MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Divertikulitisz
A divertikulitisz egy vagy több gurdély
gyulladása.
Divertikulitisz azokban alakul ki, akiknek divertikulózisa van. Leggyakrabban a végbél
utolsó része, a pont a végbél előtt elhelyezkedő szigmabél érintett. A divertikulitisz
gyakoribb a 40 év felettiekben. Lefolyása bármely életkorban súlyos lehet, jóllehet az
idősekben, közülük is a kortikoszteroidokat vagy egyéb az immunrendszert elnyomó
szereket szedőkben (akiknek emiatt a fertőzésekkel szembeni ellenállóképessége csökken)
a legsúlyosabb. Az 50 évnél fiatalabb, divertikulitisz miatt műtétre szorulók között, a
nemek aránya 3:1-hez a férfiak, a 70 évnél idősebbek közt 3:1-hez a nők javára.
Panaszok, tünetek és kórisme
A divertikulitisz típusosan fájdalmat (általában a has bal alsó részén jelentkező),
érzékenységet és lázat okoz. A divertikulózissal szemben ez a betegség általában nem
okoz emésztőrendszeri vérzést.
Ha az orvos tudja, hogy a betegnek divertikulózisa van, a diagnózis pusztán a
tünetek alapján felállítható. Számos egyéb betegség okozhat azonban a
divertikulitiszhez hasonló tüneteket, többek közt a vastagbelet és más hasi szerveket,
valamint a medencét érintő kórképek. Ilyen betegségek az appendicitisz
(féregnyúlvány-gyulladás), a vastagbél- vagy a petefészekrák, a fertőzéses eredetű
gennyel teli üreg (tályog), és a méh falán kialakult jóindulatú daganat (méh fibroma).
CT- vagy ultrahangvizsgálat segítségével meg tudják állapítani, hogy a probléma
divertikulitisz, nem pedig appendicitisz vagy tályog.
Ha a gyulladás megszűnt, vagy a fertőzést kezelték, az orvos kolonoszkópiát (a
vastagbél vizsgálata hajlékony képalkotó eszközös vizsgálatát) vagy bárium-beöntéses
röntgenvizsgálatot végez. A vizsgálatokat azért végzik, hogy megerősítsék a tályog
jelenlétét, vagy felmérjék a gurdély állapotának súlyosságát. A kolonoszkópiát vagy a
báriumos röntgenvizsgálatot általában a kezelés után több héttel lehet csak elvégezni,
mivel azok károsíthatják vagy átlyukaszthatják a gyulladt belet. A diagnózis
megerősítéséhez feltáró műtétre is szükség lehet.
Szövődmények
A bélfal gyulladása a vastagbelet más szervekkel összekötő sipolyok (rendellenes
csatornák) kialakulásához vezethet. Sipolyok általában akkor alakulnak ki, ha a
vastagbélben levő gurdély egy másik szervvel (például a húgyhólyaggal) érintkezik,
majd megreped. A fellépő gyulladás, és a vastagbélben élő baktériumok lassan
ráterjednek a szomszédos szervre, így sipoly alakul ki. A legtöbb sipoly a szigmabél
és a húgyhólyag között képződik. A sipolyok gyakoribbak férfiaknál, mint nőknél, azok
a nők azonban, akiken hiszterektómiát (méheltávolítást) végeztek fokozott kockázatnak
vannak kitéve, a vastagbelet és a húgyhólyagot ugyanis ekkor már nem választja el
egymástól a méh. Ha sipoly alakul ki a vastagbél és a húgyhólyag között, a
béltartalom, benne a baktériumok, bejutnak a húgyhólyagba, és a húgyutakban
fertőzéseket okoznak. Ritkábban a sipoly a vastagbél és a vékonybél, a méh, a vagina,
a hasfal, esetleg a comb vagy akár a mellkas között képződik.
A divertikulitisz további szövődménye a környező szervek (pl. a méh, a húgyhólyag
vagy a tápcsatorna más részeinek) gyulladása, a gurdély falának megrepedése, tályog
(gennyel telt fertőzött üreg), a hashártya fertőződése (peritonitisz) és a vérzés
lehet. Az ismételt divertikulitisz bélelzáródást okozhat, mivel a hegesedés és az
izmok megvastagodása miatt a vastagbél összeszűkül, így a szilárd széklet nem tud
keresztüljutni rajta.
Kezelés
Az enyhe lefolyású betegséget pihenéssel, folyadék-diétával és szájon át szedett
antibiotikumokkal lehet kezelni. A panaszok általában gyorsan elmúlnak. Pár nap után a
beteg könnyű, alacsony rosttartalmú diétát kezdhet, napi pszillium-készítmény szedése
mellett. Egy hónap múlva lehet áttérni magas rosttartalmú diétára.
Súlyosabb tünetek - hasi fájdalom, 38,3 °C feletti láz, minimális javulás a szájon
át adott antibiotikumokra, súlyos fertőzésre vagy szövődményre utaló jelek - esetén a
beteget általában kórházba utalják. Ott intravénás folyadékot és antibiotikumot kap,
ágynyugalomba helyezik, és semmit sem kap szájon át, amíg a tünetek nem enyhülnek. A
betegek 20%-ánál műtétre van szükség, ha állapotuk nem javul.
Ha a vérzés forrása ismert, a legtöbb betegben csak az érintett bélszakaszt kell
eltávolítani. Ha a forrás nem ismert, akkor a vastagbél részleges eltávolításával
(szubtotális kolektómiával) a bél nagyobb részét eltávolítják.
A bél repedése esetén azonnali műtétet kell végezni, ez ugyanis mindig a hasüreg
gyulladásához vezet. A sebész a megrepedt részt általában eltávolítja, valamint
nyílást hoz létre a vastagbél és a bőrfelszín között. Ezt a nyílást kolosztómának
hívják.
Mintegy 10-12 hét múlva (néha később) a belek
elvágott végeit egy második műtét során újra egyesítik, a kolosztómát lezárják.
A műtét egyes betegekben csak az egyik kezelési lehetőség. Ha tályogot fedeznek fel,
annak kiürítését meg lehet kísérelni a bőrön keresztül is, mielőtt a műtét szóba
kerülne.
A sipoly kezelése során a sipoly kezdeténél található béldarabot eltávolítják, a
vastagbél átmetszett részeit egyesítik, majd rendezik a másik érintett területet (pl.
a húgyhólyagot vagy a vékonybelet) is.
Kapcsolódó kép »