A lencse és a kornea fénytörése több ok miatt nem lehet megfelelő. A szemgolyó mérete meghaladhatja a törőközegek fénytörő képességét. Ebből adódóan a fényt a retina elé fókuszálódik (nem pedig közvetlenül rá) és a betegnek nehézséget jelent a távoli tárgyak képét élesen látni. Ezt nevezik rövidlátásnak (miópia). Másoknál a szemgolyó túlságosan kis méretű a törőközegek optikai töréséhez viszonyítva, így a fényt a retina mögé fókuszálja. Ez a távollátás (hipermetropia). Távollátók számára bármely közeli tárgyról nehézséget jelent éles képet alkotni. Egyesek szaruhártyája nem tökéletesen domború, ami homályos képet eredményez, bármilyen távolságban helyezkednek is el tárgyak. Ezt az állapotot astigmatizmusnak nevezik.

A negyvenes életévek elejétől a lencse egyre rugalmatlanabbá válik, nem képes az alakját gyorsan változtatni, tehát a közeli tárgyakra fókuszálni, kialakul a presbiópia. Ha szürkehályog miatt valakinek eltávolítják a szemlencséjét, de nem ültetnek be a helyére másikat, a tárgyakat bármely távolságból homályosan látja. A lencse hiányát (veleszületett károsodás, szemsérülés vagy katarakta műtét következtében) afákiának nevezik.

A fénytörési hibát az ember homályos látásként észleli. Például ha egy gyermek rövidlátó lesz, gondjai támadnak a tanulással.

Mindenkinek tanácsos rendszeresen megvizsgáltatnia a szemét háziorvossal, belgyógyásszal, szemésszel (a szembetegségek felismerésére, kezelésére és szemsebészeti beavatkozások elvégzésére képzett orvossal) vagy optometristával (szembetegségekkel és fénytörési hibákkal foglalkozó nem orvos végzettségű szakemberrel). A látásélesség meghatározására a Snellen tábla szolgál. A látás (látásélesség) meghatározása lényegében a normál látású személy látásával végzett összehasonlítás. Például 5/15 vizussal 5 méterről látja ugyanazt, amit az egészséges 15 méterről lát. Bár a fénytörési hibák általában egyébként egészséges szemen fordulnak elő, a kivizsgálás rendszerint a töréshibától független, így magában foglalja a látótér l és a szemmozgások vizsgálatát. A szemeket együtt és külön is megvizsgálják.

A fénytörési hibák kezelése rendszerint szemüveggel történik. A szaruhártya alakját megváltoztató bizonyos sebészi és lézeres beavatkozások is javíthatják a fénytörési hibákat.

Korrekciós lencsék

A töréshibák kijavíthatók üvegből vagy műanyagból készült, keretbe foglalt lencsékkel (szemüveggel) vagy közvetlenül a korneára helyezett kis műanyag eszközzel (kontaktlencsével). Szemüveggel és kontaktlencsével is jó látáskorrekció érhető el, a legtöbb ember a megjelenés, a kényelem és a viselhetőség alapján választ.

A műanyag szemüveglencsék könnyebbek, de könnyebben is karcolódnak, az üvegből készült lencsék tartósabbak, de törésre hajlamosabbak. A műanyag lencséket gyakrabban használják, mivel vékonyabbak, ugyanakkor be is vonhatók karcolás elleni védőréteggel. Mind az üveg, mind a műanyag lencsék színezhetők illetve kezelhetők olyan anyaggal, amely fény hatására automatikusan elsötétíti a lencsét. Olyan bevonat is felvihető a lencsékre, amely a szembe jutó potenciálisan káros ultraibolya sugárzás mennyiségét csökkenti.

A bifokális szemüvegek két lencsét tartalmaznak, a felső a távoli tárgyak élesen látását segíti, az alsó pedig a közelebbiekét, például olvasás közben. Persze a közepes távolságban elhelyezkedő dolgokat is tisztán kell látnunk, például a számítógép képernyőjét. A trifokális lencsékbe foglalt, közepes távolságra való harmadik lencse ezt biztosítja. A progresszív (fokozatosan növekvő törőerejű) lencsékkel szintén lehetséges a közepesen távoli tárgyakra fókuszálás, és azzal az esztétikai előnnyel is rendelkeznek, hogy nincsen éles határvonal a két lencse között.

