MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
218. FEJEZET - Halláskárosodás és süketség
A halláskárosodás a hallóképesség csökkenését, a süketség hallásmaradványt vagy a hallás
teljes hiányát jelenti.
Az Egyesült Államokban több mint 28 millió személy halláskárosodott vagy süket. Az idős
emberek érintettek leginkább: a 65 évesek vagy annál idősebbek 30-40%-ának van jelentős
halláskárosodása. A gyermekekben kialakuló halláskárosodás
a nyelvi és a szociális fejlődésben okozhat lemaradást. Minden évben kb. 5000 emberből egy
szenved hirtelen halláscsökkenésben. A hirtelen halláscsökkenés súlyos halláskárosodás,
ami általában csak az egyik fülben alakul ki néhány óra alatt.
Okok
A halláskárosodásnak számos oka lehet. Ez lehet mechanikai ok, ami a külső
hallójáratban vagy a középfülben elzárja a hangvezetés útját (vezetéses [konduktív]
halláskárosodás). A külső hallójárat elzáródását okozhatja olyan közönséges dolog, mint
a felgyülemlő fülzsír, de olyan ritka is, mint a tumor. A középfülben kialakuló
vezetéses típusú halláscsökkenés oka leggyakrabban, főleg gyermekek esetében, folyadék
felszaporodása a dobüregben. Ez fertőzés vagy egyéb folyamat, pl. az Eustach-kürtöt (a
középfül szellőzését biztosító csatornát) elzáró allergiás nátha vagy tumor
következménye lehet.
A halláskárosodás oka lehet a belső fül szőrsejt-jeinek, a hallóidegnek vagy az agyban
levő hallópályáknak a sérülése is (szenzoros halláskárosodás). Az érzékelő struktúrák
gyógyszerek, fertőzések, daganatok vagy koponyasérülések következtében károsodhatnak. A
halláscsökkenés gyakran konduktív és szenzoros halláskárosodás eredményeként jön létre.
Kor:Az öregedés által okozott halláskárosodás
neve presbikuzis. A kor előrehaladtával egyesekben a fül képletei rugalmatlanabbá
válnak, olyan változások alakulnak ki, amik miatt kevésbé lesznek képesek reagálni a
hanghullámokra, hozzájárulva ezzel a halláskárosodáshoz. Sok emberben a több éven át
elszenvedett zajártalom súlyosbítja az öregedés hatásait. A korral járó halláskárosodás
már korán, akár 20 éves korban is kezdődhet, azonban lassan halad előre, a legtöbb ember
a változásokat csak 50 éves kora után észleli.
A korral összefüggő halláskárosodás először a legmagasabb hangokat (frekvenciákat)
érinti, a mély hangok területén csak később jelenik meg. A magas hangok hallásának
hiánya miatt a beszédmegértés gyakran nehezebbé válik. Ugyan a hangerő normálisnak
tűnik, egyes mássalhangzók - pl. a C-, D-, K-, P-, S- és T-hangok - meghallása azonban
nehézzé válik, ezért sok halláskárosodott beteg azt hiszi, hogy a beszélő motyog.
Egyesek valóban többet panaszkodnak arról, hogy mások nem beszélnek érthetően, mint
arról, hogy ők maguk nem hallanak jól. A nők és a gyermekek megértése még nehezebb,
mivel az ő hangjuk általában magasabb. Többen fedeznek fel eltéréseket bizonyos zenei
hangokban, főleg a hegedűk és fuvolák által keltett hangrezgésekben.
Otoszklerózis:Eme öröklött betegségben a középfület és
belső fület körbevevő csont átalakul. Az átalakult csont miatt a kengyel (a belső fülhöz
csatlakozó hallócsont) rögzül, így nem tudja a hangrezgéseket megfelelően továbbítani. A
csontnövedék miatt néha a csatornában összenyomódnak és sérülnek a belső fület az aggyal
összekötő idegek is. Az otoszklerózis familiárisan halmozottságot mutat, és olyan
betegben is kialakulhat, aki gyermekkorában kanyarón esett át. A halláskárosodás
serdülőkorban vagy korai felnőttkorban válik nyilvánvalóvá. A felnőttek 10%-ában
találhatóak meg az otoszklerózis jelei, azonban csak 1%-ukban alakul ki tényleges
halláskárosodás.
