A szívritmuszavarok (arritmiák) leggyakoribb oka valamilyen szívbetegség, leginkább koszorúér betegség, billentyű rendellenesség és szívelégtelenség. Számos vényköteles és vény nélkül kapható gyógyszer is arritmiához vezethet. Egyes ritmuszavarok születéstől fogva jelen levő anatómiai eltérések (kongenitális fejlődési rendellenességek) következményei. A szív elektromos rendszerének életkorral öszszefüggő változásai növelik bizonyos arritmiák valószínűségét. A pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis), ez a magas pajzsmirigyhormon-szinttel járó kórkép gyors ritmuszavart okoz. Az alacsony pajzsmirigyhormon-szinttel kísért pajzsmirigy-alulműködésnek (hipotireózisnak) pedig lassú ritmuszavar az eredménye. Néha semmilyen ok nem fedezhető fel a rendellenesség háttérben.

A gyors arritmiák (tahiarritmiák) munkavégzés, érzelmi megrázkódtatás, nagymértékű alkoholfogyasztás, dohányzás vagy stimuláns-tartalmú orvosságok, például náthaellenes vagy lázcsillapító szerek miatt jöhet létre. A lassú arritmiák (bradiarritmiák) oka lehet: fájdalom, éhség, kimerültség, emésztőredszeri betegségek (pl. hasmenés és hányás) vagy a nyelés, ami igen erősen serkenti a bolygóideget (nervusz váguszt). (Ha az inger kellően erős, ami meglehetősen ritka, a nervusz vágusz akár meg is állíthatja a szívet.) Az esetek többségében a ritmuszavar magától megszűnik.

Egyes emberek felfigyelnek rá, hogy ritmuszavaruk van. A szívdobogásérzés (palpitáció) azonban igen nagy egyéni változatosságot mutat. Vannak, akik egyébként is érzik a szívdobogásukat, bal oldalán fekve pedig a legtöbb ember érzi ezt.

A ritmuszavarok következményei lehetnek teljesen ártalmatlanok, de lehetnek akár életveszélyesek is. A kórkép súlyossága nem feltétlenül áll szoros kapcsolatban az észlelt tünetek súlyosságával. Egyes életveszélyes arritmiák egyáltalán nem okoznak tüneteket, más, egyébként veszélytelen formák viszont súlyos kórjeleket produkálnak. A háttérben levő szívbetegség természete és súlyossága gyakran fontosabb, mint maga a ritmuszavar.

Ha a ritmuszavar károsítja a pumpafunkciót, gyengeséget, csökkent fizikai munkavégző képességet, szédülést, ájulási hajlamot és ájulást (szinkópét) eredményezhet. Ájulás akkor fordul elő, mikor a szív olyan rossz hatékonysággal pumpál, hogy nem képes a megfelelő vérnyomást fenntartani. Ha egy ilyen ritmuszavar fennmarad, az halálhoz vezethet. Az arritmiák a háttérben álló szívbetegség más tüneteit, például a mellkasi fájdalmat és a légzési nehézséget is súlyosbítják. Az ilyen tüneteket okozó ritmuszavarok haladéktalan kezelést igényelnek.

A betegek beszámolója tüneteikről gyakran lehetővé teszi, hogy az orvos előzetes diagnózist alkosson, felmérve ezzel a ritmuszavar súlyosságát. A legfontosabb szempontok a következők: gyors vagy lassú, szabályos vagy szabálytalan, rövid vagy elnyújtott-e a szívdobogásérzés, és okoz-e az arritmia tüneteket. Az is lényeges, hogy a palpitáció nyugalomban, vagy csak kimerítő vagy szokatlan tevékenység során jelentkezik-e, és hogy hirtelen vagy fokozatosan kezdődik-e. Gyakran van szükség azonban bizonyos diagnosztikai vizsgálatokra, hogy meg lehessen határozni a ritmuszavar pontos természetét és okait.

Az elektrokardiográfia (EKG) a legfőbb diagnosztikai eljárás az arritmiák felismerésében, és okaik felderítésében. Az EKG grafikus formában mutatja meg a szív elektromos tevékenységét. Általában csak rövid ideig rögzítik a szívritmust. Mivel azonban az arritmiák gyakran időszakosak, hordozható EKG-monitor (Holter-monitor) használatára is szükség lehet a szívverés folyamatos ellenőrzésére. Az eszköz úgy is alkalmazható, hogy a beteg akkor kapcsolja be a monitort, mikor szívritmuszavart észlel magán. Ez az általában 24 órán keresztül viselt gép rögzíteni tudja a beteg normális napi tevékenysége során jelentkező ritmuszavarokat. Ez alatt a 24 óra alatt a beteg is feljegyzi, milyen tünetei voltak, és milyen tevékenységeket végzett, amelyek kapcsolatban állhattak az arritmiával.

A feltételezhetően életveszélyes ritmuszavaros betegeket általában kórházba utalják. Szívverésüket folyamatosan rögzítik, és egy televízióhoz hasonló monitoron kivetítik az ágy mellett vagy a nővérpulton. Így bármilyen probléma rögtön észlelhető.

Az egyéb diagnosztikai eljárások közül a terheléses (terhelés alatt végzett EKG és vérnyomásmérés) és az elektrofiziológiai vizsgálatot szokták alkalmazni. Ez utóbbi során, a végükön apró elektródát tartalmazó katétereket vezetnek egy vénán keresztül a szívbe. Ezekkel stimulálják a szívet, mialatt rögzítik a szív reakcióit, így az arritmia fajtája és a kívánatos kezelés egyaránt meghatározható.

