A hasmenés gyakori, laza székletürítést jelent. A széklet sűrűsége a puhától a pépesen keresztül a vizesig bármilyen lehet. A színe a barnától a világosig terjedhet. A fekete széklet az emésztőrendszer vérzését jelezheti. Ha a fekete elszíneződést vérzés okozza, a széklet általában szurokszerű és bűzös (meléna).

Görcsök alakulhatnak ki a székelés előtt és alatt, néha nagy mennyiségű gáz is távozik a széklettel. Egyes emberekben hányinger léphet fel, főleg, ha a hasmenést fertőző organizmus vagy mérgező anyag okozta.

A székrekedés a székelések ritkulása. A székrekedésben szenvedő széklete gyakran vagy állandóan kemény, ezért továbbjuttatása nehézkes. Emellett az az érzés is jelentkezhet, hogy a végbél nem ürült ki teljesen.

A székrekedés hasi fájdalmat okozhat, ha a beteg erőlködik a székelés során, egyes esetekben a fájdalom a székelések között is megmarad. A székrekedés hányingert és étvágycsökkenést okozhat. Székletbeékelődés (impaktáció) alakulhat ki a súlyos székrekedésben szenvedőkben, ilyenkor a vastagbél végén és a végbélben található széklet megkeményedik, elzárva az utat a felsőbb bélszakaszok felől. Ez görcsökhöz és végbél-fájdalomhoz vezet. Gyakran vizes nyálka szivárog az elzáródás körül, ezért néha a beteg azt hiszi, a problémája hasmenés, nem pedig székrekedés.

Székrekedés alakulhat ki akkor is, ha a vastagbélben a széklet mozgását lelassítja valamilyen betegség, illetve egyes gyógyszerek. Néha a székrekedést kiszáradás vagy rostszegény étrend okozza. A székrekedés kialakulásában szerepet játszhat a fájdalom és egyes pszichés állapotok, például a depresszió is. Sok esetben azonban az ok ismeretlen marad.

A vérzés a szájtól a végbélnyílásig bárhol előfordulhat az emésztőrendszerben. A vérhányás által láthatóvá is válhat (hematemezis). A kihányt vér világos piros, ha a vérzés erős, és még folyik. Ezzel szemben, a kihányt vér színe a kávézacchoz hasonló, ha a vérzés lelassult vagy elállt, mivel a vért a gyomorsav részben megemésztette.

A vér a végbélen keresztül is távozhat, akár fekete szurokszékletként (meléna), akár élénkpiros vérként (hematokézia). A meléna gyakoribb nyelőcső, gyomor vagy vékonybél eredetű vérzés esetén. A meléna fekete színét a gyomorsavnak, az enzimeknek és a vastagbélben normálisan is megtalálható baktériumoknak órákon át kitett vér okozza. Ha a vérzés a vastagbélben történik, gyakoribb a hematochezia (véres székletürítés), jóllehet okozhatja a felsőbb emésztőrendszer nagyon erős vérzése is.

Az emésztőrendszer vérzésének számos oka lehet, például gyomorfekély, a belekben található vénák és artériák rendellenes kapcsolódása (arteriovenózus malformációk), a nyelőcső kitágult vénái (nyelőcső-varikozitások), egyes gyógyszerek, például aszpirin vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, bélbetegség, és az emésztőrendszerben kialakult rák.

A súlyos és hirtelen vérveszteséget gyors szívverés, alacsony vérnyomás és csökkent vizeletürülés kísérheti. A beteg keze és lábfeje hideggé, nyirkossá válik. Az agy vérellátása is csökkenhet az emésztőrendszer vérzése során, ez zavartságot, tájékozódási zavart, álmosságot és akár rendkívül alacsony vérnyomást (sokkot) is okozhat.

