A leggyakoribb korai tünetek: krónikus hasmenés (ami néha véres), görcsös hasi fájdalom, láz, étvágytalanság és súlyvesztés. A tünetek napokon-heteken át tartanak, és kezelés nélkül is elmúlhatnak. Nagyon ritka azonban, hogy egyetlen fellángolás után a felépülés teljes és végleges. A betegség szinte mindig felbukkan bizonyos időközönként a beteg élete folyamán. A fellángolások lehetnek enyhék vagy súlyosak, illetve rövidek vagy hosszúak egyaránt. A súlyos fellángolások heves fájdalmat, kiszáradást és vérvesztést okozhatnak. Az, hogy mi váltja ki a tünetek megjelenését, majd eltűnését, illetve mi idézi elő a fellángolásokat, és mi határozza meg súlyosságukat, nem ismert. A gyulladás általában a bél ugyanazon területén szokott jelentkezni, de - ha a beteg területet műtétileg eltávolították - ráterjedhet a környező részekre is.

A gyulladás gyakori szövődményei: bélelzáródás, gennyel teli üregek (tályogok), rendellenes összeköttetések (sipolyok) kialakulása. A sipolyok a bél két különböző részét, a beleket és a húgyhólyagot, illetve a beleket és a bőrt, különösen a végbélnyílás körüli bőrt kötik össze. A sipolyok gyakoriak ugyan, a szélesen nyitott átlyukadás azonban ritka.

Ha a vastagbelet a Crohn-betegség kiterjedten érinti, gyakran fordul elő végbél-vérzés, évekkel később pedig a vastagbélrák kockázata jelentősen megnő. A betegek egyharmadának van valamilyen végbélnyílás környéki problémája; főleg sipolyok vagy repedések (fisszúrák) a végbélnyílás nyálkahártyáján. A betegséggel együttjárhatnak egyéb rendellenességek is, pl. epekövek, felszívódási zavar, húgyúti fertőzések, vesekövek és az amiloid fehérje kicsapódása a szervekben (amiloidózis).

Amikor a Crohn-betegség a bélrendszeri tünetek fellángolását okozza, a betegnek ezzel egy időben ízületi gyulladása (artritisze), a szemfehérje gyulladása (episzkleritisze), szájsebei (aftás sztomatizise), a végtagok bőrén kialakult gyulladásos csomói (eritéma nodózuma) és kékes-vöröses, gennytartalmú sebei (pioderma gangrenózuma) lehetnek. Ha az emésztőszervi tünetek el is maradnak, a betegben még úgy is előfordulhat gerincgyulladás (spondilitisz ankilopoetika), a medence ízületeinek gyulladása (szakroileitisz), a szem belsejének gyulladása (uveitisz) és az epevezetékek gyulladása (primer szklerotizáló kolangitisz).

Gyermekekben gyakran nem a gyomor-bél tünetek - a hasi fájdalom és a hasmenés - jelentik a fő tüneteket; nem is mindig jelentkeznek. Ehelyett a lassú növekedés, az ízületi gyulladás, a láz és a vérszegénységből adódó gyengeség és fáradtság a jellemzők.

Akkor lehet a betegségre gyanakodni, ha a betegnek ismétlődő görcsös hasi fájdalma és hasmenése van, főleg, ha családjában már előfordult Crohn-betegség, vagy kórtörténetében végbélnyílás környéki problémák szerepelnek. További segítséget jelenthet a diagnózis felállításában az ízületek, a szem vagy a bőr gyulladása. Az orvos gyakran duzzanatot vagy teltséget tapint a has alsó részén, többnyire jobb oldalon.

Nincs olyan laboratóriumi vizsgálat, amely kifejezetten a Crohn-betegséget ki tudná mutatni, de a vérvizsgálatok vérszegénységet (anémiát), kórosan magas fehérvérsejtszámot, alacsony albuminszintet, és a gyulladás egyéb jeleit mutathatják.

A fizikális- és a vérvizsgálatok után általában kolonoszkópia (a vastagbél hajlékony képalkotó eszközös vizsgálata) és biopszia (szövetminta-vétel mikroszkópos vizsgálatra) következik.

Ha a betegség a vékonybélre korlátozódik, kolonoszkópiával nem fedezhető fel. Báriumos röntgenvizsgálattal azonban majdnem mindig kimutatható. A báriumos beöntést követő röntgenfelvételeken megfigyelhető a Crohn-betegség jellegzetes megjelenése a vastagbélben. A komputertomográfia (CT) olyan változásokat mutat, melyek segítségével a Crohn-betegség elkülöníthető a kólitisz ulcerózától; ez a legjobb módszer a bélfalon kívül kialakult szövődmények, például a tályogok vagy a sipolyok kimutatására.

Bár maga a Crohn-betegség jelenleg nem gyógyítható, többféle kezeléssel is csökkenthető a gyulladás, és az ezzel járó tünetek.

Székletfogók:Ezekkel a hasmenés és a görcsök enyhíthetők. Ide tartoznak az antikolinerg szerek (az idegrendszer egy részének működését gátolják), a difenoxilát, a loperamid és a kodein. A gyógyszereket szájon át kell bevenni, lehetőleg étkezés előtt. Methylcellulózos vagy psylliumos készítményekkel a végbélnyílás-irritáció megelőzhető, mert a széklet szilárdabbá válik.

Gyulladásgátló szerek:A szulfaszalazin, a meszalazin és a balszalazid (a szulfaszalazin származékai) enyhítik a gyulladást. Ezek a szerek elnyomják a kialakuló tüneteket, és csökkentik a gyulladást, főként a vastagbélben. A meszalazin kis mértékben csökkenti a fellángolások gyakoriságát. A súlyos fellángolások enyhítésében azonban egyik szer sem túl hatékony.