Sokak számára a kontaktlencsék tetszetősebbek, mint a szemüvegek, egyesek szerint pedig természetesebb látást biztosítanak. A kontaktlencsékkel többet kell törődni, mint a szemüveggel és olykor károsíthatják is a szemet. Néhány esetben kontaktlencsével nem is érhető el olyan látáskorrekció, mint szemüveggel. Mindazonáltal a kontaktelncsék újabb típusait úgy fejlesztették ki, hogy a töréshibák szélesebb skáláján alkalmazhatók legyenek. Például az astigmia lágy tórikus lencsékkel korrigálható. Egyesek, például az idősek illetve ízületi gyulladásban szenvedők számára nehézséget okozhat a lencse kezelése, felhelyezése.

A merev lencsék, melyek között vannak kemény és légáteresztő típusok, rigid műanyagból készült vékony korongok. A szaruhártyának szükséges oxigén nem jut át könnyen a régebbi típusú kemény lencsék műanyag szerkezetén. A légáteresztő lencsék, melyeket korszerűbb szilikon összetevőt is tartalmazó műanyagból készítettek, több oxigént engednek a korneához. Merev lencsékkel a szaruhártya görbületének szabálytalansága kijavítható (astigmia).

Ahhoz, hogy a merev lencsék viselése hosszabb távon kényelmes legyen, általában egy hét hozzászokás szükséges. Fokozatosan, naponta egyre több órát kell viselni őket. Bár elsőre kényelmetlennek érezhetjük a merev lencsét, fájdalmas azonban nem lehet. A fájdalom a nem megfelelő illeszkedést jelzi.

A lágy, hidrofil (vízfelvevő) kontaktlencsék hajlékony műanyagból készülnek. Nagyobbak a merev lencséknél, a szaruhártyát teljesen beborítják. Rajtuk keresztül az oxigén könnyen eljut a szaruhártyához.

Nagyobb méretük miatt a lágy lencsék kezelése egyszerűbb, mint a mereveké. A lágy lencsék ritkábban esnek ki a szemből, és por vagy más szemcse sem jut alájuk, mint az merevek lencsék esetében előfordul. A lágy lencsék ezen kívül már az első alkalommal kényelmesek. Mindenesetre gondos ápolásra itt is szükség van, hogy ne legyen velük probléma.

A kontaktlencsék többségét minden nap el kell távolítani és meg kell tisztítani (nappal viselhetők). A legtöbb lencsét minden éjjel szükséges fertőtleníteni, valamint a rárakódott fehérjétől és kalciumtól is meg kell tisztítani. Bizonyos típusoknál hetente enzimes kezelést kell végezni. Vannak olyanok, melyek naponta visszahelyezhetők. Ezeket nem szükséges tisztítani, enzimmel kezelni illetve fertőtleníteni. Kaphatók 1 és 4 hétig használható lencsék, valamint olyanok is, melyek nem eldobhatók. A hagyományos illetve eldobható lágy lencsék között vannak olyanok, melyeket alvás közben is a szemen lehet hagyni néhány napig (tartósan viselhetők). A legtöbb ilyen lencse 7 napig maradhat a szemen, de az újabbak 30 napig is fenn hagyhatók.

Nő a súlyos fertőzés kockázata, ha úszás közben is viseljük a lencsét vagy házilag készített oldattal, nyállal, csapvízzel illetve desztillált vízzel tisztítjuk. Ugyanígy fokozott a fertőzés kockázata, ha bármilyen típusú kontaktlencsét az alvás idejére is fent hagyunk a szemen. Minden alkalommal nő a kockázat, ahányszor lágy lencsével a szemünkön alszunk. A fertőzés valószínűségét leginkább úgy csökkenthetjük, ha nem hagyjuk a lencsét a szemünkön éjszakára, hacsak nem szükséges. Ha kellemetlen érzést, túlzott mértékű könnyezést, látászavart vagy a szem kivörösödését tapasztaljuk, azonnal ki kell venni a lencsét. Amennyiben a tünetek nem szűnnek meg rövid időn belül, szemészhez kell fordulni.

A kontaktlencse viselés mellett fokozott a súlyos, látást veszélyeztető, fájdalmas szövődmények, így a szaruhártyán kialakuló fekélyek kockázata. Fekélyt okozhat fertőzés, amely a látás elvesztéséhez is vezethet. A kockázat nagymértékben csökkenthető a szemész és a gyártó utasításainak betartásával és a megfontolt használattal.

A fénytörési hibák sebészi korrekciója

Sebészi és lézeres eljárásokkal (refraktív sebészet) javítható a rövidlátás, a távollátás és az astigmia is. Ezek a módszerek a kornea alakját változtatják meg, hogy az jobban tudja a fényt a retinára fókuszálni. Általában a szemüvegekhez és a lágy lencsékhez hasonló mértékben javítják a látást. Mielőtt egy ilyen beavatkozás mellett döntünk, alaposan meg kell beszélnünk szemésszel, és gondosan mérlegelnünk kell igényeinket és elvárásainkat a kockázattal és az előnyökkel együtt.

