Egy öröklődő tényező, bár még nem teljesen ismert módon, bizonyos embereket hajlamosabbá tesz a szájrákra. A két legnagyobb befolyásolható kockázati tényező a dohányzás és az alkoholfogyasztás. A dohányzás - amibe beletartozik a cigarettázás (főleg napi 2 dobozt meghaladó mennyiségben), a szivarozás, a pipázás, a dohányrágás és a szippantás is - az öszszes szájüregi rák 80-90%-áért felelős. A szivarozás és a cigarettázás egyenlő mértékben veszélyes, ezeket csökkenő veszélyességi sorrendben a dohányrágás és a pipázás követi.

A krónikus vagy nagy mértékű alkoholfogyasztás (főleg napi 6 italnál több) is növeli a szájüregi rák kialakulásának esélyét. A dohányzás és az alkoholfogyasztás együtt nagyobb kockázatot jelent, mint bármelyik tevékenység önmagában. Vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy a szájöblítők alkoholtartalma is felelős lehet a szájüreg rákos daganatainak kialakulásáért.

Akikben már előfordult szájüregi rák, azoknak számítaniuk kell a betegség kiújulására. Az öröklött hajlam növeli a kiújulás veszélyét, akárcsak a rák kezelésében alkalmazott besugárzás. Azokban, akik a rák megjelenése után is folytatják a dohányzást és az alkoholfogyasztást, több mint kétszeres az esély második szájüregi rák kialakulására, mint a népesség többi részében (30% a 12%-kal szemben).

Más tényezők is befolyásolják a szájüregi rák kialakulásának kockázatát, például a törött fogak, a tömések vagy a fogpótlások által okozott irritáció. A sok éven át nem kezelt szifilisz nyelvrák kialakulásához vezethet. A napsütés miatti leégés ajakrákot okozhat.

A szájüreg rákos daganatainak kétharmada férfiakban alakul ki, de a nemek közötti rés az elmúlt évtizedekben, a nők körében is növekvő dohányzás miatt, csökken. Mint a legtöbb rosszindulatú megbetegedésben, a kor előrehaladtával a kockázat itt is növekszik.

A szájüreg rákos daganatai közül a laphámrák a leggyakoribb. A laphámrákok megközelítőleg 40%-a az alsó ajkon, a maradék többnyire a szájfenéken vagy a nyelven alakul ki. Általában kemény duzzanat vagy éles szélű seb (fekély) formájában jelentkezik, a fekély néha vérzik. Az érintett terület fehér, vörös vagy vegyesen fehér és vörös színű, sima, kiemelkedő vagy szövethiánnyal jár. A rák egy másik fajtája a szemölcsös (verrukózus) rák, ami a nyálkahártya felszínén jelentkezik fehér, barázdált felület formájában.

A rák egyéb típusai, például a malignus melanóma és a Kaposi-szarkóma, kevésbé gyakoriak. A malignus melanóma korábbi leégések kapcsán is kialakulhat, és a bőr felszínén jelenik meg. Ritkán azonban a szájban, leggyakrabban a szájpadláson jelentkezik, ahova többnyire a bőrről terjed át. A melanóma egyenetlen, szabálytalan szélű, színe a sötétkéktől, a barnán át a feketéig változhat. Lehet foltos vagy akár pettyes is. A legtöbb rákhoz hasonlóan ez is vérzik időnként. A Kaposi-szarkóma a bőrhöz közeli erekben, és a száj, illetve a torok nyálkahártyáján alakul ki. AIDS-betegekben, ha a szájban alakul ki, többnyire a szájpadláson jelentkezik. A tumor általában lila vagy barna, felszíne kissé kiemelkedő.

A nyálmirigyek rosszindulatú daganatai a jóindulatú daganatoknál ritkábbak. Leggyakoribb közülük a mukoepidermoid rák, ami általában valamelyik kisebb nyálmirigyben alakul ki a szájpadláson. A nagyobb nyálmirigyek duzzanataként is jelentkezhet, az alsó állkapocs alatt, vagy a fül előtt.