Zaj:Az Egyesült Államokban 30 millió embert ér
olyan mértékű zajártalom, ami halláskárosodást eredményezhet. A zaj hatására a belső fül
szőrsejtjei elpusztulnak. A zajérzékenység igen eltérő az egyes emberekben, azonban
mindenki hallása károsodik valamilyen mértékben, ha elég nagy zaj éri elég hosszú ideig.
A zaj erőssége és időtartama egyaránt fontos - minél erősebb a zaj, annál kevesebb idő
alatt okoz halláskárosodást. Rendkívül erős zaj még akkor is károsodáshoz vezethet, ha
rövid ideig, egyetlen alkalommal hat. Az ilyen esetben kialakuló károsodás általában
átmeneti (átmeneti küszöbeltolódás), maradandó is lehet azonban, főleg, ha egynél több
alkalommal szenvedi el valaki, magas frekvenciájú fülcsengés (tinnitusz)
és beszédértési nehézségek alakulhatnak ki. Ha a beteg ezeket a
tüneteket tapasztalja, ez azt jelzi, hogy a zaj túl hangos, és kerülendő.
Gyakori, zajártalom okozó a nagyon hangos zene, a motoros szerszámok, a munkagépek,
valamint számos jármű, például a lánctalpas hójáró. Munkájuk során sokakat ér jelentős,
károsodást okozó zajártalom, a halláskárosodás gyakran munkahelyi ártalom. Robbanások és
fegyverhasználat is károsíthatja a hallást.
Kórisme
Minden halláskárosodást fül-orr-gégésszel, a fül gyógyításában jártas szakemberrel
kell megvizsgáltatni. Az audiológus hallásvizsgálatokat végző, a halláskárosodás
mértéket, illetve az érintett hangfrekvenciákat megállapító szakember. Ha
halláskárosodás áll fenn, további vizsgálatokkal állapítják meg, mennyire érintett az a
beszédértés, valamint azt, hogy a károsodás szenzoros, vezetéses vagy vegyes típusú.
Egyes hallásvizsgálatokkal a károsodás valószínű oka is azonosítható. A legtöbb
hallásvizsgálathoz szükséges a beteg közreműködése is, de nem mindegyikhez.
A hallásvizsgálat első lépése azaudiometria.
A személy fejhallgatót vesz fel, amelyen különböző magasságú (frekvenciájú) és erősségű
hangokat adnak mindkét fülre felváltva. A személy jelez, amennyiben hangot hall,
általában úgy, hogy felemeli azt a kezét, amelyik oldalon a hangot hallotta. Minden
hangmagasságban megállapítják, hogy mi az a minimális hangerő, amit meghall. Az
eredményeket a normálisnak tekintett hallással összehasonlítva jelenítik meg. Mivel az
egyik fülhöz érkező erős hangokat a másik fül is meghallhatja, a nem vizsgált fülre
általában a teszthangtól eltérő hangot (általában zajt) bocsátanak.
Abeszéd hallásküszöb vizsgálatazt méri, menynyire hangos beszéd szükséges
ahhoz, hogy azt a személy megértse. A személy 2 szótagos, fonetikailag kiegyenlített
szavak, sorozatából álló szavakat hall. A szavakat különböző hangerővel hallja. Azt a
hangintenzitás szintet jegyzik fel, amelyiknél a személy a szavak felét hibátlanul
vissza tudja mondani (beszédküszöb).
Abeszédértés vizsgálatsorán azt nézik, hogy képes-e a személy két
hasonlóan hangzó szót megkülönböztetni. A teszthez hasonló hangzású, egy-szótagú
szópárokat használnak. A helyesen megismételt szavak aránya a megkülönböztetési
százalék. A vezetéses halláskárosodott betegeknek általában normális e százalékértéke,
de csak nagy hangerővel. A szenzoros halláskárosodottaknak gyakran minden hangerősségnél
kóros a százalékértéke.
Tympanometriásvizsgálattal megállapítható, hogy mennyire
jól jut át a hang a dobhártyán és a középfülön. Ehhez a vizsgálathoz nincs szükség a
vizsgált személy aktív részvételére, ezért gyakran alkalmazzák gyermekek vizsgálatában.
