MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
232. FEJEZET - Uveitisz
Az uveitisz az uvea bármely részének, vagy
részeinek gyulladása.
A szem pigmentált belső borítása, az úgynevezett uvea, illetve uveális traktus három
területből áll: a szivárványhártyából, a sugártestből és az érhártyából. A
szivárványhártya, a fekete pupillát körülvevő színes gyűrű, a fényképezőgép blendéjéhez
hasonlóan nyílik és záródik, hogy a fényt a szembe engedje. A sugártestben vannak azok az
izmok, melyek összehúzódásukkal biztosítják, hogy a lencse vastagodjon (közeli tárgyakra
fókuszálás), valamint elernyedésükkel lehetővé tegyék, hogy a lencse vékonyodjon (távoli
tárgyakra fókuszálás). Az érhártya, a szemgolyó belső borítása a ciliáris izmok szélétől a
szem hátuljáig, a látóidegig terjed. Az érhártyát belülről a retina, kívülről az ínhártya
határolja. Benne futnak a szem belső részeit, főleg a retinát tápláló erek.
Gyulladás kialakulhat az uvea egy részében vagy teljes egészében. Az egyes részeire
korlátozódó gyulladást a lokalizációnak megfelelően nevezik elülső-, középső- vagy hátsó
uveitisznek. Az egész érhártyát érintő gyulladást kiterjedt vagy panuveitisznek hívják.
Néha speciálisan az érintett résznek megfelelően nevezik el a gyulladást - így létezik
iritisz (a szivárványhártya gyulladása), korioiditisz (a koroidea gyulladása) vagy
korioretinitisz (az érhártya és az rajta fekvő retinát is érintő gyulladás). Sok esetben
az uvea gyulladása csak az egyik szemben alakul ki, de mindkét szemet is érintheti.
A gyulladásnak számos oka lehet - valamelyik csak a szemre korlátozódik és más az egész
testet érintheti. A legtöbb betegben nem sikerül azonosítani a kiváltó okot; erre mondják,
hogy idiopátiás uveitisz. Az érhártyagyulladásban szenvedők körülbelül 40%-ának van más
szervet is érintő betegsége, így gyulladása, például spondilitisz ankilopoetikája,
juvenilis reumatoid artritisze, szarkoidózisa, vagy kiterjedt fertőzése.
Kapcsolódó kép »
Panaszok, tünetek
Az uveitisz korai tünetei lehetnek enyhék vagy súlyosak attól függően, hogy az
érhártya mely része és milyen mértékben érintett. Az elülső uveitisz tünetei a
legdrámaibbak. A szem erős fájdalma, a kötőhártya vérbősége, fényérzékenység és a látás
csökkenése jellemző. Vizsgálatkor az orvos szűk pupillát, a szivárványhártya széli
részéhez közel elődomborodó kötőhártyaereket, a szem elülső csarnokát kitöltő
folyadékban (csarnokvíz, aqueus humor) lebegő fehérvérsejteket észlel, valamint
fehérvérsejt-tömeget a szaruhártya belső felszínén (kicsapódások a szaruhártyán). Az
érhártya középső részének gyulladására jellemző a fájdalmatlanság. A látás csökkenhet,
és szabálytalan, lebegő fekete pontokat láthat a beteg. A hátsó uveitisz típusosan a
látás csökkentését okozza. Az úszó foltok is gyakoriak. Előfordulhat retinaleválás
(korai tünete lehet a homályos látás) és a látóideg gyulladása (tünete a látás
elvesztése, mely az apró pontszerű látótérkieséstől a teljes vakságig terjedhet) is. 
A diffúz érhártyagyulladásban a fentiek közül
bármelyik tünet előfordul.
Uveitiszben hamar károsodik a szem, hosszantartó, a látást veszélyeztető szövődmények,
így a látóidegfő duzzanata, zöldhályog és szürkehályog lép fel. Számos esetben az
érhártya gyulladása csak egyszer fordul elő az életben. Másokban hónapok vagy évek múlva
újra megjelenik a betegség.
Kórisme és kezelés
A diagnózist a tünetek, és a fizikális vizsgálat alapján állítja fel az orvos. Ha
felmerül más, egyéb szervet is érintő betegség gyanúja, elvégzik a megfelelő
vizsgálatokat.
A kezelést korán meg kell kezdeni, hogy megelőzzék a maradandó károsodást. Majdnem
minden esetben kap a beteg kortikoszteroidot, általában szemcsepp formájában.
Pupillatágítót, például szkopolamint, ciklopentolátot illetve atropint is adnak. Az
érhártya gyulladásának speciális okait más gyógyszerekkel kezelik, például fertőzésben a
baktériumokra vagy parazitákra ható szert alkalmazhatnak.
