Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Melyek a megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltások?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Húgyúti kövek

A kövek (kalkuluszok) a húgyutakban bárhol kialakuló kemény képződmények. Fájdalmat, vérzést, a vizelet útjának elzáródását és fertőzést okozhatnak.

Attól függően, hogy hol alakult ki a kő, azt vesekőnek, húgyvezeték- (ureter-) kőnek vagy húgyhólyag-kőnek nevezik. A kőképződés folyamatának neve urolitiazis vagy nefrolitiazis.

Az Egyesült Államokban minden évben 1000 felnőttből 1 kerül kórházba a húgyúti kő miatt. Gyakrabban alakul ki idősekben és férfiakban. Kialakulásukért a kőképzésre hajlamos, sókkal túltelített vizelet lehet a felelős, vagy az, hogy a vizeletben nem találhatóak meg a kőképződés természetes gátlói. Ilyen gátló a citrát, mely normálisan megköti a kövekben gyakran előforduló kálciumot. A kövek mintegy 80%-a áll kálciumból, a többi különböző anyagokból, például húgysavból, cisztinből és struvitból áll. Egyes betegségekben (pl. magas vérnyomásban és rövid bél szindrómában), magas fehérjetartalmú étrendet és kevés vizet fogyasztókban gyakoribbak a kövek. A magnéziumból, ammóniumból és foszátból álló köveket (struvit köveket) gyakran nevezik fertőzéses köveknek, mert csak fertőzött vesében alakulnak ki.

A kövek mérete a szabad szemmel nem láthatótól a több centiméteresig terjedhet. A nagy, ún. korall-kő akár az egész vesemedencét és az abba szájadzó kelyheket (kalices) is kitöltheti.

Húgyúti fertőzés léphet fel, ha baktériumok maradnak az elzáródás fölött elakadt vizeletben. Ha a húgyutakat hosszú ideig kövek zárják el, a vizelet felgyűlik a vesében található kivezető csövekben, ami megnöveli a nyomást, emiatt a vese kitágulhat (hidronefrózis) és akár károsodhat is.


Panaszok, tünetek

A kövek, különösen az apróbbak, nem okoznak tüneteket. A húgyhólyagban levő kő alhasi fájdalmat okozhat. A húgyvezetéket, vesemedencét elzáró kövek hátfájdalmat vagy vesekólikát válthatnak ki. A vesekólika (vesegörcs) gyötrő, időszakos fájdalom a deréktájon (a bordák és a csípő közötti területen), ami kisugárzik a hasba, általában a nemiszervek környékére és a comb belső részére.

A betegség további tünetei közé a hányinger, a hányás, a haspuffadás, a hidegrázás, a láz és a véres vizelet tartoznak. A betegnek gyakori vizelési ingere lehet, különösen akkor, mikor a kő lefelé halad a húgyvezetéken.


Kórisme

A fájdalmat okozó köveket általában a vesekólika tünetei, valamint a hát és a deréktáj érzékenysége vagy az ivarszervek környékén jelentkező, nyilvánvaló ok nélkül fellépő fájdalom alapján diagnosztizálják. További vizsgálatokra általában nincs szükség, kivéve, ha a fájdalom néhány óránál tovább áll fenn, vagy a diagnózis nem teljesen biztos. A vizeletvizsgálat vért vagy gennyet mutathat ki a vizeletben, függetlenül attól, hogy vannak-e tünetek.

Röntgenvizsgálattal és ultrahanggal a kálciumból, cisztinből és struvitból álló kövek mutathatók ki, a húgysavból állók azonban általában nem. Szükség szerint további diagnosztikai eljárások is végezhetők. Az intravénás urográfia során röntgenfelvételen látható kontrasztanyagot fecskendeznek egy vénába, ami a vesébe jutva kirajzolja a húgysav-köveket a készített röntgenfelvételen. A retrográd urográfia során a kontrasztanyagot a húgycsövön keresztül juttatják a húgyutakba. Komputertomográfiát (CT-t) általában csak olyankor végeznek, ha a többi eljárással nem sikerült felállítani a diagnózist.


