Az orvos számos bőrbetegséget pusztán ránézésre diagnosztizálni tud az elváltozás jellemző tulajdonságai, így nagysága, formája, színe és elhelyezkedése, valamint más panaszok és tünetek megléte vagy hiánya alapján. Ahhoz, hogy a bőrelváltozás eloszlását vizsgálhassa, az orvos általában teljesen levetkőzteti a beteget, függetlenül attól, hogy a beteg csak kis testfelületen észleli a bőrjelenséget.

Néha bőrbiopsziára kerül sor, mely során az érintett bőrterület kis darabját eltávolítják, és mikroszkóppal megvizsgálják. Az egyszerű beavatkozáshoz az orvos általában helyi érzéstelenítővel elérzésteleníti a bőr kis részét, majd apró kést (szikét), ollót vagy kerek vágót ("lyukasztó biopszia") használva körülbelül 4 mm átmérőjű szövetdarabot távolít el.

Fertőzés gyanúja esetén előfordul, hogy az orvos az elváltozás felszínéről mintát vesz, és mikroszkóp alatt szemügyre veszi azt. A minta laboratóriumba is küldhető, ahol azt táptalajra oltják le (olyan anyagra, melyen a kórokozók szaporodni képesek). Ha a minta baktériumot, gombát, vírust tartalmaz, azok elszaporodnak a táptalajon, és azonosítani lehet őket.

A Wood lámpás vizsgálat során, amit olyankor is elvégeznek, amikor bizonyos fertőzéses eredetű bőrbetegségre van gyanú, a bőrt ultraibolya fénnyel világítják meg sötét szobában. Ultraibolya fényben néhány gomba és baktériumfajta erősen világít, illetve egyes pigmentációs elváltozások - például a vitiligo - így jobban láthatók.

A rátevéses, a prick és az intradermális vizsgálatot akkor szokták elvégezni, ha az orvosban felmerül a gyanú, hogy a kiütések hátterében allergiás reakció áll. A rátevéses próbában a gyanús anyag kis mennyiségét helyezik 1-2 napra a bőrre. Ha kiütés jelentkezik, a beteg allergiás az adott anyagra. A prick és az intradermális teszt során csekély mennyiségű vizsgálandó anyagot juttatnak a bőr alá, és ha ezen a területen bőrpír és bőrduzzanat lép fel, a beteg allergiás rá.

A bőrbetegségek kezelésére leggyakrabban a bőrfelszínen helyileg (külsőleg) alkalmazott gyógyszereket használunk. Ezeket közvetlenül a beteg területre kell felvinni. A szisztémásan (belsőleg) használt gyógyszereket általában szájon át kell bevenni, és így oszlanak szét az egész szervezetben. Ritkán, ha magasabb gyógyszer koncentráció szükséges, az orvos közvetlenül a megbetegedett területen fecskendezi a bőr alá a hatóanyagot (intradermális injekció).

A bőrfelszínen alkalmazott kezelések során az aktív hatóanyagot vagy gyógyszert inaktív anyaggal (hordozóval) keverik össze. A hordozó anyag felelős a készítmény állagáért (például, hogy sűrű és zsíros vagy lágy és vizes), és ez határozza meg, hogy az aktív összetevő a felszínen marad vagy felszívódik a bőrbe. A felhasznált hordozóanyagtól függően ugyanazon gyógyszerből készíthető kenőcs, krém, rázókeverék, folyadék, hintőpor vagy gél. Több készítmény, különböző hatóanyag koncentrációval is kapható.

A krémek,a leggyakrabban használt készítmények, olaj a vízben emulziót képeznek. A bőrfelszínre könnyen felvihetők és a bőrbe dörzsölve gyorsan felszívódnak.

A kenőcsök zsírosak, és csak nagyon kis mennyiségben tartalmaznak vizet. Foltot hagynak, ragacsosak, nehezen moshatóak le. Elsősorban akkor alkalmazandók, mikor a bőr zsírozást vagy nedvességet igényel. Kenőcsök használatakor az aktív hatóanyag általában jobban bejut a bőrbe, mint krémek esetében. Ugyanazon gyógyszertöménység hatásosabb lehet kenőcs, mint krém formájában.

A rázókeverékek a krémekhez hasonlóak, csak több vizet tartalmaznak. Ezek lényegében finoman eloszlatott porok, melyeket vízbe vagy olaj és víz elegyébe kevernek. A rázókeverékeket könnyű felvinni a testfelületre, és különösen hatékonyan hűsítik és szárítják a bőrt.

Az oldatok olyan folyadékok, melyekben a gyógyszer oldott formában van jelen. Inkább a bőr szárítására, mint nedvesítésére alkalmasak. A leggyakrabban használt folyadék az alkohol, a propilén glikol, a polietilén glikol és az egyszerű víz.

