Néhány körülmény növeli a depresszió kialakulásának esélyét, például öröklődés, bizonyos szerek mellékhatásai, vagy érzelmileg negatív események, leginkább valamilyen veszteség. A közhiedelemmel ellentétben a depresszió nem feltétlenül tükröz személyiségzavart, gyermekkori traumát, rossz nevelést vagy gyengeséget. A depresszió megjelenhet és roszszabbodhat egyértelmű, jelentős stressz hiányában is.

A szociális helyzet, származás és kultúra nem befolyásolja a depresszióra való hajlamot, ellentétben a nemmel: nőknél kétszeres az esély depresszió kialakulására; ennek okai nem teljesen tisztázottak. A nem lelki okok közül a hormonok a legjelentősebbek. Nőkben valószínűleg fontos szerepet kap a hormonszintek változása, ami hangulatváltozást idézhet elő menstruáció előtt vagy szülés után. Ugyanígy hangulatváltozást okozhat fogamzásgátlók szedése vagy hormonkezelés (ösztrogén) is. A nőkben gyakori kóros pajzsmirigy-működés szintén kiváltó ok lehet.

Átmeneti depresszióról beszélünk, amikor valaki valamilyen ünnepen (ünnepi rossz hangulat) vagy évfordulón (például szeretett személy halálának évfordulóján), a menstruációt megelőzően (premenstruációs kedvetlenség), vagy a szülést követő két hétben (szülést követő fásultság) válik átmenetileg depreszszióssá. Ezek a reakciók normálisak, de az arra hajlamos egyénekben ilyenkor súlyos depresszió alakulhat ki. A látható ok nélküli depressziót melankóliának nevezzük (régebben ez volt az endogén depresszió). Ezek a különbségek azonban nem igazán fontosak, mert a depresszió hatásai és kezelése minden esetben megegyezik.

Számos testi rendellenesség vezethet depresszióhoz, vagy társul depresszióval. A testi kórállapot befolyása lehet közvetlen (például pajzsmirigy-betegség esetén a hormonszint változása), illetve közvetett (ízületi gyulladás által okozott fájdalom és rokkantság). Gyakran a fizikai rendellenesség közvetlen és közvetett módon egyaránt szerepet játszik a depreszszió kiváltásában. Például AIDS-betegek esetében a depresszió közvetlenül is kialakulhat, amennyiben a vírus (HIV) - az AIDS okozója - károsítja az agyat, de közvetett módon is, a beteg életére gyakorolt általános negatív hatása miatt.

Néhány vényköteles gyógyszer is okozhat depressziót. Ismeretlen okból a kortikoszteroidok, ha betegség (például Cushing-szindróma) részeként nagy adagban termelődnek, gyakran depressziót okoznak, gyógyszerként adva viszont inkább hipomániát, ritkábban mániát váltanak ki.

Több mentális rendellenesség teheti hajlamossá a beteget a depresszióra, például bizonyos szorongásos zavarok, alkoholizmus vagy más szerekkel való viszszaélés, illetve a skizofrénia.

A tünetek általában fokozatosan, napok vagy hetek alatt alakulnak ki, és a depresszió típusától függően változnak. A depressziós személy lehet például szomorú és tétlen, vagy szorongó és érzékeny.

A visszahúzódó, étvágytalan, szótlan, álmatlanságban szenvedő személy orvosi nyelven szólva vegetatív tüneteket mutat. Ezzel szemben a (különösen esténként) szorongó, félénk személy, fokozott étvágy okozta súlygyarapodása van, és így nő a súlya, és habár eleinte nem tud elaludni, később egyre hosszabb alvási periódusok jelentkeznek, az atípusos depreszszió tüneteit mutatja. Az a személy, akinél emellett még a nyugtalanság jelei is megfigyelhetők - például tördeli a kezét vagy folyamatosan beszél -, izgalmat él át.

Sok, depresszióban szenvedő beteg képtelen a normális érzelmek - szomorúság, öröm, élvezet - átélésére, szélsőséges esetben számukra a világ színtelennek és élettelennek tűnik. A gondolkodás, a beszéd és az általános cselekvés oly mértékben lelassulhat, hogy az akaratlagos tevékenység leáll. A depressziós betegeknél erős bűntudat és önvád léphet fel, a beteg képtelenné válhat az összpontosításra. Kétségbeesés, magányosság és az önbecsülés csökkenése is előfordul. A betegek gyakran visszahúzódóak, döntésképtelenek, helyzetüket reménytelennek, önmagukat elhagyatottnak érzik, halálra és öngyilkosságra gondolnak.

