést kivitelezni. A yip fellépte miatt az egy méteresre szánt ütés öt méteresre sikeredik. Hasonlóképpen azoknál a zenészeknél is disztóniáról lehet szó, akiket kezük vagy karjuk bizarr görcsei akadályoznak a muzsikálásban.

Néhány disztónia súlyosbodik, a mozgások idővel egyre bizarrabbá válnak. Súlyos izomösszehúzódás miatt a nyak és a karok furcsa, kényelmetlen helyzetbe kerülhetnek.

A disztónia okának, amennyiben ismert, a megszüntetésével rendszerint a tünet is csökkenthető. Így például a Parkinsom-kór kezelésére használt szerek adása a betegség disztóniás tüneteit is csökkentheti. Amennyiben a disztónia antipszichotikus szer mellékhatásaként jelentkezik, injekcióban azonnal adott difenhidraminnal a panaszok rendszerint gyorsan megszüntethetők. Ezt követően az antipszichotikum adását felfüggesztik. Ismeretlen okú disztónia esetén sok kezelési lehetőség nincs. Néhányan, különösen az egyik örökletes kórképben (ún. dopa-reszponzív disztóniában) szenvedő gyermekek a levodopa kezelésre feltűnő javulást mutatnak. Az enyhe nyugtatók egyik csoportjával, a benzodiazepinekkel is kísérletet lehet tenni. Az izomrelaxáns hatású baklofent szájon át vagy a gerinccsatornába beültetett pumpa segítségével lehet adni. Antikolinerg szerek, például a trihexifenidil és a difenhidramin néha hasznosak, azonban, különösen idősekben, számolni kell mellékhatásaikkal: az álmossággal, a szájszárazsággal, a homályos látással, a szédüléssel, a székrekedéssel, a vizeletürítési zavarral és a remegéssel. Az antipszichotikumokhoz tartozó klozapin és olanzapin is hasznos lehet.

A legsikeresebb kezelési mód a feszülő izmokba adott botulin (a botulinust okozó baktérium toxinja) injekció. Különösen blefarospazmus, spasztikus tortikollisz és diszfónia esetek kezelésében válik be.

A gyógyszeres kezelés sikertelensége mellett, súlyos tünetek esetén megfontolandó a műtéti beavatkozás. Pallidotómia (a bazális ganglionok) vagy az elektrostimuláció jön szóba.

A gyógytorna néhány betegnek, különösen a botulinnal kezelteknek segít.