Egy mikrofont és hangforrást is tartalmazó, a hallójárat falához jól illeszkedő eszközt
helyeznek a külső hallójáratba; a kibocsátott hanghullámok visszaverődnek a
dobhártyáról, a visszaverődés mértéke attól függ, hogy az eszköz a hallójáratban levő
nyomást hogyan változtatja. A vizsgálat kóros eredménye konduktív halláskárosodás
gyanúját veti fel.
ARinne-féle hangvilla
vizsgálatsegítségével megállapítható, hogy
szenzoros vagy vezetéses halláskárosodásról van-e szó. Összehasonlítják, hogy a vizsgált
személy légvezetéssel vagy csontvezetéssel (koponyacsont által közvetítve) hallja jobban
a hangvilla hangját. A légvezetés vizsgálatához a hangvillát a fül elé, közel tesszük,
míg a csontvezetés vizsgálatához a hangvillát a csecsenyúlványhoz illesztik, így a hang
a középfület elkerülve közvetlenül a belső fül idegeihez érkezik. Ha a levegővel
közvetített hang hallása (légvezetés) csökkent, a csont által közvetített hang hallása
(csontvezetés) normális, a halláskárosodás vezetéses típusú. Ha mindkét módon
közvetített hang hallása egyformán csökkent, a károsodás szenzoros vagy vegyes. A
szenzoros halláskárosodottakban további vizsgálatra lehet szükség a háttérben levő egyéb
állapotok, például Meniere-betegség vagy agytumor felfedésére.
Azagytörzsi kiváltott potenciálvizsgálattal a fülbe érkező hangok által az
agytörzsben keltett idegimpulzusokat mérik. Az eredmény segítségével megállapítható,
milyen jeleket kap az agy a fültől. A vizsgálat eredménye a szenzoros halláskárosodottak
némelyikében, és a legtöbb agytumorban szenvedő betegben kóros eltérést mutat. Az
eljárással csecsemők is vizsgálhatók, továbbá figyelemmel kísérhetők a kómás vagy
agyműtéten áteső beteg egyes agyfunkciói.
Elektrokochleografiávala csiga (kochlea) és a hallóideg
tevékenységét vizsgálják a dobhártyára vagy a dobhártyán át bevezetett elektródával.
Ezzel, és az előző teszt segítségével vizsgálható a hallás olyan emberekben, akik nem
akarnak vagy nem tudnak reagálni a hangra. Így deríthető ki, hogy a csecsemőnek vagy a
kisgyermeknek van-e súlyos halláskárosodása (süketsége), illetve, hogy a vizsgált
személy szimulál, vagy eltúlozza halláskárosodásának mértékét (pszichés hipakuzis).
Azotoakusztikus emisszió-vizsgálatbanhanggal ingerlik a belső fület (kochleát). A
stimulustól függően a fül igen alacsony intenzitású hangot produkál. Az emissziót
bonyolult műszerekkel rögzítik. Sok újszülött osztályon rutinszerűen alkalmazzák a
csecsemők veleszületett halláskárosodásának vizsgálatára. Felnőttek esetében a vizsgálat
a halláskárosodás okának meghatározására is használható.
További vizsgálatokkalmegmérhető az eltorzított beszéd
megértésének képessége, továbbá az egyik fülbe közvetített szöveg megértése, miközben a
másik fülbe is üzenetet közvetítenek, valamint a két oldalra, külön-külön érkező,
inkomplet üzenet megértése és a képesség a hangforrás irányának megállapítására, amikor
a hang mindkét fülbe egyszerre érkezik. A tünetek és a vizsgálati eredmények alapján
egyes betegeknél komputertomográfiára (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI)
van szükség a fület megtámadó vagy a fülkürtöt elzáró esetleges tumor felkutatására.
Megelőzés és kezelés
Az öregedéssel járó halláskárosodást, és a többi halláskárosodás nagy részét nem lehet
megelőzni. A zajártalom okozta halláskárosodás megelőzésének érdekében azonban több
óvintézkedést is lehet tenni. Kerülni kell az erős zajt, lehetőség szerint a zaj
mérséklésével, illetve távol maradva a zajforrástól. Fejhallgatón át történő
zenehallgatás alatt a hangerőt elfogadható szintre kell beállítani. Minél hangosabb a
zaj, annál kevesebb időt szabad annak közelében eltölteni. Foglalkozási ártalom vagy
fegyverhasználat esetén hallásvédőket, pl. műanyag vagy gumihab füldugót, illetve
glicerinnel töltött fülvédőt kell használni. Műanyag füldugók más hangos helyeken is
hasznosak lehetnek.