Gyakoriak az alvásproblémák, a legtöbb depressziós beteg nehezen alszik el, gyakran felriad, főként a kora reggeli órákban. A szexuális vágy és élvezet elvesztése is gyakori. A kevesebb étkezés által okozott súlyveszteség kóros soványsághoz vezethet, nőknél előfordulhat a menstruációs ciklusok elmaradása, ugyanakkor enyhe depresszió esetén gyakori a túlságosan sok étkezés és súlygyarapodás.

Néhány depressziós betegnél a tünetek enyhék, azonban a betegség évekig, gyakran évtizedekig elhúzódhat. A depresszió gyakran disztimiának nevezett ilyen típusa általában fiatal korban kezdődik, a személyiség határozott megváltozásához kapcsolódik. A diszthimiában szenvedők általában borús, pesszimista, humortalan hangulatban vannak, passzívak és letargikusak, képtelenek jól érezni magukat, magukba fordulnak, szkeptikusak, nagyon kritikusak vagy állandóan panaszkodnak, bírálják magukat, lelkiismeret-furdalást éreznek. Elfogultak saját hasznavehetetlenségüket, balsikereiket és a velük történő negatív eseményeket illetően, néha a saját kudarcaikat morbid módon élvezik.

Egyes depressziós betegek testi betegségekre panaszkodnak, különböző fájdalmakat éreznek, félnek a megőrüléstől vagy valamilyen csapástól. Mások úgy gondolják, gyógyíthatatlan vagy szégyellni való betegségben szenvednek, például rákban vagy szexuális úton terjedő betegségekben, és attól tartanak, ezzel a többi embert is megfertőzik.

A depressziósok mintegy 15%-ának, főként a súlyos depresszióban szenvedőknek hamis gondolatai (téveszméi) vannak, vagy olyan dolgokat hallanak és látnak, melyek valójában nem léteznek (hallucinációk), például azt hiszik, hogy valamiféle megbocsáthatatlan bűnt követtek el, vagy hangokat hallanak, amik különböző hibákkal vádolják őket, esetleg halálukat követelik. Ritkán előfordul, hogy a beteg koporsót vagy elhunyt rokonait látja. A biztonságérzet hiánya és a hasznavehetetlenség érzése miatt a beteg arra gondolhat, hogy figyelik, üldözik. A téveszmékkel vagy hallucinációkkal párosuló depressziót pszichotikus depressziónak nevezzük.

A halállal kapcsolatos gondolatok a depresszió legáltalánosabb tünetei. Sok depressziós beteg kívánja a halált, vagy annyira hasznavehetetlennek érzi magát, hogy úgy gondolja, jobb lenne, ha meghalna. A kezeletlen depressziós betegek 15%-a követ el öngyilkosságot. Az öngyilkosság esélyét vészhelyzetként kell kezelni. Ha a beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, az orvos kórházba utalhatja, hogy folyamatos megfigyelés alatt legyen, amíg a kezelés le nem csökkenti az öngyilkosság esélyét. A kockázat különösen nagy, ha a depressziós beteg a normális tevékenységeihez való visszatérés után is nagyfokú szomorúságot érez. Szintén nagy a kockázat a beteg számára fontos évfordulók idején, továbbá vegyes, bipoláris állapotban.

A depresszió diagnózisát az orvos a betegség jelei és tünetei alapján általában könnyen megállapítja. A kórtörténetben szereplő vagy a családban korábban előfordult depresszió megerősítheti a diagnózist. Az eltúlzott aggodalom, pánikrohamok, zaklatottság depresszió esetén gyakori, ami az orvost szorongásos zavar diagnózisának helytelen felállításához vezethet.

Idős embereknél a depressziót nehezebb felfedezni, különösen a már nem dolgozó, szociálisan kevéssé aktív személyeknél. A depresszió lassúbb gondolkodáshoz, csökkent összpontosításhoz, elbutuláshoz hasonlító memóriazavarokhoz vezethet. Valóban, a zavar annyira hasonlíthat a demenciára, hogy néha áldemenciaként is emlegetik.

