A széklet mozgásának lassulása: Ha a széklet mozgása a vastagbélben lelassul, székrekedés alakulhat ki. Normális körülmények közt a vastagbélben víz vonódik ki a székletből. Amennyiben haladása lelassul, több víz vész el a székletből, amely kemény, száraz, a székrekedésre jellemző, nehezen továbbítható széklet megjelenéséhez vezet.

A továbbítást lassító szerek, például az alumínium-hidroxid (gyakori a vény nélkül kapható savközömbösítőkben), a bizmut-szubszalicilát, a vas-sók, az antikolinerg szerek, egyes vérnyomáscsökkentők, az ópium- és kodeinszármazékok, valamint egyes nyugtatók gyakran okoznak székrekedést. Mivel a fizikai aktivitás elősegíti a béltartalom továbbítását, ennek hiánya lassítja a széklet tovahaladását, és székrekedéshez vezet. Ezért betegség miatt ágyhoz kötött embereknél gyakori a székrekedés.

Egyes betegségek szintén lassíthatják a széklet tovahaladását. Ilyen a pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis), a vér magas kalciumszintje (hiperkalcémia) és a Parkinson-kór. A cukorbetegekben gyakran tapasztalható lassulás az emésztőrendszer egyes részein. Más okok, például a vastagbél rossz vérellátása, illetve ideg- vagy gerincsérülés is hasonló módon vezethet székrekedéshez.

A továbbítás lelassulásának kirívó esete a vastagbél renyhesége (inaktív vastagbél). A betegségben a vastagbél nem reagál az olyan stimuláló körülményekre, amelyek normális esetben székelést váltanak ki: evés, tele gyomor, tele vastagbél vagy a végbélben található széklet. A vastagbél összehúzódásainak csökkenése, vagy a végbél érzéketlensége a benne található székletre súlyos, idült székrekedést okozhat. A betegség gyakran idősekben, legyengült szervezetűekben és ágyhoz kötött betegekben jelentkezik, előfordulhat azonban egyébként egészséges fiatalabb nőkben (jóval ritkábban férfiakban) is. Néha olyanokat érint, akiknek szokása késleltetni a székletürítést, illetve hosszú időn át hashajtókat, vagy beöntéseket használtak.

Kiszáradás és rostszegény étrend:A kiszáradás azért okoz székrekedést, mert a szervezet a székletben lévő víz fokozott elvonásával próbálja meg a vizet visszatartani. A rostok (emészthetetlen részek) hiánya miatt is székrekedés alakulhat ki, mivel a rostok segítenek a vizet a székletben tartani, valamint növelik a széklet térfogatát, így az könnyebben halad a bélben.

Elzáródás:Székrekedés a vastagbél elzáródása miatt is kialakulhat. Az elzáródás oka lehet rák, különösen, ha a vastagbél utolsó részén fejlődik ki, és elzárja a széklet útját. A bélcsatornát bezoárok (összecsomósodott, részben megemésztett vagy emészthetetlen anyagok) és idegen testek is elzárhatják. A hasi műtéten átesett betegekben a vékonybél záródhat el, ha abban heges szövetek (összenövések) képződnek.

Diszkézia:A diszkézia nehezített székelés annak következtében, hogy a beteg képtelen irányítani medence- és végbélizmait. A normális székeléshez el kell lazítani a medencefenék izmait (a húgyhólyagot, a méhet és a végbelet tartó izmokat), és a végbélnyílást zárva tartó kör alakú izmot (a záróizmot). Ennek hiányában a székelést még nagy erőlködés mellett is eredménytelen. A diszkéziában szenvedők érzik, hogy székelniük kellene, erre azonban képtelenek. Még a nem túl kemény széklet továbbítása is problémákat okozhat.

Diszkéziát eredményezhet a medencefenéken kialakult disszinergia (az összehangolt izomműködés zavara), az anizmus (az izomgyűrűk nem lazulnak el a székelés során), a rektokele (végbélsérv a hüvely felé), az enterokele (vékonybél-sérv a végbél felé), a végbélfekély és a végbélelőesés.

Öregedés:A székrekedés különösen gyakori idős embereknél. A vastagbélben a korral kialakuló változások, az egyre gyakoribb gyógyszerszedés és a csökkent fizikai aktivitás is szerepet játszik a széklet továbbításának lelassulásában. A széklet továbbításának lassulása főként betegségek alatt gyakori. A végbél a korral kitágul, megnövekedett széklet-tároló kapacitása pedig lehetővé teszi a kemény széklet beékelődését.

Fájdalom és pszichogén tényezők:Idült fájdalom és egyes pszichés állapotok, főleg a depresszió, gyakran okoznak heveny vagy idült székrekedést. Ennek oka az agyban levő, a bélrendszert befolyásoló egyes anyagok, pl. a szerotonin szintjének változása.

