MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Mánia
A mánia bármilyen pozitív eseményhez kapcsolódó aránytalanul nagy fizikai aktivitás,
öröm jelentkezése. A hipománia a mánia kevésbé súlyos formája.
A betegség többnyire mániás-depressziós betegség részeként jelentkezik (bipoláris
zavar 
). Enyhe, időszakos depresszió azon kevés
személynél is előfordulhat, akiknél csak mánia jelei tapasztalhatóak (unipoláris zavar).
A mánia és hipománia sokkal kevésbé gyakori, mint a depresszió, a rendellenesség
felismerése is nehezebb. A nagy mértékű, véget nem érő rosszkedvet, szomorúságot érző
személy hajlamos orvoshoz fordulni, ugyanakkor az örömmámorban úszó mániás betegre ez
nem jellemző, mivel nincs tudatában annak, hogy pszichés állapotával, viselkedésével
gondok vannak. Ha a mánia első megjelenését nem előzte meg depressziós időszak, az
orvosnak ki kell zárnia az esetleges testi betegség lehetőségét.
Panaszok, tünetek és kórisme
A mániás tünetek általában gyorsan, pár nap alatt alakulnak ki. A mánia kezdeti,
enyhébb szakaszában a beteg a megszokottnál jobban, lendületesebbnek, erőtől
duzzadónak érzi magát.
A beteg lehet érzékeny, kötekedő vagy akár nyíltan ellenséges. Általában úgy érzi,
hogy nagyon jól van. Mivel nincs tisztában saját állapotával és erős cselekvésigénye
van, viselkedése türelmetlen, kötekedő, rendkívül érzékeny lehet. A beteg mentális
tevékenysége felgyorsul (szárnyalnak a gondolatai), könnyű megzavarni, viselkedése és
figyelmének tárgya állandó változásban van. A beteg hamis meggyőződésbe ringathatja
magát személyes gazdagságát, erejét, találékonyságát, eszét illetően, átmeneti
téveszméi lehetnek, előfordul az is, hogy valamilyen nagyhatalmú személynek, akár
istennek hiszi magát.
A beteg hallucinálhat, valójában nem létező dolgokat lát és hall, más személyeket
segítőnek, esetleg üldözőnek tekint. A beteg alvásigénye csökken. A mániás személy
fáradhatatlanul, mértéktelenül veti magát különböző tevékenységekbe (például
kockázatos üzleti manőverekbe, szerencsejátékba, veszélyes szexuális viselkedésbe),
azok szociális veszélyeinek felismerése nélkül. Extrém esetekben a mentális és fizikai
tevékenység oly mértékben felerősödik, hogy a beteg hangulata és viselkedése közötti
kapcsolat elvész, tudattalan izgalmi állapot áll elő (delirózus mánia). Ebben az
esetben azonnali ellátásra van szükség, mivel a beteg belehalhat a puszta fizikai
megterhelésbe. Kevésbé súlyos mánia esetén is szükség lehet a kórházi kezelésre a
fokozottan aktív időszakok során, megvédve a beteget és családját a veszedelmes üzleti
és szexuális magatartástól.
A mánia a tünetei alapján diagnosztizálható, mivel azonban a beteg notóriusan
tagadja, hogy bármi baja lenne, az orvosnak általában a családtagoknál kell
tájékozódnia.
Kezelés
A mánia kezeletlen esetei a depresszióval ellentétben hirtelen érnek véget, és
rövidebb ideig is tartanak, mint a depresszió. Mivel a mánia egészségi és szociális
szempontból is veszélyes, az orvosnak mindent el kell követnie a kórházi ápolás
érdekében.
Lítium használata enyhítheti a mánia tüneteit. Mivel
a lítium hatása csak 4-10 nap után alakul ki, általában valamilyen gyors hatású szert,
például haloperidolt is alkalmaznak mellette, enyhítve az izgatottságot,
cselekvésvágyat. A haloperidol izommerevséget, szokatlan mozdulatokat okozhat, ezért
kis dózisban, valamilyen benzodiazepinnel (pl. lorazepammal, klonazepámmal) kombinálva
kell alkalmazni, ami növeli a haloperidol antimániás hatásait, ugyanakkor enyhíti
annak kellemetlen mellékhatásait. A haloperidol alkalmazását általában egy hét után
abba kell hagyni.
