A gyomorégés (a szegycsont mögött érzett fájdalom) a gasztroözofágeális reflux legszembetűnőbb tünete. A fájdalom néha a nyakra, a torokra és az arcra is kiterjed. A gyomorégést regurgitáció (visszafolyás) kísérheti, amikor a gyomor tartalma a szájat is eléri.

A nyelőcső gyulladása (özofagitisz) általában enyhe, ritkán azonban erőteljes vérzést okozhat. A vér hányással, vagy sötét, szurokszerű (meléna), erőteljesebb vérzés esetén élénkvörös széklet formájában távozhat a tápcsatornán keresztül.

Nyelőcső-fekélyek (nyílt sebek a nyelőcső-nyálkahártyán) az ismétlődő reflux miatt alakulhatnak ki. Ezek általában a szegycsont mögött vagy alatt okoznak fájdalmat, a gyomorégéshez hasonlóan.

A reflux által okozott nyelőcső-szűkület (sztenózis) egyre nehezebbé teszi a szilárd táplálék lenyelését. A légutak szűkülete légzési nehézséget és zihálást okoz. A gasztroözofágeális reflux további tünete lehet a mellkasi fájdalom, a torokfájás, a rekedtség, a fokozott nyáltermelés, csomó-érzés (glóbusz-érzés) a torokban és arcüreggyulladás (szinuszitisz).

A tartós visszafolyás által okozott folyamatos irritáció miatt a nyelőcső alsó részében a nyelőcső-nyálkahártya sejtjei megváltoznak (Barrett-szindrómának nevezett állapot jön létre). A változások a tünetek hiányában is bekövetkezhetnek Ezek a rendellenes sejtek rákmegelőző állapotot jelentenek, és ritkán rákká fejlődnek.

A tünetek egyértelművé teszik a diagnózist, és a kezelés részletesebb diagnosztikai vizsgálatok nélkül elkezdhető. Különleges vizsgálatok csak olyan esetekben szükségesek, ha a diagnózis nem egyértelmű, vagy a kezelés nem hatásos a tünetek enyhítésében. Egyes esetekben a nyelőcső endoszkópos (hajlékony képalkotó eszközzel történő) vizsgálata, röntgenfelvételek, az alsó nyelőcső-záróizomnál végzett nyomásmérés (manometria), és a nyelőcső pH (savasság)-mérése szükséges a diagnózis megerősítéséhez, és a szövődmények feltárásához.

Az endoszkópos vizsgálat akkor erősítheti meg a diagnózist, ha az orvos a betegben nyelőcső-gyulladást, vagy Barrett-nyelőcsövet talál. Az endoszkópos vizsgálat segítségével kizárható a nyelőcsőrák is. Báriumos oldat lenyelése után a beteget lejtősen lefektetve, úgy, hogy a lába magasabban van, mint a feje, a röntgenfelvétel a bárium visszafolyását mutatja a gyomorból a nyelőcsőbe. Az orvos nyomást is gyakorol a hasra, hogy növelje a visszafolyás valószínűségét. A bárium lenyelése utáni röntgenfelvételeken a nyelőcsőfekélyek és -szűkület is látszik.

Az alsó nyelőcső-záróizomnál végzett nyomásvizsgálattal megállapítható az izom ereje, valamint elkülöníthető a záróizom normális és rendellenes működése. A vizsgálatból nyert információk segítségével az orvos eldöntheti, szükség van-e műtéti kezelésre.

Egyes orvosok véleménye szerint a gasztroözofágeális reflux kimutatására a legalkalmasabb a nyelőcső pH-értékének vizsgálata. A vizsgálat során, az orron keresztül a nyelőcső alsó részébe egy vékony, hajlékony csövet juttatnak, aminek végén érzékelő található. A cső másik végét egy műszerhez kapcsolják, amelyet a beteg az övén visel. A műszer általában 24 órán keresztül rögzíti a nyelőcső savtartalmát. Amellett, hogy meghatározza a visszafolyás mértékét, a vizsgálat azonosítja a betegség és a tünetek között fennálló kapcsolatot is, és különösen hasznos nem refluxra utaló panaszok esetén. A nyelőcső pH-értékének vizsgálata minden olyan betegben javasolt, akinél szóba kerül a műtét a gasztroözofágeális reflux kezelésére.

Több módszerrel is enyhíthető a gasztroözofágeális reflux. Fekvéskor az ágy fejrészének kb. 15 cm-nyi megemelésével megakadályozható, hogy a gyomorsav a nyelőcsőbe alvás közben visszaáramoljon. Bizonyos ételek (pl. zsírok és csokoládé) kerülendők, akárcsak a dohányzás és egyes gyógyszerek (pl. az antikolinerg szerek, egyes antidepresszánsok, a kálciumcsatorna-blokkolók és a nitrátok), ezek ugyanis növelik az alsó nyelőcső-záróizmon keresztül történő visszafolyás esélyét. Az orvos kolinerg szert (pl. betanekolt vagy metoklopramidot) írhat fel, hogy elősegítse az alsó nyelőcső-záróizom szorosabb záródását. A kávé, az alkohol és egyéb, a savtermelést serkentő, vagy a gyomortartalom kiürülését késleltető anyagok szintén kerülendők.

A gyomorhurut és a peptikus fekély kezelésében használatos szerek közül sok alkalmazható a gasztroözofágeális reflux megelőzésében és kezelésében is. Savközömbösítők szedése lefekvés előtt például gyakran hasznos. Ezek általában enyhítik a nyelőcső-fekélyek által okozott fájdalmat, a nyelőcsőbe jutó sav mennyiségének csökkentésével. A proton-pumpa gátlók, a savtermelést csökkentő szerek közül a legerősebbek, a gasztroözofágeális reflux kezelésében is a leghatékonyabbak, mivel már a legcsekélyebb mennyiségű sav is jelentős tüneteket okozhat. A gyógyuláshoz a sav termelését csökkentő szereket 4-12 hétig kell alkalmazni. A fekélyek lassan gyógyulnak, gyakran visszatérnek, valamint idült és súlyos esetben gyógyulás után nyelőcső-szűkületet hagyhatnak hátra.

A nyelőcső-szűkületet gyógyszeres kezeléssel és ismételt, ballonos, vagy egyre nagyobb tágítókkal ("buzsikkal") végzett tágítással kezelhető. Ha a tágítás sikeres, a szűkület nem befolyásolja komolyabban, hogy a beteg mit ehet.

A Barrett-nyelőcső nem feltétlenül tűnik el a tünetek enyhülésekor. Ezért az ilyen betegeket arra kérik: menjenek el 2-3 évente endoszkópos vizsgálatra, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy nem alakult-e ki rákos elváltozás a betegség talaján.

A műtét a gyógyszeres kezelésre nem reagáló betegek, vagy a tünetek enyhülése után is fennálló nyelőcsőgyulladás kezelésében választható. Ezen kívül azokon is el lehet végezni, akik nem akarnak éveken keresztül gyógyszereket szedni. Laparoszkóppal végzett minimálisan invazív eljárás is létezik. Az így műtött betegek 20-30%-ában azonban szövődmények alakulnak ki, leggyakrabban nyelési nehézség, illetve evés utáni felfúvódás vagy kellemetlenség érzés.