A prosztatarák előrehaladott állapotban okoz tüneteket. Néha a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz hasonló panaszok jelentkeznek: vizelési nehézség, gyakori vagy sürgető vizeletürítési inger. Ezek a tünetek azonban egészen addig nem alakulnak ki, míg a rák elég nagyra nem nő ahhoz, hogy a húgycsövet összenyomja, és részlegesen el ne zárja a vizeletelfolyás útját. Később véres vizeletet és hirtelen kialakuló vizeletelakadást hoz létre.

Előfordul, hogy a tünetek már csak akkor jelentkeznek, mikor a rák áttétet (metasztázist) adott. Az áttét szempontjából a leggyakrabban érintett terület a csontrendszer (jellegzetesen a medencecsont, a bordák vagy a csigolyák) és a vesék. A csontáttét fájdalmat okozhat, és annyira elgyengítheti a csontot, hogy az könnyen eltörik. A prosztatarák az agyba is szórhat, ami végül görcsrohamokat, zavartságot, fejfájást, gyengeséget vagy más idegrendszeri tünetet okozhat. A gerincvelői áttét, amely szintén gyakori elváltozás, fájdalmat, érzéskiesést, gyengeséget vagy inkontinenciát okozhat. A rák szóródása után gyakran alakul ki vérszegénység.

Mivel a prosztatarák gyakori betegség, így sok orvos végez rákszűrést tünetmentes férfiakon is. A szakemberek azonban nem értenek abban egyet, vajon a szűrés hasznos-e. A teória az, hogy a szűrővizsgálat megadja annak a lehetőségét, hogy több korai stádiumban levő rák kerüljön felismerésre, amikor még könnyebben gyógyítható. Mivel azonban a prosztatarák igen lassan növekszik, és gyakran soha sem okoz tüneteket vagy halált, így meghatározni a szűrővizsgálat (és így a korai kezelés) előnyeit elég nehéz. A szűrővizsgálat kimutathat olyan prosztatarákot is, mely valószínűleg sohasem okozna fájdalmat vagy halált, még akkor sem, ha soha nem kerülne felfedezésre. Ilyen daganatot kezelni sokkal károsabb, mint kezeletlenül hagyni. Nem tisztázott, vajon a szűrővizsgálat hasznossága jelentősebb-e a szükségtelen kezelés és vizsgálat okozta ártalomnál. Továbbá a szűrés gyakran veti fel prosztatarák lehetőségét olyanokban, akikben nincs is szó ilyen elváltozásról. Ha a szűrés felveti a rák lehetőségét, akkor további vizsgálatot végeznek a daganat megtalálásához. Ezek azonban drágák, néha károsak és gyakran megterhelőek.

A prosztatarák szűrése az orvos által elvégzett vérvételből és a rektális digitális vizsgálatból áll. Prosztatarák esetén előfordul, hogy az orvos csomót tapint a prosztata mirigyállományában. Ez a csomó gyakran kemény tapintatú. Vérvizsgálattal mérhető a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintje, mely prosztatarák esetén rendszerint megemelkedik. Azonban a PSA szint félrevezető is lehet: előfordul, hogy prosztatarák mellett is normális, máskor emelkedett prosztatarák hiányában is. A PSA szint a kor előrehaladtával egyébként is emelkedik, de ezt a korfüggő emelkedést a prosztatarák még tovább növelheti. PSA szint enyhe emelkedése a prosztatarákon kívül más betegségekben is előfordulhat (például BPH-ban vagy prosztatitiszben) és azokban is, akik a megelőző 2 napban a húgyutakat érintő beavatkozáson estek át.

Az orvosban prosztata tumor gyanúja a tünetek és a szűrővizsgálatok eredménye alapján merül fel. A kórisme felállításában az első lépés a rektális digitális vizsgálat és a PSA szint megállapítása. Ha mindezen vizsgálatok eredményei a rák fennállását sugallják, akkor rendszerint ultrahangos vizsgálatra kerül sor. Prosztatatumoros betegekben az ultrahang vagy kimutatja a tumort vagy nem.