Refraktív sebészeti módszerekre leginkább azok alkalmasak, akik nem tudnak kontaktlencsét viselni, valamint akik kedvelik a mozgást, például úsznak, síelnek, amit szemüvegben, illetve kontaktlencsében nehéz végezni. Sokan a kényelem és esztétikai szempontok miatt végeztetik el a műtétet. Ugyanakkor nem minden töréshiba esetén javasolt refraktív sebészeti eljárás, például akiknek a szemüveg vagy a kontaktlencse erőssége változott az elmúlt évben, valamint az autoimmun és a kötőszöveti betegségben szenvedők, keratokónus, illetve bizonyos gyógyszerek (például izotretinoin vagy amiodaron) szedése esetén; továbbá néhány kivételtől eltekintve a 21 évnél fiatalabbakon sem végezhető lézeres látásjavító műtét.

A műtét előtt az orvos pontosan meghatározza a töréshiba mértékét (mint szemüveg-rendelésnél). Alaposan megvizsgálja mindkét szemet különös figyelmet fordítva a kornea felszíni sejtjeire (beleértve azt, hogy a szaruhártya felszíni hámsejtjei lazák vagy jól rögzülnek), alakjára és vastagságára (pahimetria n segítségével), a pupilla méretére sötétben és világosban, az intraokuláris nyomásra, a látóidegre és a retinára. A látásjavító műtétek általában rövid ideig tartanak, és kevés kényelmetlenséggel járnak. Szemcseppel érzéstelenítik a szemet. A szemet rögzítik, de a betegnek sem szabad megmozdítani a műtét ideje alatt. A beavatkozást követően rendszerint hamar hazamehet a műtött személy.

Látásjavító műtét után a többség megfelelő látást nyer ahhoz, hogy a legtöbb dolgot könnyen elvégezhesse (például vezetéskor vagy a moziban jól lássanak), bár a műtét után nem mindenkinek lesz tökéletes 5/5 a látása szemüveg nélkül. Ha valaki a beavatkozás előtt gyenge szemüveget viselt, valószínűleg 5/5 lesz a vizusa a műtét után. Még ha a távolra nézéshez nem is kell szemüveg, a 40 év felettiek többségének olvasáshoz továbbra is szüksége lesz szemüvegre a beavatkozást követően.

A szövődmények lehetnek túlkorrekció, elégtelen korrigálás, kiterjedt gyulladás, fertőzés, kettőslátás, fényérzékenység csillogás illetve fényudvar látása fényforrások körül, problémák a sötétben látás illetve vezetés során, a kornea gyűrődése és sejtek vagy más anyagok lerakódása a szaruhártyában. Ritkán, még szemüveggel is, romolhat a látás a műtét után. Mivel az alulkorrekciót általában könnyebb kezelni, mint a túlkorrigálást, a sebészek igyekszenek elkerülni az utóbbit. Alulkorrekció vagy túlkorrekció esetén rendszerint további műtét végezhető.

LASIK (Lézeres in szitu keratomileusis):A LASIK, a legelterjedtebb látásjavító sebészi módszer rövidlátás, távollátás és astigmia korrekciójára alkalmas. LASIK során egy mikrokeratomnak nevezett késsel a kornea középső részén egy nagyon vékony lebenyt vágnak. Excimer készülékből származó pulzáló lézerrel a lebeny alatti szaruhártya szövetből kis mennyiséget elpárologtatnak, hogy a kornea alakja megváltozzon. Ezután a lebenyt visszahajtják a helyére és az néhány nap múlva meggyógyul. A LASIK műtét alatt és után kevesebb a diszkomfort érzés. A látás gyorsan javul, a legtöbben 1-3 napon belül munkaképesek lesznek. Akiknél a refraktív sebészet ellenjavallata áll fenn, csakúgy, mint a vékony kornea, laza szaruhártya felszín és nagy pupillaméret esetén, azoknál nem végezhető műtét LASIK módszerrel.

Fotorefraktiv keratektómia (PRK):E módszer során excimer lézert használnak a kornea alakjának megváltoztatásához. Elsődlegesen a közepes fokú rövidlátás, enyhe astigmia és távollátás korrekciójára alkalmazzák. A kornea felszínéről vékony réteget távolítanak el számítógéppel vezérelt, pontosan fókuszált ultraibolya fénnyel, és így változik meg a szaruhártya alakja, hogy a fényt pontosabban fókuszálja a retinára és szemüveg nélkül javuljon a látás. Ez az eljárás szemenként körülbelül egy percnél kevesebb időt vesz igénybe. Bár több a kényelmetlenség és a gyógyulás is tovább tart, mint a LASIK után, a fotorefraktiv keratektómiát olyanoknál is elvégezhetik, akiknél a LASIK-ot nem, csakúgy, mint laza kornea felszín és vékony kornea esetén.