A legtöbb szívritmuszavar sem tüneteket nem okoz, sem a szív pumpáló képességét nem befolyásolja. Így általában nem vagy alig jelentenek kockázatot, jóllehet számottevő aggodalommal töltik el a beteget, amennyiben felfigyel jelenlétükre. Egyes arritmiák azonban, bár önmagukban ártalmatlanok, súlyosabb ritmuszavarokhoz vezethetnek. Súlyosságuk részben attól függ, hogy a szív eredeti ritmuskeltőjéből, a pitvarokból vagy a kamrákból származnak-e. Általánosságban elmondható, hogy a kamrai arritmiák súlyosabbak, mint a pitvariak, mely utóbbiak viszont súlyosabbak az eredeti ritmuskeltőből induló ritmuszavaroknál. Akadnak azonban szép számmal kivételek.

Ha az ártalmatlan arritmia aggasztó tüneteket produkál, gyakran elegendő a beteget biztosítani arról, hogy a tüneteit létrehozó jelenség veszélytelen,. A ritmuszavarok gyakorisága sokszor csökken, vagy el is múlik, ha az orvos megváltoztatja a beteg gyógyszerezését, vagy módosítja az adagolást. Az alkohol, a koffein (ital- és étel formájában egyaránt), a dohányzás vagy a kimerítő fizikai megterhelés kerülése szintén segíthet.

Az antiarritmiás (arritmia-ellenes) szerek nagyon hasznosak az elviselhetetlen tüneteket okozó vagy kockázatos, gyors ritmuszavarok kezelésében. Nincsen olyan orvosság, amely minden arritmiára, minden emberben gyógyulást hozna. Olykor számtalan gyógyszert kell kipróbálni, mielőtt kielégítő eredményt érnének el. Egyes esetekben a gyógyszer még ront is a helyzeten, vagy ő maga okoz szívritmuszavart - ezt proarritmiás hatásnak hívják. Az antiarritmiás szereknek más mellékhatásaik is lehetnek.

A mesterséges pészméker a szív saját pészmékere helyett dolgozó elektronikus eszköz. Sebészileg ültetik be a bőr, általában a bal vagy a jobb kulcscsont alá. A szívvel az egyik vénában futó vezetéken keresztül állnak összeköttetésben. Az újonnan tervezett, energiatakarékos áramköröknek és elemeknek köszönhetően ezek az egységek 10-15 évig is kitartanak. Az új áramkörök szinte teljesen megszüntették az interferencia kockázatát a gépjárművek gyújtószerkezetével, a radarokkal, a mikrohullámokkal és a repülőtéri biztonsági érzékelőkkel. Bizonyos eszközök azonban zavarhatják a pészmékert. Ilyenek a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) és a diathermia során (az izmokon hőt alkalmazó fizikoterápiában) használt berendezések.

A pészmékerek legfőbb alkalmazási területe a lassú arritmiák kezelése. Mikor a szívverés a beállított küszöbérték alá lassul, a mesterséges pészméker "tüzelni" kezd. Ritkábban gyors arritmiák kezelésében is használják őket, amikor a pészméker egy impulzussorozat kibocsátásával csökkenti a szívfrekvenciát.

A szívre mért elektromos ütés néha megszünteti a gyors arritmiát, és helyreállítja a normális ritmust. Ezt kardioverziónak, defibrillációnak vagy elektroverziónak nevezik. Pitvari vagy kamrai arritmiák kezelésében alkalmazható. Az áramütést kibocsátó berendezést (defibrillátort) orvosok és nővérek, a paramedikális egészségügyi személyzet és tűzoltók használják. A méretben egy pakli kártya felét kitevő beültethető defibrillátorok szintén behelyezhetők sebészileg, a pészmékerekhez hasonlóan. Ezek automatikusan érzékelik a gyors arritmiákat, és egy elektromos ütéssel visszaállítják a normális ritmust. Ezeket az eszközöket általában olyan betegekben alkalmazzák, akik egyébként belehalnának a ritmuszavarba. Mivel a beültethető defibrillátorok nem előzik meg az arritmiák kialakulását, ezek használata mellett gyakran gyógyszert is szedniük kell a betegeknek.

Egy újfajta defibrillátor, az automatizált külső defibrillátor használata csak minimális felkészülést igényel. Alkalmazása elsősegély tanfolyamon elsajátítható. Érzékeli az arritmia jelenlétét, eldönti, hogy szükség van-e áramütésre, és ha igen, automatikusan el is végzi feladatát. Számtalan nyilvános helyen lehet vele találkozni: repülőtereken, sportcsarnokokban, szállodákban és bevásárlóközpontokban.

Az arritmiák bizonyos típusai sebészileg esetleg más invazív módszerrel kezelhetők. Angioplasztikával vagy koszorúér áthidaló (bájpassz)- műtéttel például megszüntethető a koszorúér betegség miatt fennálló ritmuszavar. A szív elektromos rendszerében bizonyos meghatározott kóros terület okozta arritmia a terület megsemmisítésével vagy eltávolításával kezelhető. A kóros területet leggyakrabban radiofrekvenciás (bizonyos frekvenciájú energia kibocsátása egy, a szívbe vezetett katéter elektródán keresztül) módszerrel roncsolják. Ez az eljárás a betegek 90-95%-ában sikeres, 2-4 órát vesz igénybe, és utána csak 1-2 nap kórházi tartózkodás szükséges. A területet ritkábban nyitott szívműtét során semmisítik meg vagy metszik ki.