MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Retinaleválás
A retinaleválás az ideghártya leválását
jelenti az alatta fekvő érhártyáról.
Ha a retina leválik, elkülönül a vérellátásától, mely a megfelelő működést biztosítja.
Ha nem tapad le ismét, az ideghártya véglegesen károsodhat.
A leválás kis területen kezdődhet, általában az ideghártya szakadásának következtében.
Ha ez a kis terület nem tapad vissza, az egész retina leválhat. A retinaleválást okozó
szakadások nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a súlyosan rövidlátókban (miópia)
illetve szürkehályog műtét után. Szemsérülést követően is gyakoribbak a szakadások. A
sérült erekből folyadék és vér kerülhet az ideghártya és az alatta fekvő szövetréteg
közé, tovább rontva a látást.
Panaszok, tünetek
A retina leválása nem fáj. Az érintettek általában apró, lebegő tárgyakat, illetve a
másodpercnél rövidebb ideig tartó felvillanásokat látnak. Jellemzően a széli látás
vész el elsőként, a látásvesztés kiterjedése pedig a retinaleválással egyidejűleg
fokozódik. A látásvesztés ahhoz hasonló, mint amikor egy függöny vagy fátyol kerül a
látómezőbe. Ha a sárgafolt is leválik, a látásromlás gyorsan súlyosbodik, és minden
elhomályosul.
Az orvos szemtükörrel vizsgálja az ideghártyát, és rendszerint felfedezi a leválást.
Ha nem látható, ultrahangvizsgálattal mutathatják ki a leválást.
Kezelés és kórjóslat
Hirtelen kialakuló látásvesztés esetén azonnal
orvoshoz kell fordulni.A retinaleválás kiváltó
okától függően lézeres műtét vagy fagyasztás (kriopexia) alkalmazható az ideghártya
helyreállítására. Lézerrel a retinán keletkezett lyukakat kezelik. Fagyasztással
hegesedést váltanak ki, amely helyén tartja az ideghártyát.
Ha a retina 2-7 napon belül ismét letapad, általában nagy valószínűséggel javul majd
a látás. Ha már hosszabb ideje levált az ideghártya, esetleg vérzés vagy hegesedés
kezdődött, a látás javulásának esélye csökken.