A hintőporok szárított hatóanyagok, melyeket ott alkalmaznak, ahol bőrfelületek érintkeznek egymással (például a lábujjak között, a fartájékon, a hónalj, az ágyék területén vagy az emlők alatt), továbbá olyan testrészeken, ahol a nedvesség miatt felpuhult és sérült (macerált) a bőr.

A gélek vizes alapú készítmények, melyek sűrítéséhez sem olajat, sem zsírt nem használnak. A bőrről kevésbé szívódnak fel a zsiradékot vagy olajat tartalmazó készítményekhez képest.

A bőr felületi kezelésére használatos gyógyszerek több, egymást átfedő csoportba sorolhatók, például tisztító, védő, nedvesítő vagy szárító, tünetcsökkentő, gyulladáscsökkentő és fertőzés elleni anyagok.

Mosakodószerek:Ide tartoznak elsősorban a szappanok, a detergensek és az oldószerek (olyan folyadékok, melyek képesek más anyagokat feloldani). A legelterjedtebb a szappan, de a detergensek is használatosak. Bizonyos szappanok szárítják a bőrt, mások krém alapúak, így nem szárítanak.

Mivel a babasamponok kitűnő tisztítószerek és többnyire bőrkímélők, kiválóan alkalmasak sebek, vágások, horzsolások tisztítására. Emellett pikkelysömör, ekcéma és más hámló betegségekben is használhatóak az elhalt bőr eltávolítására. Nedvedző bőrelváltozásokat általában vízzel és gyenge szappannal kell tisztítani, mosószerek és durvább szappanok irritálhatják ezeket.

Sokféle vegyi anyag keverhető a tisztítószerekhez. Néhány szappan például baktérium ellenes (antibakteriális) hatóanyagot is tartalmaz. Az ilyen szappanok nem növelik a higiéniát és nem előzik meg a betegségeket, viszont rendszeres használatuk megbonthatja a bőr normál flórájának egyensúlyát. Korpa ellenes samponok és rázókeverékek cink-dipiritiont, szelén szulfidot vagy kátrány kivonatot tartalmazhatnak, melyek a hámló bőr, az ekcéma és a fejbőr pikkelysömörös elváltozásainak kezelésében hasznosak.

A vazelin olyan anyagok (például kátrány) bőrről történő eltávolítására alkalmas, melyek szappanos vízzel nem jönnek le. Kis mennyiségű alkohol, mely oldja a zsírt és az olajat, injekció és vérvétel előtt biztonsággal alkalmazható a bőr tisztítására. Az alkohol nem része a mindennapos higiéniás bőrápolásnak. Más oldatok, mint az aceton (körömlakklemosó), a benzin és a festékhígító nagyon ritkán alkalmazott bőrtisztítók. Ezen oldószerek feloldják a bőr természetes faggyúrétegét, jelentős bőrszárazságot okoznak, és felszívódva mérgezéshez vezethetnek. A benzin és a festékhígítók egyben irritálják is a bőrt.

Védő hatású szerek:Számos különböző készítmény segít megóvni a bőrt. Az olajok és a kenőcsök zsíros védőréteget képeznek a bőr felületén, mely óvja a kivakart és irritált bőrt, illetve nedvességet tart viszsza. A hintőporok olyan bőrfelületen jótékony hatásúak, ahol a bőr bőrhöz vagy ruhaanyaghoz dörzsölődik. A szintetikus hidrokolloid kenőcsök felfekvések valamint más, kisebesedett területek védelmére szolgálnak. A fényvédő és a fényszűrő anyagok visszaverik vagy kiszűrik a napfény káros ultraibolya sugárzását.

Nedvesítő szerek:A nedvesítő anyagok (puhító szerek) megakadályozzák, hogy víz és olaj távozzon a bőrből. A nedvesítő szer alkalmazására a legalkalmasabb időpont az, amikor a bőr amúgy is vizes, közvetlenül fürdés vagy zuhanyozás után. A nedvesítő anyagok jellemzően glicerint, ásványi olajakat vagy vazelint tartalmaznak, és rázókeverék, krém, kenőcs valamint fürdőolaj formájában kerülnek forgalomba. Bizonyos erősebb nedvesítő szerekhez ureát, tejsavat, glikolsavat kevernek.

Szárító szerek:Jelentős mennyiségű nedvesség hatására a bőr kidörzsölődhet, felázhat főleg meleg, párás környezetben. A legtöbbször érintett területek: a lábujjak köze, a fartájék, a hónalj, az ágyék, valamint az emlők alatt. A nedves bőrfelszín termékeny talajt biztosítanak a fertőzéseknek, főleg a gombás és a bakteriális eredetűeknek.

