MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Kollagén és limfocitás vastagbélgyulladás
A kollagén és a limfocitás vastagbélgyulladás (kólitisz) krónikus betegségek,
amelyekben a fehérvérsejtek egyes típusai szűrik be (infiltrálják) a vastagbél
nyálkahártyáját, vizes hasmenést okozva.
Ezek a krónikus betegségek érinthetik az egész vastagbelet, beleértve a szigmabelet és
a végbelet is, gyakran azonban foltokban jelentkeznek. A nyálkahártyán egy vastagabb
réteg alakul ki, ami a kötőszövet egy fajtájából (kollagénből) vagy összegyűlt
limfocitákból (a fehérvérsejtek egyik típusából) áll.
A betegség oka tisztázatlan, nem zárható ki azonban egy ismeretlen tényezőre adott
túlságosan aktív immunreakció sem. Sok beteg szed rendszeresen nem-szteroid
gyulladásgátlókat, de az még nem bizonyított, hogy ezek a gyógyszerek volnának felelősek
a betegség kialakulásáért. A Crohn-betegséggel és a kólitisz ulcerózával szemben ez a
két betegség nem növeli a vastagbélrák kockázatát.
A kollagén vastagbélgyulladás elsősorban középkorú vagy idősebb nőkben alakul ki, míg
a limfocitás vastagbélgyulladás fiatalokban is előfordul, és mindkét nemet egyformán
érinti.
Panaszok, tünetek és kórisme
A vértelen, vizes hasmenés mellett a betegekben görcsös hasi fájdalom, hányinger,
hasi puffadás (felfúvódás) és súlyvesztés is kialakulhat. Néhány napos koplalással
általában csökkenthető a hasmenések gyakorisága és a széklet mennyisége. A hasmenés és
az egyéb tünetek gyakran hullámzóak: rosszabbodás és javulás, esetleg tünetmentesség
váltakozik.
Az orvos makacs vizes hasmenés esetén gyanakodhat a betegségekre, ha a vizsgálatok
más okot nem mutatnak ki. A diagnózist kolonoszkópia (a vastagbél hajlékony képalkotó
eszközös vizsgálata) során vett számos nyálkahártya-szövetminta mikroszkópos
vizsgálata alapján lehet kimondani.
Kezelés
Sok beteg számára hasznosak a székletfogók, pl. az antikolinerg szerek, illetve a
kis dózisú loperamid vagy difenoxilát. Szintén eredményesek a gyulladásgátlók, pl. a
szalicilátok (bizmut-szubszalicilát), a szulfaszalazin, a meszalazin. Hatékonynak
tűnnek egyes antibiotikumok, pl. a metronidazol és az eritromicin is, bár a betegség
nem fertőzéses eredetű. A kortikoszteroidok (például a prednizon) is eredményesen
használhatók, de ezeket általában azon betegek számára tartalékolják, akik más
gyógyszeres kezelésre nem reagálnak.