A diszpepszia a has középső felső részében jelentkező fájdalom vagy kellemetlenség érzés, gyakran mardosó, égő fájdalomként írják le. A diszpepsziának sok oka lehet, például gyomorfekély, nyombélfekély és gyomorrák. A gyomor gyulladása (gasztritisz) szintén diszpepsziát okozhat. AHelicobacter pyloriis hozzájárulhat a diszpepsziához, ha gyulladást és fekélyeket okoz a gyomorban és a nyombélben (a vékonybél első szakaszán). Ha epekövek vannak az epét az epehólyagból elszállító vezetékben, szintén diszpepszia alakulhat ki. Egyes gyógyszerek, főként az aszpirin és egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók is okozhatnak ilyen tüneteket. A legtöbb betegben azonban nem található semmilyen rendellenesség (funkcionális diszpepszia), és a tünetek a gyomor fokozott érzékenységéhez, vagy fokozott összehúzódásokhoz (görcsökhöz) társulnak.

Szorongás is okozhatja vagy súlyosbíthatja a disz-pepsziát - feltehetőleg azért, mert a szorongás növeli az illető a kellemetlen szituációkra való érzékenységét, ezért az enyhe kellemetlenség is súlyos panaszszá válik. Néha a szorongás súlyosbíthatja a meglevő kóros gyomorérzékenységet és összehúzódásokat, illetve a beteget sóhajtozásra vagy levegőnyelésre (aerofágiára) készteti.

A has felső részének fájdalma vagy diszkomfortja változó erősségű és minőségű lehet. A legtöbb beteg mardosó, égő fájdalomként írja le. Egyesekben az evés során erősödik, míg másokban ekkor enyhül. További tünetek: a gyenge étvágy, a hányinger, a székrekedés, a hasmenés, a szélszorulás, a böfögés és a hangos bélhangok (borborigmia).

A regurgitáció a nyelőcsőben vagy a gyomorban lévő táplálék visszajutása hányinger vagy a gyomor izmainak összehúzódása nélkül. A regurgitációt általában megakadályozza a gyomor és a nyelőcső között található gyűrű alakú izom. A savanyú vagy keserű anyag regurgitációját a gyomorból feljövő sav okozza. Az ízetlen, nyálkát és emésztetlen táplálékot tartalmazó folyadék regurgitációjáért a nyelőcső szűkülete vagy elzáródása a felelős. Az elzáródás sav okozta nyelőcső-károsodás, nyelőcsőrák, vagy a gyomrot és a nyelőcsövet elválasztó záróizom rendellenes beidegzése miatt alakulhat ki.

Olykor a regurgitáció nyilvánvaló anatómiai ok nélkül lép fel. Az ilyen regurgitációt ruminációnak nevezik. A rumináció folyamán kis mennyiségű táplálék regurgitálódik a gyomorból, általában 15-30 perccel étkezés után. Az anyag gyakran teljesen feljut a szájba, ahol az újra megrágható és lenyelhető. A ruminációval nem jár fájdalom vagy nyelési nehézség. Csecsemőkben gyakori. Felnőttekben, érzelmi zavarokban szenvedőkben, különösen stresszes időszakok alatt fordul elő gyakran.

A nyelési nehézség azt jelenti, hogy az illetőnek olyan érzése van: a táplálék nem jut le rendesen a torokból a gyomorba, vagy elakad útközben. A nyelési nehézséget okozhatja a folyadékok és a szilárd anyagok lejutását akadályozó elzáródás a torokban, a nyelőcsőben és a környező szervekben, például nyelőcső-rák esetében, és kiválthatja az idegrendszer vagy az izmok betegsége is. Végül, a nyelési nehézség lehet képzelt (pszichés eredetű) is.

A glóbusz-érzés (régebben glóbusz hiszterikusz) olyan érzés, mintha egy csomó lenne a torokban, pedig valójában nincs. A glóbusz-érzést rendellenes izomműködés vagy a nyelőcső érzékenysége okozhatja. Néha akkor fordul elő, ha a gyomorsav és az enzimek visszajutnak a nyelőcsőbe (gasztroözofágeális reflux). Glóbusz-érzés alakulhat ki a gyakori nyelés vagy a torok kiszáradása miatt, amit szorongás vagy más erős érzelem, illetve gyors légzés okozhat.

