A nemi aktuskor a hímvessző megmerevedik, ami lehetővé teszi a női testbe történő behatolást a közösüléskor. Idegi, érrendszeri, hormonális és lelki hatások összetett kölcsönhatása eredményezi az erekciót. Az érzékszervekből jövő kellemes ingerek válaszreakciót idéznek elő az agyban, ami idegi jeleket küld a hímvesszőhöz a gerincvelőn keresztül. A barlangos és a szivacsos testeket vérrel ellátó artériák kitágulással válaszolnak az ingerre. A kitágult artériák nagymértékben növelik a merevedésre képes szövetekhez folyó vér mennyiségét, melyek így megtelnek vérrel és megnagyobbodnak. A vért a hímvesszőből normálisan elvezető vénákat körülvevő izmok megfeszülnek, ami a vér elfolyását lassítja, így emelve a hímvesszőben levő vér nyomását. Ez az emelkedett vérnyomás okozza a hímvessző hosszirányú és keresztmetszeti megnagyobbodását.
Az ejakuláció általában a nemi izgalom tetőpontján jön létre, amikor a hímvessző makkjának dörzsölése és más ingerek jelzéseket küldenek az agyba és a gerincvelőbe. Az idegek az ondóhólyag, a prosztata, a mellékhere csatornáinak és az ondóvezeték izmainak összehúzódását váltják ki. Ezek az összehúzódások a húgycsőbe juttatják az ondót. A húgycső körüli izmok összehúzódása tovább hajtják az ondót a hímvesszőn át, majd kifelé a hímvesszőből. A hólyag nyaka is összehúzódik, és így megakadályozza az ondó viszszafolyását a hólyag irányába.
Amint a magömlés megtörtént - vagy az inger megszűnik - az artériák összehúzódnak és a vénák összeesnek. Ez csökkenti a hímvesszőbe a vér beáramlását és növeli a kiáramlást, így a hímvessző petyhüdtté válik (ernyedtség). Ezután újabb erekció egy bizonyos ideig (refrakter időszak) - fiatal férfiak esetében általában körülbelül 20 percig - nem jön létre.
| Kapcsolódó téma: | Tesztoszteron hormonpótló kezelés » |
