A vérbaj tünetei többnyire 3-4 héttel a fertőződés után kezdődnek, bár ez bekövetkezhet 1-13 hét között bármikor. A kezeletlen vérbaj lefolyása több szakaszban zajlik (elsődleges, másodlagos, látens és harmadlagos). A fertőzés több évig fennállhat; szív- és agykárosodáshoz, valamint halálhoz vezethet.

Az első stádiumban fájdalmatlan seb vagy fekély (sánker) jelenik meg a fertőzés helyén ? jellemzően a hímvesszőn, a szeméremajkakon vagy a hüvelyben. A sánker a végbélnyílásban, a végbélben, az ajkakon, a nyelven, a torokban, a méhnyakon, az ujjakon vagy ritkán a test más részein is felbukkanhat. A betegnek rendszerint csak egy sánkere van, de néha több jelenik meg.

A sánker kis piros, kiemelkedő területként kezdődik, amiből hamar fájdalmatlan nyílt seb lesz. A seb nem vérzik és kemény tapintású. A környékbeli nyirokcsomók általában megduzzadnak és ugyancsak fájdalmatlanok. A fertőzött nők körülbelül fele, a fériaknak egyharmada nem is tud róla. Mások azért nem veszik észre a sánkert, mert kevés tünettel jár. A seb rendszerint 3-12 hét alatt begyógyul, ami után a beteg teljesen egészségesnek tűnik.

A második szakasz általában bőrkiütéssel kezdődik, mely jellegzetes esetben 6-12 héttel a fertőzést követően tűnik elő. A fertőzöttek körülbelül 25%-ának sánkere ekkor még gyógyulóban van. A kiütés többnyire nem viszket és nem fáj; megjelenése sokféle lehet. A legtöbb más betegségtől eltérően a másodlagos szifilisz bőrjelenségei rendszerint a tenyéren vagy talpon láthatók. Lehetnek rövid-életűek vagy tarthatnak hónapokig. A kiütés végül akkor is eltűnik, ha a beteg nem kap kezelést. Hetek-hónapok múlva azonban új kiütések keletkezhetnek.

A vérbaj második szakasza az egész testet érintő (generalizált) betegség, mely lázzal, elesettséggel, étvágytalansággal és súlyvesztéssel járhat. Szájsebek a betegek több mint 80%-ában alakulnak ki. Mintegy 50%-ban az egész testben megnagyobbodnak a nyirokcsomók, és körülbelül 10%-ban a szem gyulladása lép fel. Utóbbi általában nem okoz panaszokat, bár néha a látóideg megduzzad, ami miatt a látás némileg homályosodhat. A betegek mintegy 10%-ában fájdalommal kísért gyulladás keletkezik a csontokban és az ízületekben. A máj gyulladása sárgaságot eredményezhet. Néhány betegnek heveny szifiliszes agyhártyagyulladása (meningitisz) lehet, ami fejfájással, nyakmerevséggel és olykor süketséggel jár.

A bőr kiemelkedhet (kondilomata lata) azokon a helyeken, ahol a nyálkahártyába megy át (például az ajkak és a szeméremajkak belső szélén), és a nedves bőrterületeken. E rendkívül fertőző területek ellapulhatnak, és sötét lilává vagy szürkévé válhatnak. A haj gyakran foltosan hullik, molyrágta kinézetet hagyván maga után.

Miután a beteg a második szakaszból felépült, a betegség a rejtett (látens) szakaszba lép, melyben a fertőzés megmarad, de tünet nincs. Ez a szakasz évekig-évtizedekig, akár a beteg élete végéig tarthat. A vérbaj a rejtett szakaszban általában nem fertőz.

A harmadlagos (tercier) stádiumban szintén nem ragályos a szifilisz, de tünetekkel jár, melyek lehetnek enyhék, de teljes leromláshoz is vezethetnek. Ez a szakasz leginkább háromféleképpen nyilvánulhat meg: jóindulatú (benignus) harmadlagos szifilisz; szív- és érrendszeri; illetve idegrendszeri szifilisz.

A jóindulatú harmadlagos szifilisz manapság ritka. A bőrön és különböző szervekben gummáknak nevezett csomók jelentkeznek. Lassan növekednek, fokozatosan gyógyulnak és hegeket hagynak. A csomók a testben szinte mindenütt megjelenhetnek, de leggyakoribbak a fejbőrön, az arcon, a törzs felső részén és a lábszáron (közvetlenül a térd alatt). A csontok is érintettek lehetnek, ami mély, átható fájdalmat okoz, és többnyire éjszaka rosszabbodik.

A szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) szifilisz általában a kezdeti fertőzés után 10-25 évvel alakul ki. Az aorta (a szívből eredő fő verőér) fala gyengülhet és kitágulhat (aneurizma) vagy az aortabillentyű áteresztővé válhat. E változások mellkasi fájdalomhoz, szívelégtelenséghez vagy halálhoz vezethetnek.

Az idegrendszeri luesz (neuroszifilisz) az összes kezeletlen vérbajosok mintegy 5%-át érinti, de a fejlett országokban ritka. Súlyos zavarokat eredményezhet az agyban és a gerincvelőben, ami kihatással van a gondolkodásra, a járásra, a beszédre és a mindennapi élet sok más tevékenységére.