A glóbusz-érzés hasonló ahhoz, amikor valakinek eláll a lélegzete, például bánatot, szorongást, dühöt, büszkeséget vagy boldogságot okozó események következtében.

A hasi fájdalom az emésztőrendszer vagy más hasi szervek betegségének jelzője lehet. Az idős emberek általában kevésbé hajlamosak hasi fájdalomra, mint a fiatalabb felnőttek, és a fájdalom fokozatosabban alakul ki. Hasi fájdalom gyermekekben is előfordul.

A fájdalom jelentkezésének sok oka lehet, például fertőzés, gyulladás, fekély, a szervek megrepedése vagy perforációja, rendezetlen vagy elzáródás akadályozta izomösszehúzódás, valamint az emésztőszervek izmainak oxigénhiánya.

Hasi fájdalmat okozó kórkép például a perforálódott gyomorfekély, az irritábilis bél szindróma, a féregnyúlvány (appendicitisz) vagy a hasnyálmirigy (pankreátitisz) fertőzése, illetve gyulladása, valamint a rák. A betegségek némelyike enyhe, míg mások életveszélyesek.

A hasi fájdalom jellemzői annak okától függenek. Például az irritábilis bél szindrómát kísérő fájdalom tompa, görcsös fájdalom, míg a gyomorfekély gyakran égő fájdalmat okoz. A fájdalom helye is eltérő: jelen lehet meghatározhatatlanul mindenütt, vagy csak egy bizonyos ponton. Például a divertikulitiszt kísérő fájdalom gyakran a has bal alsó részére korlátozódik, míg a hashártya-gyulladás (peritonitisz) gyakran az egész hasban fájdalmat okoz.

Hatással lehet rá a testhelyzetváltás vagy valamilyen tevékenység, így az evés vagy a székelés. A hasnyálmirigy-gyulladás (pankreátitisz) által kiváltott fájdalom például gyakran a fekvés közben végzett forgolódástól erősödik, és valamelyest enyhül felülve és előredőlve.

Ha a mellkasi vagy hátfájdalmat szilárd táplálék vagy folyadék lenyelése után érzi a beteg, hasonlíthat a szívbetegségek során jelentkező fájdalomra; mindkettőt égő, a mellcsont (szternum) alatt jelentkező szorító érzésként írja le. A nyelőcső-betegségek által kiváltott mellkasi fájdalom erőteljes nyomásként jelentkezik, amit a forró vagy a hideg italok lenyelésének nehézsége kísér. Ezt a fajta fájdalmat a nyelőcső izmainak betegsége, a nyelőcső nyálkahártyájának sérülése, a torok (bakteriális, vírusos vagy gombás) fertőzései vagy daganatok okozhatják.

A bélgázosság nagy mennyiségű gáz felgyülemlése az emésztőrendszerben. A többlet gáz a szájon (böfögés) vagy a végbélnyíláson (szellentés, flatulencia) keresztül távozik, illetve felszívódik az emésztőrendszer falain a vérbe, majd a tüdőn keresztül kilégzésre kerül. Az emésztőrendszerben található baktériumok is lebontanak (metabolizálnak) egyes gázokat, könynyebben kiüríthető formára alakítva azokat.

A levegő is gáz, ami a táplálkozás során lenyelhető (aerofágia). Kis mennyiségű levegő lenyelése normális, néhány ember azonban öntudatlanul nagy mennyiségeket nyel le. A lenyelt levegő nagy része böfögéssel később kikerül, tehát csak kevés jut a gyomorból az emésztőrendszer többi részébe. Nagy mennyiségű levegő lenyelése intenzív böfögést vagy szellentést okozhat.