Kezelés

A tüneteket, elzáródást vagy fertőzést nem okozó kis kövek általában nem igényelnek kezelést. Sok folyadék fogyasztásával, illetve ha ez nem kivitelezhető, sok intravénás folyadékkal a vizelettermelés növelhető, ami segít kimosni a kövek egy részét. Ha a kő eltávozott a szervezetből, további azonnali kezelésre nincs szükség. A vesegörcs által okozott fájdalom nem szteroid gyulladásgátlókkal vagy ópiumszármazékokkal enyhíthető.

A vesemedencében vagy a húgyvezeték felső részén található 1,5 cm-nél kisebb kövek általában lökéshullám-generátor által keltett, és a testbe vezetett lökéshullámokkal apróbb darabokra törhetők (az eljárást extrakorporális lökéshullám kőzúzásnak nevezik). A kisebb darabok ezután a vizelettel távoznak. Néha a követ a bőrön ejtett apró nyíláson át fogóval távolítják el (perkután nefrosztolitotomia), vagy kőzúzó (litotripsziás) szondával darabolják fel.

A húgyvezeték alsó szakaszán található apró kövek a húgycsövön és a húgyhólyagon átvezetett kis, optikai eszközzel (ureteroszkóppal, az endoszkóp egyik típusával) távolíthatók el. Egyes esetekben az ureteroszkópra helyezett eszközzel a nagyobb kövek feldarabolhatók kisebbekre, amik aztán ureteroszkóppal eltávolíthatók vagy a vizelettel távoznak (az eljárás neve intrakorporális litotripszia).

A húgysavköveket néha fokozatosan oldják fel úgy, hogy a vizeletet lúgosabbá teszik (pl. 4-6 hónapon keresztül szájon át adott kálium-citráttal), ez más köveket azonban nem old fel. Olykor az elzáródást okozó nagyobb köveket műtéttel kell eltávolítani.

Kapcsolódó kép »

Megelőzés

Hogy milyen lépéseket kell tenni a kövek kialakulásának megelőzéséhez, az a meglevő kövek összetételétől függ. Ezeket a köveket analizálják, valamint megmérik a vizeletben azoknak az anyagoknak a szintjét, amelyek köveket képezhetnek.

Nagy mennyiségű- napi 8-10 pohár - folyadék fogyasztása ajánlatos. A mérsékelt kálciumtartalmú étrend és a nátrium-cellulóz-foszfát gyanta fogyasztása segíthet, de a kálcium szintje emiatt túl alacsonnyá válhat. Sok kálcium-köves betegnek hiperkalciuriája van, azaz a vizelettel sok kálcium távozik. Tiazid tartalmú vizelethajtókkal, pl. hidroklorotiaziddal a vizelet kálcium koncentrációja mérsékelhető, és ez az új kövek kialakulásának megelőzését is elősegíti. Kálium-citrát adásával a vizelet alacsony citrátszintje növelhető; ez az anyag megakadályozza a kálciumkövek kialakulását.

A vizelet magas oxalátszintje is hozzájárulhat a kálciumkövek kialakulásához. Ez magas oxalát-tartalmú ételek, pl. rebarbara, spenót, kakaó, diófélék, bors és tea fogyasztása vagy egyes bélrendszeri rendellenességek miatt fordulhat elő. Az étrend változtatása és a háttérbetegség kezelése javulást eredményezhet.

Ritka esetekben, mikor a veseköveket mellékpajzsmirigy-túlműködés, szarkoidózis, D-vitamin-mérgezés, renális tubuláris acidózis vagy rák okozza, a háttérben álló problémát kell kezelni.

Húgysavat tartalmazó köveknél kevés halat, húst és szárnyast tartalmazó étrend ajánlatos, mert ezek az ételek növelik a vizelet húgysavtartalmát. Allopurinol adásával csökkenthető a húgysav-termelés. Minden betegnek kálium-citrátot kell adni a vizelet lúgosítására, mert húgysav-kövek akkor alakulnak ki, ha a vizelet savassága fokozódik.

A struvitköveket extrakorporeális lökéshullám kőzúzással vagy műtéttel távolítják el. Az antibiotikumok mindaddig nem használnak a húgyúti fertőzések kezelésére, míg a követ el nem távolították.

A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:

148. FEJEZET Húgyúti elzáródás
Hidronefrózis »
Húgyúti kövek