Az állcsont rosszindulatú daganatai között találjuk az oszteoszarkómát és az áttétes tumorokat (amik az állkapocsra a test más részéről, vagy a szájüreg ágyrészeiről terjedtek át).

A szájüreg rákos daganatai általában jelentős ideig fájdalommentesek, de végül fájdalmat okoznak. A fájdalom többnyire akkor jelentkezik, mikor a rosszindulatú folyamat eljut a környező idegekbe. A nyelven vagy a szájpadláson kialakuló rák általában először nyelés közben okoz a torokfájáshoz hasonló fájdalmat.

A nyálmirigyek tumorai a növekedés korai fázisában egyaránt lehetnek fájdalmasak és fájdalmatlanok is. A fájdalom étkezéskor erősödik. Az állcsont daganatai gyakran fájdalmat, vagy a fogászati érzéstelenítés elmúlásához hasonló érzéskiesést, bizsergő érzést (paresztéziát) okoznak. Az ajak és az orca daganatai véletlen harapás következményeként okoznak néha először fájdalmat.

A laphámrákok gyakran nyílt sebeknek (fekélyeknek) tűnnek, és általában beterjednek az alattuk fekvő szövetbe. Az ajkakon és a száj más részein kialakuló daganatok sokszor kőkemények, és szorosan az alattuk levő szövethez rögzülnek, míg a legtöbb jóindulatú daganat szabadon elmozdítható. A dohányt rágó vagy szippantó egyénekben fehér, redőzött kinövések alakulhatnak ki az orca belső oldalán, amik aztán szemölcsös daganattá alakulhatnak át. A rosszindulatú tumorok általában gyorsan növekednek, és kemény tapintatúak. A kis nyálmirigyekben kialakuló rák legtöbbször apró duzzanatnak tűnik.

Az íny, a nyelv és a nyálkahártya egyes területeinek elszíneződése rák jele lehet. A szájban a közelmúltban barnásan, sötéten elszíneződött terület melanómát jelezhet. Néha barna, lapos, szeplőszerű terület (dohányos folt) alakul ki az ajak azon területén, ahol a dohányos a cigarettát vagy a pipát szokta tartani.

A szájüreg rákos daganataira megjelenésük és tüneteik alapján gyanakodnak. A melanómát el kell különíteni a normális pigmentációtól, vagy a más okból bekövetkezett elszíneződéstől. Biopsziával (szövetmintavétel mikroszkópos vizsgálathoz) lehet azonban csak eldönteni, hogy a gyanús terület rosszindulatú-e. (Melanómát el kell távolítani, biopszia tilos!)

Röntgennel mindig különböztethető az állkapcson jelentkező rák a cisztától, a jóindulatú csontkinövéstől. A szervezet más területéről átterjedt daganattól (metasztázistól) nehéz elkülöníteni az elsődleges daganatot. Kimutathatók ugyanis az állcsont-rák szabálytalan körvonalai, valamint a környező fogak eltűnt darabjai, amik gyorsan növő rákra jellemzők.

A túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás kerülése nagyban csökkenti a legtöbb szájüregi rák kialakulásának kockázatát. A törött fogak, a meglazult tömések éles széleinek elsimítása is a megelőzés egy módja. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy az anti-oxidáns vitaminok, például a C- és az E-vitamin fokozzák a védelmet, ez azonban még további vizsgálatot igényel. A napsütés kerülése csökkenti az ajakrák kialakulásának esélyét. Ha a leégés nagyobb területet fed le az ajkakon, azok sebészi vagy lézeres "faragása" (a teljes külső felszínt eltávolítása) megakadályozhatja a rák kialakulását.

A szájban és környékén kialakult daganatok átterjedhetnek a közeli nyirokcsomókra, amik emiatt kemény tapintatúvá válnak és megduzzadnak. Laphámrák előrehaladott esetben gyakran ad áttétet a test távolabbi részeibe, oszteoszarkóma esetében ez még valószínűbb, rosszindulatú melanómában pedig, amely akár az agyat is elérheti.

