MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Meniere-betegség
A Meniere-betegséget ismétlődő rohamokban
jelentkező szédülés, halláscsökkenés és fülzúgás jellemzik.
A betegséget valószínűleg a belső fül élettani folyadékegyensúlyának felborulása
okozza. A belső fülben levő folyadék folyamatosan kiválasztódik, és újra felszívódik,
állandó mennyiségben van jelen. A folyadék termelésének növekedése vagy
újra-felszívásának csökkenése egyaránt zavarokat okoz a folyadékegyensúlyban. Hogy miért
történnek ezek a folyamatok, nem tudjuk.
A betegség hirtelen, kimutatható ok nélkül jelentkező rohamokból áll. A rohamok során
szédülés, hányinger és hányás fordul elő. A tünetek általában 2-3 óráig, ritkábban akár
24 óráig tartanak. Időnként a beteg fülben teltségérzés vagy nyomásérzés alakul ki. A
hallás hullámzóan változik, az évek folyamán azonban folyamatosan romlik. Állandó vagy
időszakos fülcsengés is felléphet, ez a szédüléses rohamok előtt, alatt vagy után
súlyosbodhat. Az esetek nagy részében a halláscsökkenés és a fülcsengés csak az egyik
fület érinti.
A betegség egyik formájában a halláscsökkenés és a fülcsengés hónapokkal vagy évekkel
megelőzi az első szédüléses rohamot. A rohamok kezdete után a hallás javulhat.
Kórisme és kezelés
A betegség tipikus tünetei (szédülés és az egyik fülben kialakuló fülcsengés és
halláscsökkenés) alapján diagnosztizálható. További okokat keresve az orvos
hallásvizsgálatot, esetleg mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI-t) végez. Sószegény
étrenddel és vizelethajtókkal egyes betegekben csökkenthető a rohamok gyakorisága.
Roham esetén a szédülést szájon át adott szerekkel, pl. meklizinnel, lorazepammal vagy
szkopolaminnal enyhíteni lehet. A szkopolamin bőrtapaszként is rendelkezésre áll. A
hányinger és a hányás proklórperazin-tartalmú végbélkúppal csillapítható.
Több módszer áll rendelkezésre azok kezelésére, akik szédüléses rohamain a
gyógyszeres terápia nem segít. Az eljárások vagy a belső fül nyomását enyhítik, vagy a
belső fül egyensúlyozó funkcióját szüntetik meg. Az eljárások közül az endolimfatikus
sönt (shunt) (vékony, hajlékony műanyag csövet helyeznek a belső fülbe) a legkevésbé
pusztító hatású. A belső fül egyensúlyérzékének megszüntetéséhez gentamicin-tartalmú
oldatot fecskendeznek a dobhártyán át a középfülbe. A legjobb eredmény több, hosszú
időn keresztül adott injekcióval érhető el. Ez a kezelés azonban súlyos
halláskárosodást vagy krónikus egyensúlyzavart okozhat. A vesztibuláris ideg
átvágásával a belső fül egyensúlyozási rendszere véglegesen megszüntethető, miközben a
hallás nem károsodik. Ez az eljárás 99%-ban megszünteti a szédülést. Ezt a műtétet
általában olyan betegeken hajtják végre, akiknek az állapota nem javul endolimfatikus
sönt készítése után, illetve azokon, akik soha többé nem szeretnének szédülési rohamot
átélni. Ha a szédülés munkaképtelenséget okoz és a hallás is leromlott,
labirintektómia során az összes félkörös ívjárat kifúrható. A betegséget kísérő
halláscsökkenés a fent említett, szédülést kezelő eljárásokkal nem gyógyítható.