A szájon át adott kortikoszteroidok, pl. a prednizon, nagy mértékben csökkentik a lázat és a hasmenést, enyhítik a hasi fájdalmat és a feszülést, valamint javítják az étvágyat és az általános közérzetet. A hosszantartó kortikoszteroidos kezelésnek azonban elkerülhetetlen mellékhatásai vannak. Általában nagy dózisban alkalmazzák a súlyos gyulladás és tüneteinek kezelésére, majd a dózist csökkentik, s a szert minél hamarabb elhagyják. A budezonid nevű új kortikoszteroidnak kevesebb mellékhatása van, mint a prednizonnak, viszont nem is olyan hatékony, és nem akadályozza meg, hogy a tünetek 6-9 hónappal később ismét megjelenjenek.

Ha a kórkép súlyossá válik, a beteget kórházba utalják, ahol intravénás kortikoszteroid-kezelésben részesül. Kezdetben semmit sem kap szájon át, a szervezet folyadékegyensúlyát intravénás folyadékokkal állítják helyre és tartják fent. Erős végbél-vérzések esetén vérátömlesztésre lehet szükség. Az enyhén vérszegény betegnek szájon át történő vaspótlásra van szüksége.

Immunmodulánsok (az immunrendszert befolyásoló gyógyszerek):Az immunrendszer működését befolyásoló azatioprin és merkaptopurin a más kezelésre nem reagáló betegeknél lehetnek hasznosak, és különösen hatékonyak a hosszú remisszió (tünetmentesség) fenntartásában. Jelentősen javítják a beteg általános állapotát, csökkentik a szükséges kortikoszteroid mennyiséget, a sipolyokat is gyakran meggyógyítják. A szerek azonban csak 2-4 hónap után hatnak, és súlyos mellékhatásaik lehetnek. A beteget folyamatosan figyelemmel kell kísérni, mert allergia, hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz) és alacsony fehérvérsejtszám léphet fel. Az újonnan elérhető vérvizsgálatokkal az orvos könnyebben meg tudja állapítani a biztonságos és hatékony dózist.

A hetente egyszer injekció formájában adottmetotrexátsegít azokon, akik nem reagáltak a kortikoszteroidra, az azatioprinre vagy a merkaptopurinra, illetve nem tudták tolerálni a szereket. Nagy dózisú ciklosporinnal csökkenthető a gyulladás, és gyógyíthatók a sipolyok, hosszú távú alkalmazása azonban nem biztonságos.

A monoklonális antitestekből nyertinfliximabszintén az immunrendszer működését befolyásolja. Olyan középsúlyos vagy súlyos betegeknek adható intravénásan, akik a többi szerre nem reagáltak. Mivel azonban előnyei az infúzió után csak rövidtávon érvényesülnek, az infúziók között más kezelésre is szükség van. Ez az orvosság viszonylag új, hosszú távú hatásai, és az összes mellékhatása még nem ismert. Sok egyéb, az immunrendszert befolyásoló szer kifejlesztése is folyamatban van.

Széles hatásspektrumú antibiotikumok:A több baktérium ellen is hatékony antibiotikumokat gyakran írják fel a fertőzéses szövődmények megelőzésére. A végbélnyílás körüli sipolyok és tályogok kezelésére leggyakrabban a metronidazolt választják. Enyhíti a nem fertőzés által okozott tüneteket, pl. a hasmenést és a hasi görcsöket is. Hosszantartó alkalmazásakor azonban károsítja az idegeket, zsibbadásérzést okozva a végtagokban. Ez a mellékhatás a szer elhagyásakor többnyire elmúlik, ekkor azonban gyakran kiújul a Crohn-betegség. Más antibiotikumok, pl. a ciprofloxacin vagy a levofloxacin is használhatók a metronidazollal együtt, vagy helyette.

Étrendi előírások:Az előírt diéták, amelyekben minden egyes tápanyag-komponens mennyisége pontosan meghatározott, javíthatnak a bélelzáródás vagy a sipolyok állapotán, legalábbis egy rövid ideig; gyermekeknél pedig a vártnál kedvezőbb növekedést tesznek lehetővé. Az étrend alkalmazását meg lehet próbálni a műtét előtt, vagy amellett is. Olykor, ha a betegség akadályozza egyes tápanyagok felszívódását - ami jellemző a kórképre -, intravénás tápanyag-koncentrátumokat adnak.

Műtét:Ha a bél elzáródik, illetve a sipolyok vagy a tályogok nem gyógyulnak, műtétre lehet szükség. A bél beteg szakaszainak eltávolítása végérvényesen megszünteti a tüneteket, magát a betegséget, azonban nem gyógyítja meg. A Crohn-betegség általában ismét felbukkan - ott, ahol a megmaradt bélszakaszokat egyesítették, bár számos olyan gyógyszeres kezelés ismert, amellyel a műtét után ennek kockázata csökkenthető. Az operált betegek közel felében végül újabb műtétre van szükség. Műtétre ezért csak akkor kerülhet sor, ha azt a szövődmények vagy a gyógyszeres terápia sikertelensége indokolttá teszi. A legtöbb beteg mégis úgy ítéli meg, hogy életminősége jobb lett a műtét után, mint annak előtte.

A Crohn-betegség általában nem csökkenti a beteg várható élettartamát, néhányan azonban a tápcsatorna rákos megbetegedése miatt halnak meg, ami hosszan fennálló betegség során alakulhat ki.