A talkum hintőpor a leggyakrabban használt szárító anyag. Magába szívja a bőrfelszín nedvességét. A talkumot tartalmazó legtöbb készítmény csak illatában és csomagolásában különbözik egymástól. A kukoricakeményítő - amely szintén jó szárító anyag - hátránya, hogy elősegíti a bőrgombák szaporodását. Emiatt a talkumot általában előnyben részesítik, kivéve újszülöttek esetében, mert ők véletlenül belélegezhetik a porokat, és ilyen esetben a keményítő kevésbé veszélyes. Az alumíniumsókat tartalmazó oldatok szintén szárító tulajdonsággal rendelkeznek.

Viszketéscsillapító szerek:A bőrbetegségek gyakran járnak viszketéssel. A viszketés és az enyhe fájdalom néha csökkenthető bőrnyugtatót tartalmazó szerekkel; ilyenek lehetnek például a kamilla, az eukaliptusz, a kámfor, a mentol, a cink-oxid, a talkum, a glicerin és a kalamin. Ha allergiás reakció okozza a bőrviszketést, akkor a felszíni kezelésre alkalmazott anyagok gyakran antihisztaminokat, például difenhidramint tartalmaznak. Bár az antihisztaminok megakadályozzák bizonyos allergiás jelenségek kialakulását, a bőrfelszínre kerülve néha maguk is kiválthatnak ilyen reakciót. Szájon át szedve ez nem fordul elő, így bőrviszketés esetén inkább szájon át célszerű őket adni, nem pedig külsőleg.

Gyulladáscsökkentő szerek:A legfőbb helyi gyulladáscsökkentő gyógyszerek a kortikoszteroidok, melyek mérséklik a viszketést, bőrpírt és duzzanatot. A leghatásosabbak allergia vagy gyulladás okozta kiütésekre, amelyeket egyes növények, fém, ruhanemű és sok más anyag válthat ki. Mivel csökkentik a baktériumokkal és gombákkal szembeni ellenállóképességet, bőrfertőzésekre és sebekre általában nem szabad használni őket. A kortikoszteroidokat azonban gyakran elegyítik gombaellenes gyógyszerekkel, hogy hatásosak legyenek gombásodás okozta bőrviszketésekre is.

A külsőleg használható kortikoszteroidok rázókeverék, krém, kenőcs és gél formájában kaphatóak. A krémek akkor a leghatásosabbak, ha a felszívódásukig kíméletesen a bőrbe dörzsöljük őket. Általánosságban elmondható, hogy a kenőcsök a legerősebbek. Az adott készítmény erősségét a kortikoszteroid fajtája és koncentrációja határozza meg. Hidrokortizon 1%-os koncentrációig recept nélkül kapható az Egyesült Államokban (a fordító megjegyzése), a 0,5%-os vagy az alatti koncentráció alig hatékony. Az erősebb készítmények receptkötelesek. Az orvos általában először az erősebb készítményt írja fel, és ahogyan az elváltozás javul, úgy egyre gyengébb szert alkalmaz. A helyi használatú kortikoszteroidokat általában naponta 2-3 alkalommal kell vékony rétegben felvinni. Ahol a bőr eredetileg is vékony - például az arcon - csak kisebb mennyiségben és legfeljebb néhány napig szabad alkalmazni.

Mikor nagyobb mennyiségű hatóanyagra van szükség, az orvos a szteroidot a bőr alá is fecskendezheti. A nagyobb adag bejuttatásának másik módja, hogy a szteroid rétegre vékony műanyag fóliát, például háztartási fóliát teszünk ("okkluzív kötés"). A műanyag réteg javítja a gyógyszer felszívódását és hatékonyságát, és általában éjszakára is fennhagyható. Ez a fajta légmentes kötés a szteroid bőrön való átjutását és így annak hatásosságát növeli; általában a pikkelysömör és a súlyos ekcémás elváltozások kezelésére tartják fenn.

Fertőzés elleni szerek:Vírusok, baktériumok, gombák és élősködők okozhatnak a bőrön fertőzést. Ezt úgy előzhetjük meg messze a legjobban, ha a bőrt szappanos vízzel tisztítjuk. Erősebb fertőtlenítőszereket csak egészséges bőrön használnak a nővérek és az orvosok sebészeti beavatkozás előtt, mind a saját, mind a beteg bőrének fertőtlenítésekor. Ha a fertőzés már kialakult, azt helyileg vagy szisztémásan alkalmazott gyógyszerrel lehet kezelni. A fertőzés fajtája határozza meg a választandó gyógyszert.