A nyelőcső a garatból (farinxból) a gyomorba vezető üreges cső. A nyelőcső falai a táplálékot a gyomor felé nem a gravitáció, hanem ritmikus izomösszehúzódások sorozatának (perisztaltika) segítségével továbbítja.
Közvetlenül a garat és a nyelőcső találkozása alatt található a felső nyelőcső-záróizomnak nevezett izomköteg. Kicsivel a nyelőcső és a gyomor találkozása felett egy másik, alsó nyelőcső-záróizomnak nevezett izomköteg helyezkedik el. Amikor a nyelőcső nem működik, ezek a záróizmok összehúzódnak, így a táplálék és a gyomorsav nem tud visszafolyni a gyomorból a szájba. A nyelés során a záróizmok elernyednek, így a táplálék a gyomorba juthat.
A kor előrehaladtával a nyelőcső összehúzódásainak erőssége és a záróizmok feszessége csökken. Emiatt a presbiözofagusznak nevezett állapot miatt, az idős emberek jobban ki vannak téve a gyomorsav-visszafolyás (gasztroözofágeális reflux) veszélyének, különösen, ha evés után lefekszenek.
A nyelőcső-betegségek két leggyakoribb tünete a diszfágia (nyelési nehézség) és a mellkasi vagy hátfájdalom. A diszfágia illetve a mellkasi vagy a hátfájdalom bármelyik nyelőcsőbetegségben előfordulhat, amelyek közül a legsúlyosabb a nyelőcsőrák.
Az ebben a fejezetben tárgyalt nyelőcső-betegségek elzáródással, tápláléktovábbítással
vagy sérüléssel kapcsolatosak. Egy másik nyelőcső-rendellenesség, az özofágus
varikozitásnak nevezett kórkép esetén a nyelőcső alsó végén elhelyezkedő vénák kitágulnak,
kanyargóssá válnak, és könnyen indul belőlük vérzés. 
