A gyomor nagy, bab alakú, üreges, izmos szerv; három területre szokás felosztani: a gyomorszájra (kardiára), a fundusra (testre) és az antrumra. A nyelőcsőből a szilárd és a folyékony táplálék az alsó nyelőcső-gyűrűn keresztül érkezik.
A gyomor felső része az étel tárolására szolgál. Itt a gyomorszáj és a fundus elernyed, alkalmazkodik a gyomorba érkező táplálékhoz. Ezután az antrum (a gyomor alsó része) ritmikusan összehúzódik, összekeveri a táplálékot a savval és az enzimekkel (gyomornedvekkel), és felaprítja az ételt apró darabokra, így azt könnyebb megemészteni. A gyomrot borító sejtek három fontos anyagot választanak el: nyálkát, sósavat és a pepszin (a fehérjéket lebontó enzim) előanyagát. A nyálka beborítja a gyomor felületén levő sejteket, megvédi őket a sav és az enzimek által okozott károsodástól. Ennek a nyálkarétegnek bármilyen - például aHelicobacter pyloribaktériumfertőzés, vagy aszpirin okozta - sérülése gyomorfekélyhez vezető károsodást okoz.
A sósav biztosítja azt az erősen savas környezetet, amire a pepszinnek szüksége van a fehérjék lebontásához. A gyomor erős savassága emellett a fertőzések elleni védelemre is szolgál, elpusztítja a legtöbb baktériumot. A savelválasztást idegimpulzusok, a gasztrin (a gyomor által kibocsátott hormon) és a hisztamin (a gyomor által kibocsátott anyag) serkentik. A pepszin az egyetlen enzim, ami képes megemészteni a kollagént, egy fehérjét, a húsok fő alkotóelemét.
Csak néhány anyag, például az alkohol és az aszpirin képes közvetlenül a gyomorból a véráramba felszívódni, ezek is csak korlátozott mértékben.
