MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Mitrális visszaáramlás
A mitrális visszaáramlásban (mitrális billentyű regurgitációja, mitrális elégtelenség,
mitrális inszufficiencia) a bal kamra minden egyes összehúzódásakor a mitrális
billentyűn keresztül vér áramlik visszafelé a bal pitvarba.
Ahogy a bal kamra az aortába pumpálja a vért, a mennyiség egy része tehát visszafolyik
a bal pitvarba, megemelve ezzel a pitvari vértérfogatot és nyomást is. A megemelkedett
bal pitvari nyomás növeli a nyomást a tüdőkből a szívbe vezető vénákban (a
tüdővénákban). Amennyiben a regurgitáció súlyos, a nagyobb nyomás a tüdőkben
folyadék-felhalmozódáshoz (pangáshoz) vezet.
A mitrális visszaáramlás leggyakoribb oka a reumás láz 
- kezeletlen sztreptokokkusz torokgyulladás után néha fellépő gyermekkori betegség -
volt valaha. Manapság azonban a reumás láz Észak-Amerikában, Ausztráliában,
Nyugat-Európában és a többi, a sztreptokokkusz torokgyulladáshoz hasonló betegség
megelőzésére antibiotikumokat használó országokban ritka. Ezeken a területeken a reumás
láz csak idősekben fordul elő a mitrális regurgitáció okaként, akiket fiatal korukban
nem kezeltek még antibiotikumokkal. Ám azokban a régiókban, ahol nem széles körű az
antibiotikumok alkalmazása, a reumás láz még mindig gyakori, és így sokszor vezet
mitrális szűkülethez vagy visszaáramláshoz minden korosztályban.
Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Ausztráliában leggyakrabban a mitrális billentyű
támasztó struktúráit károsító szívroham okán alakul ki ez a betegség. Másik gyakori oka
a mixómás elfajulás (mixomatózus degeneráció), egy öröklődő kötőszöveti rendellenesség,
amely a szövetek kocsonyás elfajulásához vezet. Következményeképp a billentyű egyre
petyhüdtebbé válik; ritkán el is szakadhat.
Panaszok és tünetek
Enyhe esetben tünetek egyáltalán nem jelentkeznek. Ha a kórkép súlyosabb, a betegek,
különösen bal oldalukon fekve, érzik saját, a szokásosnál erősebb szívverésüket, azaz
palpitációjuk van. A szívverések azért erősebbek, mert a bal kamrának több vért kell
kipréselnie ahhoz, hogy kompenzálni tudja a visszaáramlást. A bal kamra ezért
fokozatosan kitágul, fala megvastagszik, hogy nagyobb erőkifejtésre legyen képes.
Ehhez hasonlóan a bal pitvar is kitágul, mivel a kamrából visszafolyó többlet vért
be kell fogadnia. A nagyon tág pitvar gyakran gyorsabban és szabálytalanul ver
(pitvarremegés), ami csökkenti a szívpumpa hatékonyságát. Ilyenkor a pitvar csak
remeg, nem pumpál. Ennek az lesz a következménye, hogy a vér nem áramlik át rajta
normálisan, s ez elősegíti a vérrögök kialakulását. Ha egy vérrög elsodródik
(embólussá válik), akkor a szívből kikerülve számos artériát zárhat el, ami
szélütéshez vagy más károsodáshoz vezethet.
Ha a regurgitáció súlyos, a kifelé irányuló véráramlás annyira lecsökken, hogy
szívelégtelenség lép fel, ami köhögéssel, munkavégzés alatt fellépő légzési
nehézséggel és lábdagadással jár.
Kórisme
A betegség a jellegzetes szívzörejek sztetoszkópos hallgatózási lelete alapján
diagnosztizálható. A zörej a bal kamra összehúzódásakor a bal pitvarba visszafolyó vér
által okozott sajátos hang. Olykor rutinvizsgálat során végzett szívhallgatózáskor
fedezik fel.
Az elektrokardiográfia (EKG) és a mellkasröntgen bal kamrai megnagyobbodást mutat.
Ha a mitrális visszaáramlás súlyos, a mellkasröntgen képén a tüdőkben folyadékgyülem
is látható. A legtöbb információval erről a betegségről a beteg billentyű képét
ultrahanghullámokkal leképező ekokardiográfia szolgál.
Ezzel megfigyelhető a pitvar és a kamra mérete, valamint a visszafolyó vér mennyisége,
amivel a regurgitáció súlyossága állapítható meg.
Kezelés
Ha pitvarremegés lépett fel, akkor az kezelést igényel: vérrögök kialakulásának megelőzésére véralvadásgátlót
(antikoagulánst) kell adni.
Ha a betegség enyhe, akkor a kisfokú szívelégtelenséget angiotenzin konvertáló
enzim- (ACE-) gátlókkal, például enalaprillal vagy lizinoprillal lehet kezelni,
esetleg digoxinnal kiegészítve. A műtét azonban javítja a kilátások esélyét mérsékelt
regurgitácóban, és csökkenti a szívelégtelenség súlyosbodásának kockázatát is.
Súlyos esetben mindenképp műtétre van szükség. Ezt még azelőtt el kell végezni,
mielőtt a bal kamra működése kezelhetetlenül kórossá válna. Ilyenkor általában
bizonyos időközönként ekokardiográfiát végeznek, hogy megállapítsák, milyen gyors a
kamra nagyobbodásának üteme. A műtét során helyre állítják a billentyű eredeti
állapotát (valvuloplasztika), vagy mesterséges (mű-) billentyűt ültetnek a helyére. A
billentyűplasztika megszünteti a regurgitációt, vagy annyira csökkenti, hogy a tünetek
elviselhetővé válnak, a szív károsodása pedig ezzel megelőzhetővé válik. A
billentyűcsere is megszünteti a visszafolyást. A sérült billentyű mechanikus vagy
részben sertésbillentyűből előállított biológiai billentyűvel helyettesíthető. Mindkét
módszernek vannak előnyei, és hátrányai. A mechanikus billentyű általában hatékony, és
hosszú ideig kitart. Növeli azonban a vérrögök kialakulásának veszélyét, ezért a
betegnek élete végéig véralvadásgátlót kell szednie a kockázat csökkentésére. A
biológiai billentyű hatékony, és nem jelent kockázatot a vérrögök szempontjából sem,
de rövidebb ideig működőképes, mint a mechanikus billentyű. Ha a műbillentyű
károsodik, azonnal ki kell cserélni.
A károsodott szívbillentyűk bakteriális elfertőződésre hajlamosak (fertőzéses
szívbelhártya-gyulladás, infektív endokarditisz). Azoknak a betegek, akiknek
valamelyik szívbillentyűje sérült vagy mesterséges billentyűjük van, sebészi,
fogorvosi vagy belgyógyászati eszközös beavatkozás előtt antibiotikumot kell szedniük, így csökkentve a fertőzés kockázatát, még akkor is,
ha a rizikó csekély.
