MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Kamrai tahikardia
A kamrai (ventrikuláris) tahikardia legalább
120 ütés per perccel járó, kamrai eredetű ritmus.
Ez a ritmuszavar egymást követő kamrai eredetű korai ütések sorozataként képzelhető
el. Olykor csupán néhány ilyen ütés fordul elő együtt, majd a szív visszatér a normális
ritmushoz. A 30 másodpercnél tovább tartó kamrai tahikardiát tartós (szuszténd) kamrai
tahikardiának hívják. Ez általában kamrai károsodást előidéző anatómiai szívbetegségben
fordul elő. Leggyakrabban hetekkel vagy hónapokkal szívroham után jelentkezik. Gyakoribb
idősek között, ritkán azonban kialakulhat olyan fiatalokban is, akiknek nincs
strukturális szívbetegségük.
Panaszok, tünetek és kórisme
Szívdobogásérzés (palpitáció) szinte mindig fellép. A tartós kamrai tahikardia
veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telődni, illetve nem tudják
megfelelően pumpálni a vért. A vérnyomás leesik, amit szívelégtelenség követ. Ez a
fajta ritmuszavar azért is veszedelmes lehet, mert kamraremegéssé - a szívleállás egy
fajtájává alakulhat át. A kamrai tahikardia néha még 200/percnél magasabb
frekvenciánál is alig okoz tüneteket, de ettől függetlenül még nagyon veszélyes lehet.
A diagnózis felállításában és a kezelés szükségességének megállapításában
elektrokardiográfia (EKG) 
nyújt segítséget. Hordozható
EKG (Holter-) monitor is alkalmazható a szívritmus 24 órás rögzítésére.
Kezelés
A ventrikuláris tahikardiát csak akkor kezelik, ha tüneteket okoz, vagy ha a rohamok
30 másodpercnél hosszabbak, még ha nem járnak is tünetekkel. A tartós kamrai
tahikardia gyakran sürgősségi kezelést igényel. Ha a rohamok miatt a vérnyomás nagyon
leesik, azonnal kardioverziót végeznek. Intravénás gyógyszerekkel is meg lehet
szüntetni vagy el lehet nyomni a ritmuszavart. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek
a lidokain, a prokainamid és az amiodaron.
Bizonyos eljárásokkal elpusztíthatók a kamrában EKG segítségével azonosított kicsiny
kóros területek, amelyek felelőssé tehetők a tartós kamrai tahikardia kialakulásáért.
Ilyen a radiofrekvenciás abláció (meghatározott frekvenciájú energia kibocsátása a
szívbe vezetett katéter elektródán), valamint a nyitott szívműtétek.
Amennyiben a terápia hatástalan, automata defibrillátor (egy apró eszköz, amely
képes érzékelni az arritmiát, és egy áramütéssel korrigálni azt) ültethető be. Az
eljárás hasonló a mesterséges pészméker beültetéséhez.
