Az alacsony vérnyomás (hipotenzió, hipotónia) az a vérnyomás, ami elég alacsony ahhoz, hogy tüneteket, például szédülést vagy ájulást okozzon.
Normálisan a szervezet az artériákban levő vér nyomását szűk határokon belül tartja. Ha a vérnyomás túl magas, az károsíthatja az artériákat, sőt akár el is szakíthatja (rupturálhatja) őket, vérzést vagy más komplikációt okozva ezzel. Ha a vérnyomás túl alacsony, nem jut elegendő vér a szervezet minden részébe, ennek következtében a sejtek nem jutnak elég oxigénhez és tápanyaghoz, a bomlástermékek eltávolítása pedig elégtelenné válik. Ennek ellenére, általában jobb, ha valakinek alacsony vérnyomása van, mint ha magas. Azok az egészséges emberek, akiknek alacsony, de még mindig a normális értéken belüli a vérnyomásuk (nyugalomban mérve), tovább élnek, mint azok, akiknek magasabb (de szintén normális) vérnyomásuk van.
A szervezet számos mechanizmussal rendelkezik a vérnyomás szabályozására. n Ilyen a vénák és a kisebb artériák (arteriolák) átmérőjének, a percenként kipumpált vér mennyiségének (perctérfogat), illetve az erekben található vér térfogatának változtatása. A normális tevékenységek, például sportolás vagy alvás alatt megemelkedik vagy lecsökken a vérnyomás, ezt a megváltozott nyomást a fent említett mechanizmusok állítják vissza a normális értékre.
A vénák ki tudnak tágulni (dilatáció), vagy össze tudnak szűkülni (konstrikció), így változtatják az általuk tárolt vér mennyiségét (a kapacitást). Amikor összehúzódnak, tárolási kapacitásuk csökken, így több vér jut az artériákba. Ennek eredményeképp a vérnyomás nő. Fordítva, ha elernyednek, tárolási kapacitásuk nő, ennek megfelelően kevesebb vér jut az artériákba, ezáltal a vérnyomás csökken.
Az arteriolák is képesek elernyedni (dilatáció) és összehúzódni (konstrikció). Minél jobban összehúzódnak, annál nagyobb a vérárammal szembeni ellenállásuk, és annál magasabb a vérnyomás. Az arteriolák öszehúzódása (átmérőjük csökkenése) azért növeli a vérnyomást, mert a szűkebb helyen nagyobb nyomásra van szükség a vér átpréseléséhez. Fordítva, az arteriolák tágulása csökkenti a vérárammal szembeni ellenállást, tehát csökkenti a vérnyomást.
Minél több vért pumpál ki a szív percenként (vagyis minél nagyobb a perctérfogat), annál magasabb a vérnyomás - legalábbis amíg a vérárammal szembeni ellenállás az artériákban állandó marad. A szervezet a szívverés lassításával vagy gyorsításával, illetve az összehúzódások erejének csökkentésével vagy növelésével képes az egyes szívverésekkel kipumpált vér mennyiségét megváltoztatni.
Minél nagyobb az erekben található vér térfogata, annál magasabb a vérnyomás - legalábbis amíg a vérárammal szembeni ellenállás az artériákban állandó marad. A vértérfogat növelése vagy csökkentése érdekében a vesék változtatni tudják a vizeletbe kiválasztott folyadék mennyiségét.
A kompenzáló mechanizmusokat baroreceptoroknak nevezett, szenzorként működő, specializálódott sejtek hozzák működésbe. Ezek az artériákban található szenzorok folyamatosan ellenőrzik a vérnyomást. Közülük a nyakban és a mellkasban levők különösen fontosak. Ha valamilyen változást észlelnek a vérnyomásban, valamely kompenzáló mechanizmus által stabil szintre állítják be a vérnyomást. A szenzorokból és az agyból idegek szállítják el a jeleket (szignálokat) a kompenzáló mechanizmusokat szabályozó kulcsszervekbe:
- A szív azt a jelet kapja, hogyan változtasson a szívfrekvencián és az egyes ütések erején (megváltoztatva így a kipumpált vér mennyiségét). Ez egyike az első változásoknak - gyorsan kiigazítja a vérnyomást.
- Az arteriolák azt a jelet kapják, ami összehúzódásukat (konstrikció), illetve elernyedésüket (dilatáció) szabályozza (megváltoztatva így az erek ellenállását).
- A vénák azt a jelet kapják, ami összehúzódásukat (konstrikció), illetve elernyedésüket (dilatáció) szabályozza (megváltoztatva így saját tárolási kapacitásukat).
- A vesék olyan jelet kapnak, ami azt szabályozza, hogy változtassanak-e a kiválasztott folyadék menynyiségén (megváltoztatva így az erekben található vér térfogatát). Ez a leglassúbb mechanizmus a vérnyomás szabályozására, csak hosszabb idő alatt hoz eredményt.
Ha valaki vérzik, a vértérfogat és így a vérnyomás is csökken. Ekkor a szenzorok aktiválják a kompenzációs mechanizmusokat, megakadályozva ezzel a vérnyomás túlzott csökkenését: A szívfrekvencia nő, növelve a kipumpált vér mennyiségét; a vénák összehúzódnak (konstrikció), csökkentve tárolási kapacitásukat; az arteriolák pedig szintén összehúzódnak (konstrikció), növelve saját ellenállásukat a vérárammal szemben. Ha a vérzés elállt, a szervezet többi részéből folyadék áramlik az erekbe a vértérfogat, így a vérnyomás helyreállítására. A vesék csökkentik vizelet-termelésüket. Ezzel segítenek a szervezetnek, hogy annyi folyadékot tartson vissza az erekbe, amennyit csak lehetséges. Végül a csontvelő és a lép új vérsejteket termel, a vérnyomás pedig teljesen helyreáll.
Ezeknek a kompenzációs mechanizmusoknak is megvannak azonban a maguk korlátai. Ha valaki például rövid idő alatt nagy mennyiségű vért veszít, a szervezet nem tud elég gyorsan kompenzálni, a vérnyomás pedig leesik.