A laphámrákból való felgyógyulás esélye jó, ha a teljes daganatot és a környező egészséges szövetet még azelőtt eltávolítják, hogy az a nyirokrendszerbe törne. A kórisme felállítását követően a betegek 68%-a él legalább 5 éven túl. Ha azonban a daganat átterjedt a nyirokrendszerre, az 5 éves túlélés csak 25%. Sajnos a laphámrák gyógyulási mutatói nem nagyon javultak az elmúlt évtizedekben. A szemölcsös (verrukózus) rák viszont csak ritkán halálos, mivel többnyire idősebb korban alakul ki, és lassan növekszik. A melanóma malignum 5 éves túlélése mindössze 5-10%.

A laphámrák és a legtöbb egyéb szájüregi rák legfőbb kezelési módja a sebészi eltávolítás és a sugárterápia. A két kezelési módot gyakran alkalmazzák együtt, főleg nagyobb kiterjedésű daganatokban. A rosszindulatú melanómában a sebészi megoldás a legcélszerűbb, sugárkezelésre ugyanis többnyire nem reagál.

A műtét előtt megállapítható a rák kiterjedése. Szükség esetén az állkapocs alatt és mögött, valamint a nyak mentén található nyirokcsomókat is eltávolítják. A szájüregi rák műtéti kezelése emiatt gyakran okoz elcsúfulást és lelki traumát. Újabb módszereket is alkalmaznak azonban az elcsúfulás mértékének csökkentésére. Az ajkak esetében a Mohs-módszer - a betegség kiterjedésének megállapítása a műtét során eltávolított minden szövetszelet mikroszkópos vizsgálatával - minimalizálja az elcsúfulást, akárcsak a rosszindulatú sejtek lézeres elpusztítása. Helyreállító (rekonstruktív) műtétekkel a betegség megfékezése után a működés javítható, és a normális megjelenés helyreállítható. Az eltávolított fogakat és állkapocsrészeket mesterségesen lehet pótolni.

A beteget sugárterápiában részesítik a műtét után, vagy csak sugárterápiát alkalmaznak magában. Jóllehet a sugárkezelés nem mindig vezet gyógyuláshoz, különösen, ha a daganat kiterjedt, időnként az elváltozás méretének csökkentésére, ezáltal a tünetek enyhítésére alkalmazzák (palliatív kezelés). A sugárkezelés gyakran pusztítja el a nyálmirigyeket, ezért a beteg szája kiszárad, ami fogszuvasodást és egyéb fogászati problémákat okozhat. Ha a nyálmirigyek nem semmisültek meg, a nyáltermelés a sugárkezelés után több héttel áll helyre. Mivel a sugárzásnak kitett állcsontok nem gyógyulnak túl jól, a fogászati problémákat a sugárkezelés megkezdése előtt kezelni kell. Ilyenkor minden, a későbbiekben esetleg problémát okozó fogat eltávolítanak, és hagynak időt a gyógyulásra a sugárkezelés előtt.

A jó szájhigiéné különösen fontos a szájüregi rák miatt sugárkezeltekben; a száj ugyanis lassan gyógyul, ha a későbbiek folyamán fogászati beavatkozásra, például foghúzásra van szükség. A higiénébe beletartozik a rendszeres vizsgálat és az alapos otthoni ápolás is, ami a naponta otthon végzett fluoridos kezelést jelenti. Ha mégis foghúzásra van szükség, azt követően túlnyomásos oxigénterápiával segíthető elő az állkapocs gyógyulása a sugárzást kapott csont és a környező szövetek elhalása nélkül.

A kemoterápiának a legtöbb szájüregi rák kezelésében kevés haszna van. A melanóma malignum kezelésében akkor alkalmaznak kemoterápiát, ha a műtét nem megoldható, de ez általában csak a halál időpontját tolja ki, és nem vezet gyógyuláshoz.