Az idegrendszeri szifilisz három alakban nyilvánulhat meg: a meningovaszkuláris, a parézises (őrültek bénulásának is hívják) és a tábeszes (tabesz dorzálisz) formában. A meningovaszkuláris neuroszifilisz az agyhártyagyulladás (meningitisz) idült formája, mely az agyat és a gerincvelőt érinti. A bénulásos idegrendszeri szifilisz csak 40-50 éves korban jelentkezik. Fokozatos magatartásváltozás vezeti be, például a személyi higiéne elhanyagolása, hangulati változások és fokozódó zavartság. A tábeszes idegrendszeri szifilisz a gerincvelő egyre romló betegsége, mely fokozatosan kezdődik, jellemző esetben a láb erős, szaggató fájdalmával, ami rendszertelenül jelentkezik, majd szűnik. A beteg járása később bizonytalanná válik.

Sánker vagy a tenyereken és a talpakon mutatkozó jellegzetes bőrelváltozás láttán az orvosban már általában felmerül a vérbaj lehetősége. A végleges diagnózis a laboratóriumi vizsgálatok eredményén múlik.

A vérből kétféle tesztet végeznek. Az első szűrővizsgálat, ilyen a "Venereal Disease Research Laboratory" (VDRL, nemi betegség kutató laboratórium) vagy a gyors plazma reagin ("rapid plasma reagin", RPR) vizsgálat. A szűrővizsgálatok nem drágák és könnyen elvégezhetők, de előfordul, hogy ismételni kell őket, mert az eredmény az elsődleges vérbaj első heteiben hamisan negatív lehet. A szűrővizsgálatok néha, más kórképek miatt hamisan pozitívnak bizonyulnak. Ezért a kóros szűrővizsgálati leletet meg kell erősíteni egy második, célzott vérvizsgálattal, mely a szifilisz baktériumokkal szembeni ellenanyagokat méri. A szűrővizsgálatok eredménye sikeres kezelés után negatívvá válik, de a második, megerősítő teszt véglegesen kóros marad.

Az első vagy a második szakban a vérbaj valamelyik bőr- vagy szájsebből nyert folyadékban a baktériumok mikroszkópos kimutatásával is megállapítható. Idegrendszeri szifiliszben a gerinccsatorna megcsapolásával (lumbálpunkcióval) gerincvelői folyadékot kell nyerni ellenanyagvizsgálat céljából. A látens szakban a vérbaj csak az ellenanyag-vizsgálattal kórismézhető a vérben és a gerincvelői folyadékban. A harmadik szakban a tünetek és az ellenanyag-vizsgálat alapján állapítják meg.

Az elsődleges és másodlagos szifiliszben szenvedők átadhatják a betegséget másoknak, ezért tartózkodniuk kell a nemi érintkezéstől, vagy gondoskodniuk kell a védekezésről mindaddig, amíg ők maguk és partnereik be nem fejezték a teljes kezelést. A vérbaj első szakaszában lévő beteg valamennyi szexpartnere, akivel az utóbbi 3 hónapban érintkezett, veszélyeztetett a fertőzésre. Második szakaszban lévő vérbajos utóbbi egy évi minden szex partnere veszélyben van. Az említett esetekben a partnereket vérükből végzett ellenanyag-vizsgálattal kell szűrni. Amennyiben a lelet kóros, kezelni kell őket. Némelyik orvos nem vár a teszt eredményére, hanem minden szexpartnert kezelésben részesít.

A vérbaj minden szakában a legjobb antibiotikum az injekcióban adott penicillin. A vérbaj első stádiumában egyszeri penicillin adása elegendő, de egyes orvosok egy hét múlva ismétlik az adagot. Másodlagos szifiliszben mindig szükséges a második adag. Penicillint adnak a vérbaj rejtett szakában és a harmadik szak minden megnyilvánulásában is, bár gyakoribb vagy hosszabb intravénás kezelésre lehet szükség. Penicillinre túlérzékeny személyek egyszeri azitromicint kaphatnak szájon át, ceftriaxont injekcióban naponta 10 napig, vagy doxiciklint 14 napig szájon át.

A vérbaj korai szakaszaiban, különösen a második szakban szenvedő betegek több mint felében az első kezelés után 2-12 órával reakció lép fel. Ezt Jarisch?Herxheimer-reakciónak nevezik, és feltehetőleg a milliónyi baktérium hirtelen pusztulása idézi elő. Tünetei egyebek között rossz közérzet, láz, fejfájás, izzadás, hidegrázás és a vérbajos bőrjelenségek átmeneti rosszabbodása. Idegrendszeri szifiliszes betegekben ritkán görcsrohamok vagy bénulás (paralízis) fordulhatnak elő. E reakció tünetei múlók, és ritkán vezetnek maradandó károsodáshoz.

A kezelést követően az első, második és rejtett szakban lévő vérbaj kimenetele igen jó. Az agyat vagy a szívet érő harmadlagos szifilisz prognózisa nem kedvező, mert a már kialakult károsodást nem lehet visszafordítani. A vérbajból felgyógyult személy nem szerez védettséget, a betegséget újból elkaphatja.