Radiális és astigmiás keratotomia:Ezekkel az eljárásokkal a rövidlátást és az astigmiát kezelik úgy, hogy egy kis méretű pengével mély bemetszéseket ejtenek a korneán.

Radiális keratotomia során a sebész kicsi, sugárirányú (kerékküllőhöz hasonló) metszéseket ejt a szaruhártyán. Általában 4-8 bemetszésre van szükség. Mivel a szaruhártya csupán 0,5 milliméter vastagságú, pontosan meg kell határozni a metszések mélységét. A sebész megvizsgálja a kornea alakját és a látásélességet, így határozza meg, hogy hol végezze az egyes metszéseket.

A beavatkozás után a szaruhártya központi része ellapul, így jobban tudja a beeső fényt a retinára fókuszálni. Ez a változás javítja a szemüveg nélküli látást, a műtéten átesettek körülbelül 90%-a megfelelően lát és szemüveg, illetve kontaktlencse nélkül tud vezetni. Néha szükséges második vagy harmadik beavatkozást végezni (a hatás fokozására) annak érdekében, hogy kellően javuljon a szemüveg nélküli látás. Radiális keratotómia után egyeseknél szemüveg nélkül a látás minősége kis mértékben változik a nap során, másoknál pedig a műtét utáni évek során is tovább javulhat a látás. A lézeres látásjavító eljárások fejlődése óta a radiális keratotómiát ma már ritkán végzik. ((A lektor megjegyzése: gyakorlatilag már nem végzik.))

Az astigmiás keratotomiával a természetesen előforduló astigmiát valamint a szürkehályog műtét vagy szaruhártya átültetés után kialakuló eseteket korrigálják. A sebész egy vagy két ívelt illetve egyenes, mély metszést ejt a szaruhártya perifériáján, annak szélével párhuzamosan.

Egyik műtét sem kockázat nélküli, de ennek valószínűsége a radiális és az astigmiás keratotómia során csekély. A legnagyobb veszélyt a látászavar túl- illetve alulkorrigálása jelenti. Mivel a túlkorrigálás rendszerint nem kezelhető megfelelően, a sebész igyekszik elkerülni, hogy a műtét során túl nagy korrekciót végezzen. Az alulkorrigálást egy második vagy harmadik beavatkozással lehet kezelni. A látásélesség változhat a légköri oxigéntől függően is, például nagy magasságban. A legsúlyosabb szövődmény a fertőződés, de ez ritka. Ha mégis kialakul, antibiotikumra van szükség.

Egyéb látásjavító műtétek:További módszerek is rendelkezésre állnak, melyek a LASIK-nál előnyösebbek illetve eltérő kockázatúak. Nagyfokú rövidlátás esetén olyan műtéti megoldás lehetséges, melynek során műanyag lencsét helyeznek a szembe, az írisz elé (fakiás intraokuláris lencse implantáció), vagy az írisz és a szemlencse közé (beültetett kontaktlencse), illetve az írisz mögé, miután a szemlencsét eltávolították (átlátszó lencse eltávolítása intraokuláris lencse implantatióval). Mivel a fenti eljárásoknál megnyitják a szemgolyót, a szem belsejében kialakuló súlyos fertőzésnek kicsi (de a LASIK-kal összehasonlítva jelentősen nagyobb) a kockázata.

Intrakornealis gyűrű szegmenseket alkalmaznak az enyhén rövidlátók, de nem astigmiások esetében. Kicsiny ívelt műanyag darabokat ültetnek a szaruhártya középső rétegébe. Mivel a beavatkozás során nem távolítanak el szövetet, a kis műanyag ívek eltávolítása egy további műtéttel elvégezhető.

Lézeres hő-keratoplasztika (LTK) az astigmia nélküli enyhe távollátás korrekciójára alkalmas. Rövid beavatkozás, bemetszés nélkül, néhány kis lézer gócot égetnek a szaruhártyába. A beavatkozás kockázata alacsony, de idővel néha elveszítik hatásának egy részét vagy egészét.

A laser epithelialis keratomileusis (LASEK), a LASIK módszer egy változata, alkalmas a rövidlátás, távollátás vagy astigmia javítására. A fotorefraktiv keratektómiához hasonlóan vékony szaruhártya esetén a LASEK alkalmas, nem pedig a LASIK.