A halláskárosodás kezelése annak okától függ. Ha az ok, a középfülben felgyülemlett
folyadék, gyermekek és felnőttek esetében egyaránt szükség lehet egy kis cső
elhelyezésére a dobhártyában (timpanosztómia).
A cső
megakadályozza, hogy folyadékgyülem jöjjön létre. Számos gyermek esetében el kell
távolítani az orrmandulákat is (adenoidektomia), ez segíti a fülkürt szellőzését. A
fülkürtöt elzáró tumorokat eltávolítják. Az autoimmun betegségek okozta
rendellenességeket kortikoszteroidokkal, pl. prednizonnal kezelik.
Ha a dobhártya vagy a középfül csontjai megsérülnek, helyreállító műtétre lehet
szükség. Otoszklerózis esetében a kengyel eltávolításával, majd mesterséges pótlásával a
hallás visszaállítható. A halláskárosodást okozó agytumorok egyes esetekben a hallás
megtartásával is eltávolíthatók.
A halláskárosodás egyéb okainak többsége nem gyógyítható. Ezekben az esetekben a
kezelés célja a halláskárosodás minél jobb ellensúlyozása. A legtöbb közepes vagy súlyos
halláskárosult hallókészüléket használ. Súlyosabb esetekben sokat segíthet a
kochleáris-implantátum behelyezése.
Hallókészülékek:Hallókészülékkel fel lehet erősíteni a
hangokat, ez konduktív vagy szenzoros halláskárosodásban egyaránt segít. Sajnos ez a
megoldás a hallást nem állítja vissza, de lényegesen növeli a beteg kommunikációs
képességét, élvezhetőbbé teszi számára a hangok világát.
Mindegyik hallókészülékben egy mikrofon fogja fel a hangokat, egy elemmel működő
erősítő felerősíti azokat, majd valamilyen módon továbbadja a beteg felé. A legtöbb
készüléknél hangszórót helyeznek el a külső hallójáratban. Más készülékeknél műtéti
előkészítésre van szükség, ezek a készülékek hangokat - hangszóró használata helyett -
közvetlenül a középfül hallócsontjaihoz vagy a koponyacsonthoz továbbítják. Eltérő a
készülékek alkatrészeinek mérete és elhelyezkedése is. Általánosságban elmondható, hogy
a nagyobb készülékek szembetűnőbbek, kevésbé csinosak, beállításuk azonban könnyebb, és
gyakran tartalmaznak olyan kiegészítőket, amiket a kisebbekben nem találunk meg.
A hallókészülékek elektronikája is eltérő, a beteg halláskárosodásának típusától
függően választható ki közülük a legmegfelelőbb. Például, akik csak a magas hangokat
hallják rosszul, azoknak nem segít a hangerő egyszerű növelése, mert ettől a motyogás
csak hangosabb lesz. Az ilyen betegek beszédértésén a kizárólag magas hangokat erősítő
készülékek javítanak. Más készülékek hallójárati-illesztékén nyílások vannak, amik
elősegítik a magas frekvenciájú hanghullámok bejutását a fülbe. Számos készülék a
digitális hangfeldolgozó egységgel több frekvencia hangerejét külön szabályozza, így a
hangerősítés még jobban idomul a beteg halláskárosodásához. Ha a beteg nem viseli el az
erős hangokat, a készülékbe speciális elektronikát tesznek, ami a hangerőt mindig
elviselhető kereteken belül tartja.
A telefon használata hallókészüléket használók számára nem mindig könnyű. Az egyszerű
készülék sípoló zajt ad, ha a telefonkagyló közel kerül hozzá. Egyes készülékeken
telefontekercs található; egy kapcsolóval a mikrofon kikapcsolható, a tekercs
elektromágneses összeköttetést biztosít a telefonkagylóban található mágnessel.
Megfelelő hallókészülékhez a telefontársaság könnyedén át tudja alakítani a
telefonkészüléket. A sokoldalú képességekkel rendelkező hallókészülékek a legdrágábbak,
gyakran elengedhetetlenek azonban a megfelelő hallás biztosításához.
Kapcsolódó kép »Kapcsolódó kép »