Ha a rektális digitális vizsgálat vagy a PSA emelkedett szintje tumorra utal, szövetmintát (biopszia) vesznek a mirigyből és kielemzik azt. Biopszia végzésekor először a végbélbe helyezett ultrahang fejjel az orvos képet kap magáról a prosztatáról (transzrektális ultrahangvizsgálat). Majd az ultrahang-szondán keresztül (ami egy vezérlőpisztoly), tűt szúr be az állományába szövetminta nyeréséhez. Ez az eljárás csak néhány percet vesz igénybe, és érzéstelenítés nélkül, vagy helyi érzéstelenítésben végezhető.

Két jellegzetesség alapján határozza meg az orvos a rákos megbetegedés lefolyását és a legmegfelelőbb kezelését: egyrészt, hogy mennyire látszanak a sejtek rosszindulatúnak (malignusnak) mikroszkópos vizsgálattal (éretlenség, "grading"), másrészt, hogy milyen távolra terjed a rák (stádium, "staging").

Éretlenség:A rosszindulatú prosztatarák-sejtek gyorsan növekednek és terjednek. A Gleason-féle a leggyakrabban alkalmazott prosztatarák osztályozási rendszer. A biopsziával eltávolított szövet mikroszkópos és biokémiai vizsgálatán alapszik, a tumorokat 2-től 10-ig osztályozza. A 4-6 közötti érték a leggyakoribb. Minél magasabb az érték (magas osztályozási érték) annál nagyobb az esély, hogy a tumor áttétet fog adni. Azok a tumorok, melyek a prosztatában csak kis területre korlátozódnak, és a Gleason értékük 5 vagy annál kevesebb (alacsony osztályozási érték), a diagnózis felállítását követő 15 éven belül ritkán okoznak halált. Ez a kortól függetlenül igaz. Ugyanakkor, ha a Gleason érték 7 vagy annál magasabb 15 éven belül a férfiak 80%-a hal meg. A nagyméretű, alacsony osztályozási értékű daganatok sokkal agresszívabbak, és kezelést igényelhetnek.

Stádiumbeosztás:A daganat stádiumbeosztását gyakran a kórisme felállításakor végzik. Ezeket a vizsgálatokat azonban nem szükséges megcsinálni akkor, ha nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az elváltozás a prosztatán kívül terjed.

A prosztatarákok stádiumbeosztása a következő három kritérium alapján történik: milyen mértékben érinti a rák a prosztatát, továbbterjedt-e a prosztata körüli nyirokcsomókba, és távolabbi szervekbe adott-e a rák áttétet. A rektális digitális vizsgálat, az ultrahang és a biopszia együttesen tárják fel, hogy milyen mértékben érinti a tumor a prosztatát. A nyirokcsomó áttét megállapítására medence komputerkomográfiája (CT), vagy radioaktívan jelzett antitest vizsgálat végezhető, valamint csontizotóp vizsgálat a csontáttét kimutatására. Ha felmerül a gyanú agyi vagy gerincvelői metasztázisra, CT-re vagy mágneses rezonanciás vizsgálatra (MRI-re) kerülhet sor.

Elég komplikált feladat a kezelési lehetőségek közül választani, gyakran a férfi életkörülményeitől függ. Sok férfinél maguk az orvosok bizonytalanok abban, hogy melyik kezelés lenne a leghatékonyabb, és a kiválasztott gyógymód vajon milyen valószínűséggel hosszabbítja meg az életét. Van olyan, mely csökkentheti az életminőséget. Például a nagyobb sebészeti beavatkozások, a sugárterápia és a hormonkezelés gyakran okoz vizelettartási rendellenességet és erekciós zavarokat (impotenciát). A kezelési lehetőségek közül történő választás során az embernek mérlegelni kell az előnyöket és a hátrányokat. Ezért a férfi igényeit sokkal jobban figyelembe kell venni, mikor valamelyik kezelés mellett születik döntés, mint több más betegség esetében.

A prosztatarák kezelése rendszerint e három megközelítés egyike: az óvatos követés, a betegség meggyógyítása vagy a tüneti kezelés.