Más gázok is képződhetnek az emésztőrendszerben, különböző módokon. Hidrogén, metán és széndioxid akkor termelődik, amikor a baktériumok lebontják és feldolgozzák a bélben található táplálékot (bakteriális anyagcsere). Akikből hiányzik egyes cukrokat, például a tejcukrot (laktózt) lebontó enzim, nagy mennyiségű gázt termelhetnek az ilyen cukrokat tartalmazó ételek fogyasztásakor. Nagy mennyiségű fehérje vagy gyümölcs fogyasztása után bárkiben kialakul valamilyen mértékű bélgázosság.

A bélgázosságot gyakran hasi fájdalom és puffadás kíséri. Néhány ember különösen érzékeny az emésztőrendszerben levő gázok hatásaira, mások nagy mennyiséget képesek elviselni fájdalom vagy puffadás nélkül.

Az étvágytalanság (anorexia) több emésztőszervi betegség következménye lehet. Az anorexia elnevezés arra utal, hogy nincs étvágy; az anorexiás személynek nincs kedve enni. Az anorexia az emésztőrendszerben bekövetkező gyulladás vagy fertőzés, például gyomorhurut vagy gyomor-bél-gyulladás eredménye lehet. Kialakulhat az emésztőrendszer elzáródásakor is. A rák is okozhat anorexiát.

A szervezet más részét érintő rendellenességek is okozhatnak anorexiát, vagy hozzájárulhatnak kialakulásához. Az agy táplálkozást szabályozó központját érintő rendellenességek is anorexiát okozhatnak.

A hányinger olyan kellemetlen állapot, amely szédülésből, meghatározhatatlan hasi diszkomfortérzésből, az evés elutasításából és olyan benyomásból áll, hogy az illető hányni fog. A hányinger az agy hányásközpontjának aktiválódásakor alakul ki. Gyakran fordul elő az emésztőrendszer betegsége nélkül is. Néhány emberben hányingert kelthet hajón, autón vagy repülőgépen utazás. Előfordulhat terhesség alatt is, az első hetekben főként reggelente. Az opiát fájdalomcsillapítók, a kemoterápiás szerek és más gyógyszerek is hányingert válthatnak ki.

A hányást a gyomor összehúzódása okozza, ami a gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájon át kipréseli. A hányást általában hányinger kíséri, kiváltó okai megegyeznek a hányingerével. A hányás azt a célt szolgálja, hogy a gyomor kiürüljön; utána a hányingerrel küzdő személy, legalább átmenetileg, lényegesen jobban érzi magát.

A belek elzáródása előbb-utóbb hányást okoz, mivel a szilárd és folyékony táplálék az elzáródástól visszafolyik a gyomorba. A gyomor, a vékonybél vagy az epehólyag gyulladása vagy izgalma is okozhat hányást. Pszichés problémák következményeként is kialakulhat hányinger és hányás (funkcionális vagy pszichogén hányás). Az ilyen hányás lehet szándékos - például a bulimiás beteg súlyvesztés érdekében hány; illetve lehet önkéntelen - valamilyen pszichés stresszre adott válaszként, például, hogy ne kelljen iskolába menni.

A hányadék - a kihányt anyag - szinte bárhogyan kinézhet, általában mutatja a nemrégiben elfogyasztott ételeket. Néha ételdarabokat tartalmaz. Vérhányás esetén a hányadék általában élénkpiros színű (hematemezis), ha pedig epét tartalmaz, zöld színű.

A normális hányás is lehet erőteljes. A hányó személy általában kétrét görnyed, erősen öklendezik. Az erőteljes hányás az ételt több méternyire repítheti (sugárhányás). A hányás nagyban növeli a nyelőcsőben jelenlévő nyomást, az erőteljes hányás megrepesztheti a nyelőcső nyálkahártya-borítását. Az eszméletlen ember belélegezheti (aspirálhatja) a hányadékot. Az ebben található savas anyagok súlyosan izgatják a tüdőket.