A székrekedés hasi fájdalmakkal járhat. A fájdalom esetleg csak a székelés közben fellépő erőlködés során jelentkezik, bár egyes betegekben a fájdalom a székelések között is fennmarad. A székrekedés miatt hányinger és étvágytalanság is előfordulhat.

A székelés alatti erőlködés miatt megnőhet a végbélnyílás körüli vénákat terhelő nyomás, ezért aranyeres csomók jelennek meg. Az erőlködés a vérnyomást is emeli, ami - jóllehet csak átmenetileg - rendkívül magassá válhat.

A székrekedés a divertikulózis (gurdélyok) egyik legfőbb kockázati tényezője. A vastagbél fala károsodik az apró, kemény széklet továbbításához szükséges nagy nyomástól. A sérülések következményeként ballonszerű zsákocskák (gurdélyok) alakulnak ki, amelyek aztán eltömődhetnek és begyulladhatnak.

A székrekedés olykor székletbeékelődést eredményez. Ekkor a széklet a vastagbél utolsó szakaszában és a végbélben megkeményedik, és elzárja a széklet többi részének útját. Különösen gyakori idős emberekben, terhes nőkben és vastagbél renyheségben szenvedőkben. A rendellenesség görcsöket, végbélfájdalmat és erős, de hiábavaló székelési ingereket okoz. Gyakran vizes nyálka vagy folyékony széklet szivárog az elzáródás körül, ami tévesen hasmenés látszatát kelti. A székletbeékelődés súlyosbíthatja a székrekedést.

Ha a székrekedés első ízben alakul ki valakiben, és nincs egyszerű magyarázata - például az étrend vagy a fizikai aktivitás változása, illetve nem kezdett újonnan szedni valamilyen, ismerten székrekedést okozó szert - vérvizsgálatot végeznek, hogy kiderítsék, nincs-e a betegnek pajzsmirigy-alulműködése (hipotireózisa), vagy magas vér-kalciumszintje (hiperkalcémiája), ugyanis mindkettő járhat székrekedéssel. Ha rák gyanúja merül fel, báriumos beöntést követő röntgenvizsgálatot vagy kolonoszkópiát végeznek.

A székrekedés megelőzésére és kezelésére egyaránt a megfelelő fizikai aktivitás, a magas rosttartalmú étrend, az elegendő folyadékbevitel és az alkalmankénti hashajtóhasználat kombinációja a legalkalmasabb. Ha mellékhatásként székrekedést is okozó szert írnak fel a betegnek, hashajtó, nagyobb mennyiségű rostos étel és folyadék fogyasztásával a székrekedés megelőzhető.

A zöldségek, a gyümölcsök és a korpa egyaránt kitűnő rostforrások. Praktikus lehet napi 2-3 alkalommal 2-3 teáskanálnyi finomítatlan korpát szórni magas rosttartalmú gabonára vagy gyümölcsre. A jó hatáshoz a rostokat sok gyümölccsel együtt kell elfogyasztani.

Ha valamilyen, a háttérben meghúzódó betegség okozza a székrekedést, azt kezelni kell.

A diszkézia hashajtókkal nehezen kezelhető. A gátizomban kialakult beidegzési zavar kezelésére relaxációs gyakorlatokat és biofídbeket alkalmaznak, ez egyes esetekben hatékony. Az enterokele vagy a nagy rektokele kezeléséhez műtétre van olykor szükség.

A székletbeékelődés étrendváltoztatással nem, hashajtókkal csak nehezen gyógyítható. A megkeményedett székletet általában gumikesztyűs kézzel az orvosnak vagy a nővérnek kell eltávolítania. Egyes esetekben a beékelődést beöntéssel is meg lehet oldani.

Túl buzgó kezelés, különösen hosszantartó hashajtó, izgató hatású végbélkúp vagy beöntés használata esetén hasmenés, kiszáradás, görcsök vagy hashajtó-függőség alakulhat ki.

Hashajtók:Sokan hashajtóval enyhítenek fennálló székrekedésükön. Egyes típusok hosszú távon is használhatóak, másokat viszont csak alkalmanként szabad szedni. Némelyik a székrekedés megelőzésére, míg mások annak kezelésére szolgálnak.

Térfogatnövelők:A korpa és a psyllium (utóbbi sok növényi rostban is megtalálható) növeli a széklet térfogatát. Ez serkenti a bél természetes összehúzódásait, a nagyobb terjedelmű széklet puhább, és könynyebben továbbítható. A térfogatnövelők lassan, kíméletesen hatnak, a normális székelést ezekkel lehet a legbiztonságosabban helyreállítani. A térfogatnövelő anyagokat először általában kis mennyiségben fogyasztják, majd a dózist fokozatosan emelik addig, amíg a normális állapot helyreáll. Akik ilyen szereket szednek, fogyasszanak mindig sok folyadékot.