A gondos követés a tünetek megjelenéséig (ha egyáltalán megjelennek) megelőz minden más kezelést. Ez a stratégia azon férfiak számára a legmegfelelőbb, kikben a rák terjedésének vagy tünetekben való megnyilvánulásának a valószínűsége kicsi. Például a legtöbb, prosztatára korlátozódó, alacsony Gleason-értékű daganat nagyon lassan növekszik. Ezek rendszerint több évig nem terjednek tovább. Idősebb férfiak sokkal valószínűbb, hogy előbb meghalnak, mintsem a tumor okozza halálukat, vagy okozzon tüneteket náluk. A beteg gondos követése megóvja a kezelésekkel együtt járó vizelettartási nehézségtől és az impotenciától. Ez idő alatt a tüneteket, ha szükséges, kezelni lehet. Időszakos ellenőrzést is lehet végeztetni, csak hogy lássák, vajon a tumor nem növekszik gyorsabban vagy nem terjed-e. Ha a vizsgálatok a tumor növekedését vagy terjedését mutatja, a férfi eldöntheti idővel, hogy aláveti-e magát a kezelésnek.

A betegséget meggyógyító kezelés gyakori olyan férfi esetében, akiben a tumor a prosztatára korlátozódik, és nagy a valószínűsége, hogy zavaró tüneteket vagy halálát okozza. Minden olyan daganat idetartozik, amely gyorsan növekszik. Gyógyító (nevezik még végleges) kezelés akkor is segít, ha valakinek kis méretű, lassan növekedő daganata van, de várható, hogy máskülönben az illető hosszú életű lesz. Ilyen tumoroknál kicsi a valószínűsége, hogy a tünetek egy évtizeden belül megjelenjenek, de lehet, hogy legalább 15 éven át sem adnak jelt. Ez a megoldás hasznos lehet olyan esetben is, amikor a tumor a prosztatán kívülre is továbbterjedt, és így várható, hogy viszonylag rövid időn belül tüneteket fog okozni. A végleges kezelés azonban valószínűleg csak akkor sikeres, amikor a daganat még a prosztata körüli területre korlátozódik csak. A gyógyító kezelés meghosszabbíthatja az élettartamot, csökkentheti vagy megszűntetheti a súlyos rák okozta tüneteket. A mellékhatásai azonban - a legfontosabb a maradandó impotencia és az inkontinencia - ronthatják az életminőséget.

A tüneti kezelés célja inkább a tünetek mérséklése, mintsem a daganat gyógyítása. Ez olyanok számára a legelfogadhatóbb, akiknek kiterjedt, nem gyógyítható prosztatarákjuk van. Az ilyen tumorok növekedése és szóródása általában lelassítható vagy átmenetileg megakadályozható, és ez a tünetek csökkenésével jár. Miután itt nincs szó a tumor meggyógyításáról, így a tünetek végsősorban rosszabbodnak, és a beteg végül meghal.

A prosztatarák kezelésének három formáját alkalmazzák: a sebészi kezelést, a sugárterápiát és a hormonterápiát. Kemoterápiát általában nem használnak.

Sebészi kezelés:Az egész prosztata sebészi eltávolítására (prosztatektómiára) akkor kerül sor, mikor a rák a prosztata területére korlátozódik csak. Kevésbé hatásos gyorsan növekvő tumorok esetében, mivel ezek nagy valószínűséggel adtak már áttétet a diagnózis felállításakor. A prosztatektómiát altatásban végzik, egy éjszakát kell a kórházban bent tölteni. A beavatkozás sebészi metszést igényel, és a kezelés egyetlen alkalommal elvégezhető. A prosztatektómia maradandó erekciós illetve vizelettartási zavart eredményezhet.

A prosztatektómiának három formája van: a radikális prosztatektómia, az idegkímélő radikális prosztatektómia és a laparoszkópos radikális prosztatektómia.

