MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Általános szorongásos zavar
Az általános szorongásos zavarban 6 hónapnál hosszabb időtartamban jelentős mértékű,
általában napi gyakoriságú nyugtalanság, aggodalom tapasztalható különböző
tevékenységek, események kapcsán.
Ez a betegség eléggé gyakori, a felnőtt népesség mintegy 3%-át érinti bármely 12
hónapos periódus során. Nőknél a kialakulás esélye kétszeres. Gyakran gyermekkorban vagy
serdülőkorban jelentkezik, de bármely életkorban megjelenhet. A legtöbb személynél a
zavar ingadozó, időnként rosszabbodik (főleg stresszes időszakokban) és éveken át tart.
A betegségben szenvedők állandóan aggódónak, levertnek érzik magukat, és csak nehezen
tudják befolyásolni ezeket az érzéseiket. Az aggodalom mértéke, gyakorisága vagy
időtartama a helyzethez képest indokolatlanul nagy. Az aggodalom természete általános,
gyakori a munkával, anyagiakkal, egészséggel, biztonsággal, autójavítással, házimunkával
kapcsolatos aggodalom. Az aggodalom az idő múlásával egyik témáról a másikra tevődhet
át.
Ahhoz, hogy az orvos helyesen diagnosztizálja az általános szorongásos zavart, a
betegnek aggodalmat vagy szorongást kell éreznie, és a következő panaszok közül legalább
háromról kell említést tennie: nyugtalanság, ingerlékenység, fáradtság, koncentrációs
nehézségek, izomfeszülés, alvászavarok.
Kezelés
Az optimális kezelés megfelelő tanácsadás és a gyógyszeres terápia kombinációjával
érhető el. A tanácsadással felszínre hozhatók, majd áthidalhatóak azok az okok, amik a
szorongás hátterében állnak.
Általában szorongásellenes szereket, például benzodiazepineket szokás felírni. Mivel
a benzodiazepinek hosszú távú használata függőséghez vezethet, 
a gyógyszer adagját a terápia végeztével lassan kell
csökkenteni, hirtelen megvonása nem ajánlott. A szerrel elért megkönnyebbülés
általában lényegesebb, mint az enyhe mellékhatások és a kialakuló függőség.
Az általános szorongásos zavarok kezelésére használatos másik szer a buspiron.
Használata nem vezet függőséghez, hatása kifejtéséhez azonban minimum 2 hét szükséges,
míg a benzodiazepinek hatása egy órán belül jelentkezik.
Néhány antidepresszáns, például a venlafaxin, a paroxetin és más szelektív
szerotonin visszavétel gátlók is hatékonyak lehetnek az általános szorongásos zavar
kezelésében. Ezek az antidepresszánsok gyorsan enyhítik a szorongást, néha már egy-két
nap után.
Növényi termékek, például a kávacserje és a macskagyökér is rendelkeznek szorongáscsökkentő hatással, bár a szorongásos
zavarok, például az általános szorongásos zavar kezelésében hatékonyságuk még
vizsgálatra szorul.
A kognitív viselkedésterápiáról kimutatták, hogy alkalmazása előnyös a kezelésben.
Segíthet a relaxáció, a jóga, a meditáció, a testedzés és a biofeedback technikák
alkalmazása is.
