MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Bulimia nervoza
A bulimia nervoza jellemzője a nagy mennyiségű
táplálék ismételt, gyors elfogyasztása (habzsolási roham), melyet a felesleges
tápláléktól való megszabadulás (purgálás) követ.
Az anorexia nervozához hasonlóan a bulimia nervoza hátterében is örökletes és
szociális tényezők állnak. E betegség is általában olyan fiatal nők körében fordul elő,
akiket testük alakja és testsúlyuk különösen foglalkoztat, a felső- vagy középosztályhoz
tartoznak. Az egyetemi és főiskolai hallgatók a leginkább veszélyeztetett csoport:
mintegy 2%-uk bulimiás.
Panaszok, tünetek
A betegségben szenvedőkön ismételt falánksági rohamok lesznek úrrá. Ezek során
viszonylag rövid idő alatt hatalmas mennyiségű élelmet fogyasztanak el, gyakran 2 órán
belül. Sokszor érzelmi stressz hatására indul be a többnyire titokban folyó
habzsolás-ürítés ciklus. A falánk beteg akkor is eszik, ha nem éhes, sőt még akkor is,
ha ezzel fájdalmat okoz magának. A habzsolás közben a beteg úgy érzi, kikerült a
kezéből az irányítás. A betegségben szenvedő úgy próbálja kiegyenlíteni a habzsolás
következményeit, hogy purgálásba kezd, hánytatás, hashajtás vagy szigorú diéta,
túlzott torna, vagy ezek kombinációjának segítségével. Sokan húgyhajtót is bevesznek a
képzelt felpuffadtság ellen. Az anorexia nervozával szemben e betegségben a testsúly
általában a normális körül ingadozik.
A szándékos önhánytatás miatt lemaródhat a fogzománc, megduzzadhatnak az orcában
található nyálmirigyek (fültőmirigyek), begyulladhat a nyelőcső. A hánytatási céllal
ismételten és nagy mennyiségben bevitt ipekakuána szívritmuszavar révén halálhoz
vezethet. A hányás és purgálás miatt csökkenhet a vér káliumszintje, ami szabálytalan
szívverést okoz. Néhány esetben oly sokat eszik a beteg, hogy megreped a gyomra vagy a
nyelőcsöve, ez pedig életveszélyes komplikáció.
Az anorexia nervozás betegekkel szemben a bulimia nervozában szenvedők inkább
tudatában vannak helytelen viselkedésüknek, gyakran bűntudatot, lelkiismeret-furdalást
éreznek emiatt. Hajlamosabbak beismerni problémáikat orvos vagy más bizalmasuk előtt,
általánosságban nyíltabbak. Fogékonyabbak a megfontolatlan magatartásra, gyógyszer-
vagy alkoholabúzusra és depresszióra.
Kórisme és kezelés
A bulimia nervoza gyanúja akkor merül fel, ha a páciens, főleg ha fiatal nő,
túlságosan aggódik a testsúlygyarapodás miatt, testsúlya ingadozik, különösen, ha
hashajtó-túlhasználat jelei mutatkoznak nála. További jelek a megduzzadt nyálmirigyek,
a kézen található, a hánytatás során keletkezett sebhelyek, a gyomorsav által okozott
fogzománc-sérülések, a vér alacsony káliumszintje. A diagnózis nem állítható fel
addig, amíg a beteg be nem ismeri habzsolási-ürítési viselkedését és az elmúlt 3
hónapban legalább heti 2 falánksági rohamról nem számol be.
A kezelés leghatékonyabb módja a kognitív viselkedésterápia és a gyógyszeres
terápia.
A kognitív viselkedésterápia során azonosítani kell a rendellenességet okozó
gondolatokat, majd azok vizsgálata után a beteget meg kell győzni ezek feladásáról. A
beteg 4-5 hónapon át heti két alkalommal találkozik a terapeutával, összesen mintegy
20 alkalommal. Igazolt, hogy a terápia segítségével a betegek kétharmadánál
csökkenthető a falánksági rohamok száma, mintegy egyharmaduknál pedig a habzsolás
teljesen megszüntethető. Az ilyen kezelésben részesülteknél a habzsolások száma még
legalább 1 évig kevesebb, vagy teljesen önmegtartóztatókká válnak.
A bulimia nervoza gyógyszeres, szelektív szerotonin visszavétel gátlókkal (az
antidepresszánsok egyik csoportja) történő kezelése legalább olyan hatásos, mint a
kognitív viselkedésterápia. A gyógyszer szedésének abbahagyása után a betegség
visszatér.