A radikális prosztatektómiában az egész prosztatát, az ondóhólyagot, és az ondóvezeték egy részét távolítják el. Ezzel az eljárással a legvalószínűbb a prosztatarák gyógyulása. Ugyanakkor a férfiak kb. 3%-ában teljes, akár 20%-ban pedig részleges vagy stressz inkontinenciát okoz. A férfiak többségében átmeneti vizelettartási zavar jelentkezik, mely pár hónapig is eltarthat. Az inkontinencia kialakulásának valószínűsége fiatal férfiakban kisebb. A hímvessző merevedési zavara fejlődik ki a radikális prosztatektómia után. A prosztatarákban szenvedő férfiak több mint 90%-a ezen beavatkozás után még legalább 10 évig él. Fiatal férfiak esetében, akiknél amúgy legalább 10-15 éves túlélés várható, legvalószínűbb, hogy a radikális prosztatektómiából előnyük származik.

Előfordul, hogy a daganat - a becsült mérettől és elhelyezkedéstől függően - legjobb sebészi megoldása az, ha az erekcióhoz szükséges idegekből néhányat megóvnak a műtét során; ezt a beavatkozást nevezik ideget megőrző radikális prosztatektómiának. Ha a tumor ideget és ereket érintett, a módszer nem alkalmazható. Kisebb eséllyel okoz merevedési zavart, mint az idegeket nem megőrző radikális prosztatektómia.

A prosztatektómia további formája a laparoszkópos radikális prosztatektómia. Ennek az az előnye, hogy kisebb sebészi metszésre van szükség, és kisebb mértékű a műtét utáni fájdalom. Hátrányai közé tartozik a magasabb költség és a hosszabb operációs idő. Mivel megfelelő technikai háttér szükséges, így csak bizonyos centrumokban végeznek ilyen beavatkozást.

Sugárkezelés:A sugárkezelés célja, hogy elpusztítsa a daganatos sejteket, miközben nem érinti az egészséges szöveteket. A sugárkezelés meggyógyíthatja a prosztatára korlátozódó, illetve csak a környező szövetbe terjedő rákot (de nem hatásos azon esetben, mikor a rák távolabbi szervekbe adott áttétet). A csontáttétek okozta fájdalom is csillapodhat, de magát a rákot nem gyógyítja meg.

A prosztatarák több stádiumában a sugárkezeléssel elért 10 éves túlélés közel olyan magas, mint amit a sebészi beavatkozással érnek el: a prosztatára korlátozódó tumor esetén sugárkezelés után a férfiak 90%-a legkevesebb 10 évig él még. Míg a sebészi beavatkozás egyetlen kezelés, addig a sugárterápia általában több hetes, különböző időpontokban végzett kezelésekből áll.

A hagyományos sugárterápia alatt a készülék sugárnyalábokat bocsát a prosztatára, és a környező szövetekre (hagyományos külső besugárzás). A CT készüléket arra használják, hogy be tudják azonosítani a rákkal érintett prosztatát és az érintett környező szövetet. A kezelést hetente 5 napig, 5-7 héten át adják. Merevedési zavar ugyan a férfiak 30%-ában jelentkezik, mégis a sugárkezelés után ennek valószínűsége kisebb, mint prosztatektómia után. A hagyományos külső besugárzást követően a férfiak kevesebb, mint 5%-ban lesznek vizelettartási zavarok. Húgycsőszűkület - olyan hegesedés, mely szűkíti a húgycsövet, és akadályozza a vizelet áramlását - a férfiak 7%-ában alakul ki. A hagyományos külső sugárkezelés egyéb gondot okozó, de általában átmeneti mellékhatásai: égő érzéssel kísért gyakori vizeletürítés, véres vizelet, véres hasmenés, végbél irritáció és hasmenés (sugárzásos végbél gyulladás), hirtelen kialakuló parancsoló székelés.

A mai technikai eszközökkel, az orvos sokkal pontosabban rá tud fókuszálni a sugárnyalábbal a tumoros elváltozásra (ezt nevezik 3-dimenziós konformális radioterápiának). A hagyományos külső és a 3-dimenziós konformális sugárterápiás kezelések utáni gyógyulási arány még nem került összehasonlításra. A 3-dimenziós konformális sugárkezelésnek azonban kevesebb átmeneti mellékhatása van.