A depresszió súlyosságát szabványos kérdőívekkel lehet megállapítani. A beszélgetéses interjúból álló Hamilton szorongási skála és az egyedül kitöltendő Beck-féle depresszió-kérdőív példákat jelentenek.

Laboratóriumi tesztekkel megállapítható, hogy a depressziónak hormonális vagy egyéb testi okai vannak-e, nem létezik azonban olyan laboratóriumi vizsgálat, mellyel a depressziót közvetlenül diagnosztizálni lehetne.

A nehezen felismerhető esetekben az orvos további vizsgálatokat végezhet a depresszió diagnózisának megerősítésére. Például, mivel a depresszióban igen gyakoriak az alvászavarok, a viselkedészavar diagnosztizálására és kezelésére szakosodott orvosok alvás közben készített elektroenkefalogram segítségével megállapíthatják, hogy mennyi idő telik el az elalvás után a gyors szemmozgással járó alvásfázisig (ebben a fázisban álmodunk). Normális esetben ehhez 90 percre van szükség, depressziós beteg esetében azonban 70 percnél kevesebbre.

A kezeletlen depresszió körülbelül 6 hónapig tarthat. Habár enyhe tünetek ezután is előfordulnak, az élet visszatér a normális kerékvágásba. Tagadhatatlan, hogy a depressziós betegek nagy része visszaesik, átlag 4-5 alkalommal élete során. Idősebb embereknél előforduló pszeudodemenciás tünetek (például a zavarodottság) is eltűnnek a depresszió gyógyítása során.

A depressziót napjainkban többnyire kórházi kezelés nélkül gyógyítják, néha azonban elkerülhetetlen a beteg kórházba utalása, például ha öngyilkossági kísérletet követ el, vagy ezzel fenyegetőzik, a súlyveszteség miatt kórosan sovánnyá válik, illetve a túlzott izgatottság miatt szívproblémák kockázata merül fel.

A depresszió kezelésének sarokköve a gyógyszeres terápia. Emellett pszichoterápia vagy elektrokonvulzív terápia is alkalmazható, néha a módszerek kombinálása használatos. A depresszió általában sikeresen kezelhető, nem változtatja meg nagyon a személyiséget, és nem rontja a mentális képességeket.

Gyógyszeres terápia:A kezeléshez sokféle gyógyszer - triciklikus antidepresszánsok, szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), monoaminoxidáz gátlók (MAO-gátlók), pszihostimulánsok és más antidepresszánsok - áll rendelkezésre. A gyógyszerek többségét hetekig rendszeresen kell szedni, hogy kifejthessék hatásukat. Egy adott személynél bármely antidepresszáns hatékonyságának esélye körülbelül 65%. A mellékhatások szerenként változóak. Egy gyógyszer hatástalansága esetén több gyógyszer kombinált alkalmazása eredményre vezethet.

A triciklikus antidepresszánsok valamikor a kezelés fő részét képezték, ma azonban már ritkán használatosak. Használatuk gyakran aluszékonysághoz, súlygyarapodáshoz vezet, emellett a szívverés gyorsulását és a vérnyomás csökkenését okozhatják az álló betegben. További mellékhatások homályos látás, szájszárazság, zavartság, székrekedés, vizeletürítési nehézségek lehetnek. Ezeket a mellékhatásokat öszszefoglalva antikolinerg hatásoknak nevezzük; öregebb embereknél gyakrabban fordulnak elő.

A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) a ma leggyakrabban használt antidepresszánsok. Az SSRI-k hatékonyak a depresszió és disztimia, emellett a depresszióval gyakran párosuló más pszichiátriai rendellenességek kezelésében is. Habár az SSRI-k mellékhatásaként hányinger, hasmenés, remegés, súlyvesztés vagy fejfájás előfordulhat, ezek általában enyhék és a használat során megszűnnek. A betegek többsége jobban elviseli az SSRI-k, mint a triciklikus antidepresszánsok mellékhatásait. A triciklikus antidepresszánsok helyett történő használatuk a szívre veszélyes mellékhatás hiánya miatt is biztonságosabb. Az SSRI-k hosszú távú használata azonban más mellékhatásokhoz vezethet, például súlygyarapodáshoz. Az SSRI-k adagolásának hirtelen megszüntetése elvonási tüneteket - szédülés, szorongás, érzékenység, meghűléshez hasonló tünetek - okozhat.

