Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA deperszonalizációs zavar jellemzője, hogy a beteg úgy érzi, elvált a saját testi és szellemi működésétől (deperszonalizáció), saját életét külső szemlélőként kíséri figyelemmel.
A deperszonalizáció a harmadik leggyakoribb pszichológiai tünet (a szorongás és a depresszió után), gyakran fordul elő valamilyen életveszélyes helyzetet, például balesetet, támadást, súlyos betegséget vagy sérülést követően. A deperszonalizációs zavart még nem tanulmányozták behatóan, oka és gyakorisága ismeretlen.
A betegségben szenvedők érzékelése énjüket, testüket és életüket illetően eltorzult, ami nyugtalanító számukra. A tünetek lehetnek átmenetiek vagy tartósak, esetleg éveken át ismétlődnek. A betegeknek problémát okoz tüneteik közlése, attól félnek vagy úgy gondolják, hogy meg fognak őrülni.
A rendellenesség lehet enyhe, átmeneti zavar, ami alig van hatással a beteg viselkedésére. Néhányan jól tudnak alkalmazkodni hozzá, akár még a hatásait is képesek megakadályozni. Mások folyamatos szorongást élnek meg szellemi állapotuk miatt, félnek, hogy meg fognak őrülni, vagy azért tépelődnek, mert torznak érzékelik testüket, vagy saját maguktól és másoktól elidegenednek. A lelki szenvedés akár munkaképtelenséget is okozhat.
A deperszonalizációs zavar diagnózisát a tünetek alapján állíthatjuk fel. Az orvos vizsgálatokkal zárja ki az esetleges testi rendellenességeket (például görcsös állapotokat), a gyógyszerhatást és más elmekórképeket. Pszichológiai tesztek és speciális beszélgetési eljárások segíthetik az orvost a probléma felismerésében.
A betegség sok esetben kezelés nélkül is elmúlik. Kezelés csak akkor szükséges, ha a
rendellenesség tartós, ismétlődő vagy nyugtalanságot okoz. A pszichodinamikus
pszichoterápia, a viselkedésterápia és a hipnózis néhány esetben hatásos. 
Egyes betegeknél a nyugtatók és az antidepresszánsok
használata segíthet. A betegséget gyakran egy másik, kezelést igénylő elmekórkép
váltja ki, vagy azzal áll kapcsolatban. A deperszonalizációs zavar kezdetekor
előfordult (bevezető) stresszhelyzetekkel is foglalkozni kell.
A kezeléssel általában elérhető bizonyos fokú enyhülés. A legtöbb betegnél teljes felépülés is lehetséges, különösen akkor, ha tüneteik valamilyen, a kezelés során feloldható stresszből adódnak. Más betegek nem reagálnak jól a kezelésre, ugyanakkor fokozatosan javulhat állapotuk, saját maguknak köszönhetően. Néhány esetben semmilyen kezelés nem vezet eredményre.