Besugárzás történhet úgy is, hogy radioaktívan sugárzó anyagot juttatnak be a prosztata állományába (brachyterápia). A sugárzó anyagot képalkotó ultrahang vagy CT készülék segítségével helyeik be. Ez a megoldás számos előnnyel jár: nagy sugármennyiséget lehet a prosztata állományába juttatni, miközben a környező, egészséges szövetet megóvják, valamint kevesebb mellékhatása van. Pár óra alatt el lehet végezni ezt a műveletet, és nincs szükség többször megismételt kezelésekre; gerincvelői érzéstelenítésben végzik. Az esetek maximum 20%-ában azonban húgycsőszűkületet okozhat. Ez a kezelési eljárás a gyógyulás mértékét tekintve még nem került más kezelési megoldásokkal összehasonlításra. Előfordul, hogy kombinált kezelés ajánlott, mely brachyterápiából és külső besugárzásból áll.

A prosztatarák ellenálló lehet a sugárkezeléssel szemben, és a terápia után kiújulhat.

Hormonális terápia:A legtöbb prosztatarák a növekedéséhez és terjedéséhez tesztoszteront igényel, így azon kezelések, melyek gátolják ennek a hormonnak a hatásait (hormonális terápia), lassíthatják a daganat fejlődését. A hormonális terápiát gyakran a daganat terjedésének késleltetésére vagy az áttétet adott tumor kezelésére alkalmazzák, gyakran kombinálják más kezelési módokkal. Ezzel az áttétes prosztatatumor növekedését és terjedését lehet lassítani, illetve átmenetileg meggátolni. Meghosszabbíthatja az élettartamot, valamint csökkentheti a tüneteket. Végül azonban hatástalanná válik, és a betegség súlyosbodik.

Az Egyesült Államokban a prosztatarák gyógyításában használt gyógyszerek közé tartozik a leuprolid és a goszerelin, melyek gátolják az agyalapi mirigyet abban, hogy serkentse a herék tesztoszteron termelését. Ezeket a gyógyszereket injekció formájában minden 1,3,4,12-dik hónapban adják be a szakrendelőben, általában egy egész életén át.

Tesztoszteron hatását gátló gyógyszerek - például flutamid, bikalutamid és nilutamid - is használatosak. Ezeket naponta kell a betegnek bevennie; a tesztoszteront gátló szerek a szervezetben az alacsony tesztoszteron hormonszint miatt változásokat okoznak: időnkénti melegségérzés, csontritkulás, fáradékonyság, izomtömeg csökkenés, folyadékvisszatartás, csökkent szexuális vágy, csökkent testszőrzet, gyakori a merevedési zavar és az emlők megnagyobbodása (ginekomasztia).

A hormonális kezelés legősibb formája közé tartozik mindkét here eltávolítása (kétoldali orchiectomia). Ennek a módszernek a hatása a tesztoszteron szintre ugyanolyan mértékű, mint a leuprolidé és goszereliné. A kétoldali hereeltávolítás nagyban lassítja a prosztatarák növekedését, de alacsony tesztoszteronszintből adódó mellékhatásokat okoz. Az eljárás fizikai és lelki hatásait sok férfinek nehéz elfogadnia.

Az áttétes prosztatarákban alkalmazott hormonterápia általában 3-5 éven belül hatástalanná válik. Amikor a hormonterápia ellenére a rákos megbetegedés végül súlyosbodik, a legtöbb férfi 1-2 éven belül meghal. Ha a hormonterápia nem hatásos, más alternatív hormongyógyszereket vagy kemoterápiát lehet megpróbálni.

Bármilyen kezelésben részesült is a beteg, a kiújulás kockázatának és a kezelés befejezésétől eltelt időnek megfelelően a PSA szintet meghatározott időnként mérni kell (az első évben általában 3-4 havonta, a következő évben 6 havonta, majd a beteg élete végéig évente). Az emelkedett PSA szint a rák kiújulását jelezheti.