A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás legelső tünete akkor jelentkezik, mikor a megnagyobbodott prosztata már a vizelet elfolyását akadályozza. Eleinte vizeletindítási nehézség jelentkezhet, de a hólyag teljes kiürítése is akadályozott lehet. Mivel a hólyag nem ürül ki teljesen, a férfinak többször kell vizelnie, s gyakori az éjszakai vizeletürítés (noktúria) is. A vizelési inger is egyre sürgetőbbé válik. A vizeletsugár térfogata és ereje észrevehetően csökken, a vizelés végén pedig vizeletcsepegés fordulhat elő.

További, a BHP-ban szenvedő férfiak csak kis részét érintő problémák is kialakulhatnak. A vizeletpangással járó elzáródás növeli a húgyhólyagban levő nyomást, mely lassítja a vesékből a vizelet elfolyását, így növekszik a vesékben a nyomás. Ez a nyomásfokozódás gátolhatja a vesék működését, mely átmeneti, ha az elzáródás rövid időn belül megoldódik. Ha az elzáródás hosszabb ideig áll fenn, a hólyag túlfeszítetté válik, és túlfolyásos vizelettartási nehézséget (inkontinenciát) okoz. A hólyag feszülésével a húgycsőben és hólyagban futó kis vénák is megfeszülnek. A vizeletürítés során kifejtett erőlködés hatására ezek a vénák megrepedhetnek, s vér jelenhet meg a vizeletben. Vizeletpangás is felléphet, ami lehetetlenné teszi a vizeletürítést, és teltségérzetet, valamint súlyos alhasi fájdalmat okoz.

A prosztata végbélen keresztüli megtapintásával, az orvos általában meg tudja állapítani, hogy az megnagyobbodott-e. E vizsgálat során az orvos síkosított ujjú gumikesztyűvel nyúl be a végbélbe. A prosztatát közvetlenül a végbél előtt lehet tapintani. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás esetén a prosztata megnagyobbodott, sima felszínű, de érintésre fájdalmatlan.

Az orvos vérvizsgálatot végezhet a vesefunkció meghatározására, valamint prosztatarák gyanúja esetén megvizsgálhatja a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintjét is. A vizelet vizsgálatával fertőzés fennállását lehet megállapítani.

További vizsgálatok általában nem szükségesek. Ha azonban a kórisme nem tisztázott vagy a BHP súlyossági foka nem ismert, más vizsgálatok is hasznosak lehetnek. Ultrahangos vizsgálattal meg lehet állapítani a prosztata méretét, vagy a vizeletürítés után a hólyagban visszamaradt vizelet mennyiségét. A visszamaradt vizelet mennyiségének meghatározására alternatív megoldásként az orvos a húgycsövön keresztül egy katétert helyez fel a hólyagba, miután a férfi megpróbálta hólyagját kiüríteni.

Kezelésre csak akkor van szükség, ha a tünetek elviselhetetlenné válnak, vagy ha szövődmények lépnek fel (például a húgyutak fertőzése, csökkent vesefunkció, véres vizelet, vesekövesség vagy vizeletpangás).

Ha a jóindulatú prosztata-megnagyobbodást kezelik, akkor általában a gyógyszeres megoldást próbálják ki először. Az alfa-adrenerg-gátló szerek (például a terazozin, a doxazozin vagy a tamszulozin) a prosztata és a hólyag bizonyos izmait ellazítják, és ez megkönnyítheti a vizeletürítést. Néhány gyógyszer (például a finaszterid) visszafordíthatja a férfi nemi hormon hatásaként létrejött prosztata megnagyobbodást, így összezsugorodik a prosztata, mindez segíthet a műtéti beavatkozás vagy más kezelési mód késleltetésében. A finaszteridet azonban legalább 3 hónapig kell szedni a tünetek csökkenéséhez, viszont előfordul, hogy a szedése ellenére a beteg nem érez a tüneteiben változást.

Amennyiben a gyógyszerek hatástalanok, műtéti beavatkozásra kerülhet sor. Tüneti javulást leginkább a sebészi beavatkozás nyújt, lehetnek azonban szövődményei. A leggyakoribb műtéti megoldás a prosztata húgycsövön keresztüli kimetszése (transzuretrális rezekció, TUR), mely során az orvos endoszkópot (hajlékony, képalkotó eszközt) juttat a húgycsőbe. Az endoszkóphoz egy sebészi eszközt csatlakoztat, mellyel a prosztata egy részét eltávolítja. A TUR műtétet rendszerint gerincvelői érzéstelenítésben végzik el. Ezzel az eljárással elkerülhető a sebészi feltárás.

A TUR műtét egynapos kórházi bennfekvést igényel, viszont fertőzéses vagy vérzéses szövődményekkel járhat. A műtétet követően körülbelül 5%-ban vizelettartási rendellenesség (inkontinencia) marad vissza, mely gyakran csak átmeneti állapot; az esetek körülbelül 1%-ában jön létre maradandó inkontinencia. A beavatkozás után körülbelül 5-10%-ban maradandó merevedési zavar (impotencia) alakul ki. 5 éven belül a férfiak kb. 10%-ában kell a műtétet megismételni. Különböző más sebészi beavatkozások a TUR-nál kisebb mértékben csökkentik a tüneteket; ugyanakkor a beavatkozás szövődményeinek kockázata is alacsonyabb. A legtöbbjüket a húgycsőbe felhelyezett eszközökkel végzik el. Ezen kezelések során a prosztata szövetét mikrohullámú hőforrással (transzuretrális termoterápia vagy hipertermia), tűvel (transzuretrális tűvel), ultrahanggal (magas intenzitású fókuszált ultrahanggal), elektromos gőzölögtetéssel (transzuretrális elektromos vaporizálással) vagy lézerrel (lézerterápiával) távolítják el. A húgycsövön keresztül felhelyezett, felfújt ballon szintén erőteljesen kitágíthatja a prosztata által okozott szűkületet (transzuretrális ballonos tágítás).

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás miatt kialakult vizeletelakadás problémáját előbb kell megoldani, mint magát az alapbetegséget. A hólyagban visszamaradt vizelet lebocsátására a húgycsövön át felhelyezett hólyagkatéter szolgál. A fertőzéseket antibiotikumokkal lehet kezelni.