A bőr az emberi élet során állandóan változik. Az újszülöttek bőre nagyon lágy, puha és kevesebb védelmet nyújt az ártalmas hatásokkal szemben. Csecsemőkben a szubkután zsírszövet sokkal vastagabb, ellenben a védő keratinréteg jóval vékonyabb. A fiatal felnőttek bőre erős és ruganyos. Az öregedés során a bőr egyre jobban elvékonyodik, és végül ráncos lesz, a szubkután zsírszövet vastagsága csökken.
Az öregedés az epidermisz és a dermisz elvékonyodásához vezet. A szervezet elveszíti a bőr alatti zsírszövet nagy részét, kivéve a comb és a has területén, ami csökkenti a hideg elleni védelmet. A bőr veszít rugalmasságából, és szárazabbá válik. Az idegvégződések száma lecsökken, így az érzékelés tompul. Idővel a verejtékmirigyekből és a véredényekből is egyre kevesebb található, így romlik a hőleadási képesség is. A melanociták számának csökkenésével a bőr védtelenebbé válik az ultraibolya sugárzással szemben. Mindezen változások együtt oda vezetnek, hogy a bőr érzékenyebb lesz a sérülésekre, és a gyógyulási hajlama csökken.
A napfény okozta ártalom olyan elváltozásokat eredményez, melyeket általában az
öregedési folyamattal hozunk összefüggésbe. 
A bőrt
hosszú ideig érő napfény ultraibolya sugárzása felelős a finomabb és a durvább ráncok
kialakulásáért, a rendellenes bőrelszíneződésekért, a barna és vörös foltokért, illetve
a napfénynek kitett területen kialakult durvább bőrfelszínért.
