Szívblokkban az elektromos áram átvezetődése a pitvarok és a kamrák közt elhelyezkedő AV-csomón, a His-kötegen vagy mindkét Tawara-száron késik vagy kiesik.
A szívblokk első fokú, ha az elektromos vezetés a kamrák felé kicsit késik, másodfokú, ha ideiglenesen gátolt, harmadfokú (komplett), ha teljesen akadályozott. Legtöbbjük idős korban gyakoribb.
Elsőfokú blokkban minden elektromos impulzus eljut a pitvarból a kamrákba, de mikor
keresztülhalad az AV-csomón, a másodperc tört részéig lelassul. Gyakori edzett atléták,
serdülők, fiatal felnőttek és bizonyos emberek között, akiknek igen aktív a
bolygóidegük. Reumás lázban, a szívet érintő szarkoidózisban 
és más strukturális szívbetegségekben is gyakori. Gyógyszerek,
különösen az AV-csomón keresztülhaladó elektromos impulzusokat lassító hatásúak (például
béta-blokkolók, diltiazem, verapamil és amiodaron) is okozhatják. Tüneteket nem okoz,
csak elektrokardiográfiával (EKG-val) mutatható ki, amely rögzíti a vezetés késését.
Másodfokú blokkban csak néhány elektromos impulzus éri el a kamrákat. A szív lassan vagy szabálytalanul, vagy lassan és szabálytalanul ver. Egyes formák harmadfokú blokkba mennek át.
Harmadfokú blokkban az impulzusok egyáltalán nem jutnak el a pitvarból a kamrákba, a kamrai frekvenciát és ritmust az AV-csomó, a His-köteg vagy maguk a kamrák irányítják. Ezek a helyettes ingerképzők lassabbak a szív eredeti ingerképzőjénél (a szinusz vagy szinoatriális csomónál), és gyakran szabálytalanul vagy megbízhatatlanul működnek. A kamrák így nagyon lassan vernek - kevesebb, mint 50, néha kevesebb, mint 30 ütéssel percenként. A harmadfokú blokk komoly szívritmuszavar, ami befolyásolhatja a szív pumpafunkcióját. Kimerültség, szédülés és ájulás gyakran fordul elő. Amennyiben a szív 40/percnél gyorsabban ver, a tünetek kevésbé súlyosak.
