MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Gyógyszerkiütések
Gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező
bőrreakciók.
A legtöbb gyógyszerkiütés gyógyszerre adott allergiás reakció eredményeképpen jön
létre. l A kiütések megjelenéséhez nem kell a gyógyszernek a bőrfelszínre kerülnie.
Előfordul, hogy a beteg a gyógyszerrel bekövetkező első találkozás alkalmával érzékennyé
válik, míg más esetben csak többszöri érintkezés után. Későbbi kapcsolat a gyógyszerrel
például kiütéssel járó allergiás reakciót válthat ki.
Van olyan eset, amikor a bőrelváltozások közvetlenül alakulnak ki, allergiás reakció
részvétele nélkül. Például a kortikoszteroidok vagy a lítium akneszerű elváltozást
hoznak létre, míg a véralvadásgátlók véraláfutáshoz vezethetnek, mely során a bőr alatti
területekre vér szivárog. Más fontos, nem allergiás reakció eredményeképpen létrejövő
kiütések jelennek meg
Stevens-Johnson-szindrómában,
toxikus epidermális nekrolízisben és eritéma nodózumban.
Bizonyos gyógyszerek érzékenyítik a bőrt a napfény hatásával szemben
(fotoszenzitivitás). Ide tartoznak például egyes antipszichotikumok, a tetraciklinek, a
szulfonamidok, a klorotiazid és néhány mesterséges édesítőszer. Ezek bevétele után nem
bőrkiütés jelentkezik, hanem később, a nap hatására vöröses, néha viszkető vagy
szürkéskék bőrterületek alakulnak ki.
Panaszok, tünetek
A gyógyszerkiütések súlyossága az enyhe, kis területen jelentkező, apró dudorokkal
kísért bőrpírtól, egészen az egész testfelületet érintő bőrleválásig terjedhet. A
kiütések a gyógyszer bevétele után közvetlenül, perceken belül megjelenhetnek, vagy
késleltetve, órákkal vagy napokkal azt követően. Az allergiás kiütést gyakran más
allergiás tünetek is kísérik -orrfolyás, könnyezés, sípoló légzés, vagy akár ájulás a
vészesen alacsony vérnyomástól. A kialakult csalánkiütések nagyon viszketnek, 
míg más, gyógyszer okozta kiütések kevésbé vagy
egyáltalán nem.
Kórisme és kezelés
Arra rájönni, hogy gyógyszer a felelős a kiütésekért, elég nehéz, mivel már kis
mennyiség is eredményezhet allergiás reakciót, ami felléphet gyógyszerszedés után
hosszabb idővel is, és a gyógyszer elhagyása után hetekig, hónapokig fennállhatnak még
a bőrelváltozások. Minden gyógyszer, amit az egyén szedett, gyanúba kerül, beleértve a
recept nélkül kaphatóakat is; szemcseppek, orrcseppek és kúpok is okozhatnak ilyet.
Néha az egyetlen módja, hogy meghatározzák, mely gyógyszer a felelős a kiütésekért, ha
az életfontosságú gyógyszereken kívül minden más szedését abbahagyja a beteg. Ha csak
lehetséges, kémiailag nem rokon gyógyszerekkel kell helyettesíteni az eredetieket. Ha
nincsen ilyen helyettesítő szer, akkor ahhoz, hogy megtudjuk, melyik okozta a
reakciót, a betegnek egyenként kell a gyógyszereket ismét elkezdenie szedni. Ez a
módszer azonban veszélyes, ha a beteg súlyos allergiás reakcióra hajlamos a
gyógyszerrel szemben. A bőrpróba csak akkor célravezető, ha a gyanú a penicillinre
terelődik.
A legtöbb gyógyszerreakció megszűnik, amikor a felelős gyógyszer szedése abbamarad.
Szükség esetén a szokványos viszketés elleni kezelések alkalmazhatóak. A súlyos allergiás kiütéseket, főleg azokat, melyeket jelentős
tünetek kísérnek - például sípoló vagy nehézlégzés - adrenalin, difenhidramin és
kortikoszteroid injekcióval kezelik.