A székletlágyítók,például a dokuzát, megnövelik a széklet vízbefogadó-képességét. Ezek a szerek valójában detergensek, amelyek csökkentik a széklet felületi feszültségét, lehetővé téve, hogy a víz könnyebben jusson a székletbe, és puhítsa azt. Hatásukra a széklet terjedelme is kissé megnő, ami serkenti a vastagbél természetes összehúzódásait, és könnyebb kiürüléshez vezet. Bizonyos emberek azonban kellemetlennek találják a puha székletet. A székletlágyítókat legjobb olyanok - például aranyeres, vagy nemrégiben műtéten átesett betegek - számára fenntartani, akiknek kerülniük kell az erőlködést.

Az ozmotikus szereknagy mennyiségű vizet szívnak a vastagbélbe, amitől a széklet puha és laza lesz. A többletfolyadék a vastagbél falait is feszíti, ami serkenti az összehúzódásokat. Ezek a hashajtók rosszul felszívódó cukrokat és sókat tartalmaznak. Vesebetegségben vagy szívelégtelenségben folyadék-visszatartó hatásuk lehet, főleg nagy dózis vagy gyakori alkalmazás esetén. A magnéziumot és foszfátot tartalmazó ozmotikus szerek részben felszívódnak a véráramba, ami veseelégtelenségben káros lehet. Hatásukat általában három órán belül fejtik ki. A belek röntgenfelvétele vagy kolonoszkópiás vizsgálata előtt a bél megtisztítására is szokták alkalmazni őket.

Astimuláns hashajtókolyan izgató hatású anyagokat, például szennát vagy kaszkarát tartalmaznak, amelyek közvetlenül serkentik a belek falát, és azok összehúzódását, valamint a széklet továbbítását segítik. Szájon át bevéve általában 6-8 órán belül félkemény széklethez vezetnek, de sokszor okoznak görcsöket is. Végbélkúp formájában a hatás gyakran már 15-60 perc után jelentkezik.

Hosszantartó alkalmazásuk - egy pigment lerakódásán keresztül - a vastagbél nyálkahártyájában (melanózis kolinak nevezett állapot) kóros elváltozások kialakulásához vezethet. Ezen túlmenően függőséget, ezen keresztül pedig "renyhe bél szindrómát" eredményezhetnek, ami viszont hashajtó-függővé (dependenssé) teszi a vastagbelet. A fenti okok miatt alkalmazásuk csak rövid időszakokra javasolt. Hasznosak a szinte biztosan székrekedést okozó szerek, például ópiátok szedésekor. Gyakran diagnosztikai eljárások előtt a vastagbél kiürítésére alkalmazzák őket.

Beöntés:A beöntések fizikailag mossák ki a székletet a végbélből és a vastagbél utolsó szakaszából. Gyógyszertárban lehet vásárolni kis térfogatú beöntést fóliatasakban. Kapható újrahasználható beöntő-ballonnal is. A kis térfogatú beöntés azonban sokszor nem elegendő - főleg idős embereknél, akiknek a végbélkapacitása megnő, mivel az öregedéssel a végbél könnyebben tágul. Nagyobb térfogatú beöntéseket beöntő-zacskóval lehet bejuttatni.

Gyakran a tiszta víz a legjobb beöntő-folyadék. Legyen szobahőmérsékletű vagy enyhén meleg, de semmiképpen sem forró vagy hideg. A vizet (150-300 milliliteres mennyiségben) óvatosan juttatják a végbélbe; a nagy nyomás veszélyes lehet. A víz ezután kifolyik, és kimossa a székletet.

Az előrecsomagolt beöntésekben gyakran található kis mennyiségű só, sokszor foszfátok formájában. Megfelelő sókat a házilag készített beöntéshez is lehet adni, de ezek kevés előnnyel járnak a tiszta vízhez képest.

Kis mennyiségű szappan hozzáadásával kihasználjuk annak stimuláns hatását. Néha a szappanos beöntés olyankor hasznos, amikor a tiszta víz eredménytelennek bizonyult, alkalmazása azonban görcsöket okozhat.

Számos egyéb anyagot - például ásványi olajat, paraffint - is adnak olykor a vízalapú beöntéshez, ezek azonban általában kevés előnyt biztosítanak.

Rendkívül nagy térfogatú beöntést - ún. vastagbél (magas) beöntést - ritkán használnak az orvosi gyakorlatban. Ezeket csak nagyon súlyos székrekedés (obstipáció) esetén alkalmazzák.

Az alternatív gyógyítók némelyike vastagbél (magas) beöntést ad azon hiedelem alapján, hogy a vastagbél kitisztítása hasznos. Gyakran teát, kávét és egyéb anyagokat is kevernek az ilyen beöntéshez, ezek hasznosságára azonban nincs bizonyíték, alkalmazásuk veszélyes lehet.