A monoaminoxidáz gátlók az antidepresszánsok másik csoportja. A MAO-gátlók hatásosak lehetnek ott, ahol a többi antidepresszáns csődöt mondott, de első szerként ritkán kerülnek alkalmazásra. A MAO-gátlókat szedő betegeknek különleges óvintézkedéseket és speciális diétát kell betartaniuk. Nem ehetnek és ihatnak tiramin-tartalmú ételeket és italokat, például csapolt sört, vörösborokat (ideértve a sherry-t), likőröket, érlelt ételeket, szalámit, öreg sajtokat, lóbabot és egyéb babféléket, élesztőszármazékokat (sörélesztő) és szójaszószt. Kerülniük kell a pszeudoefedrint, ami több recept nélkül kapható köhögéscsillapító, megfázásellenes szerben található, ez a szer ugyanis MAO-gátlókkal kombinálva hirtelen, erőteljes vérnyomás-emelkedéshez vezethet, amit súlyos, lüktető fejfájás kísér (hipertenzív krízis). A MAO-gátlókat szedő személyeknek más szereket is kerülniük kell, ezek közé tartoznak a triciklikus antidepresszánsok, a SSRI-k, a bupropion, a mirtazapin, a venlafaxin, a nefazodon, a dextrometorfán (egy köhögéscsillapító) és a meperidin (fájdalomcsillapító).

A MAO-gátlókat szedőknek állandóan ellenszert kell tartaniuk maguknál, például klórpromazint vagy nifedipint. Ha erőteljes, lüktető fejfájást tapasztalnak, azonnal be kell venniük az ellenszert, lehetőleg útban a legközelebbi elsősegélynyújtó-hely felé. A szélütés kockázata, a bonyolult diétás előírások és óvintézkedések miatt a MAO-gátlók használata igen ritka, kivéve azon depressziós betegeket, akiknél a többi antidepresszáns nem vezetett eredményre.

Pszichostimulánsok , például dextroamfetamin vagy metilfenidát és más szerek alkalmazása is előfordul, gyakran az antidepresszánsokkal kombinálva.

Új antidepresszánsok is rendelkezésre állnak, amelyek az SSRI-khez hasonló hatékonyságúak és biztonságosak, ugyanakkor egyes betegekben kevesebb és enyhébb mellékhatásokat váltanak ki.

A Szent János fű , mely természetes gyógynövény, szintén segíthet az enyhe depresszió leküzdésében, azonban az ezt használni kívánóknak figyelembe kell venniük, hogy ez a növény sok más gyógyszerrel együtt adva ártalmas hatású lehet, ezért a növény használatának megkezdése előtt minden esetben konzultálni kell az orvossal.

Pszichoterápia:Az egyéni vagy csoportos pszichoterápia, általában az antidepresszánsokkal elért javulásra alapozva, segíthet a depressziós betegeknek mindennapi teendőikhez való visszatéréshez, alkalmazkodásukhoz az élet általános nehézségei közepette. Az interperszonális pszichoterápia alkalmazása útmutatást nyújthat számukra, hozzászoktatva őket betöltendő feladataikhoz. A kognitív terápia alkalmazása segíthet a reménytelenség és negatív gondolkodás leküzdésében. Enyhe depresszióban a pszichoterápia egymagában is csaknem olyan hatékony, mint a gyógyszeres kezelés.

Elektrokonvulzív terápia:Ezt a kezelést többnyire súlyos depresszióban alkalmazzák, főleg ha a beteg pszichotikus, öngyilkossággal fenyegetőzik vagy nem hajlandó táplálékot venni magához. Ez a terápia általában rendkívül hatékony és gyorsan enyhíti a depresszió tüneteit, szemben az antidepresszánsokkal, amiknek hatása általában csak hetek múlva jelentkezik. Az elektrokonvulzív terápia gyors hatása életmentő lehet.

Az elektrokonvulzív terápia során elektródákat erősítenek a fejre, majd ezeken keresztül elektromos áramütést alkalmaznak, ami görcsröhamot idéz elő az agyból kiindulóan. Jelenleg még nem tisztázott okokból a görcsroham enyhíti a depressziót. Általában másnaponként egy kezelés történik, összesen öt-hét alkalommal. Mivel az elektromos áram izomgörcsöket és fájdalmat okozhat, a kezeléseket általános anesztéziában végzik. Az elektrokonvulzív terápia néha átmeneti (ritkábban végleges) memóriavesztést okozhat.