MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Diszmenorrea
A diszmenorrea a menstruáció során észlelt
kismedencei fájdalom.
Az ebben szenvedő nők mintegy háromnegyedénél elsődleges diszmenorrea áll fenn, aminek
nem lehet meghatározni az okát. A többieknél másodlagos diszmenorreáról van szó, amikor
tudható az ok.
Az elsődleges diszmenorrea a nők több, mint 50%-át érintheti, általában a serdülőkor
idején kezdődik. 5-15%-uknál az elsődleges diszmenorrea néha súlyos, zavarja a napi
tevékenységet, hiányoznak az iskolából, vagy a munkából. Az elsődleges diszmenorrea a
korral, és a terhességgel javulhat.
Az elsődleges diszmenorreában a fájdalom csak olyan ciklusokban jelentkezik, amikor
peteérés történt. Úgy gondolják, hogy a fájdalom a menstruáció során felszabaduló
prosztaglandinok következménye. A prosztaglandinok olyan hormonszerű anyagok, amelyek
méhösszehúzódást okoznak, csökkentik a méh véráramlását, és fokozzák a méh fájdalomérző
idegvégződéseinek érzékenységét. Az elsődleges diszmenorreában szenvedő nők
prosztaglandin szintje magasabb.
A másodlagos diszmenorrea gyakori okai közé tartoznak az endometriózis, a miómák, az
adenomiózis, a kismedencei vénás pangás és a kismedencei fertőzés. Egyesekben a fájdalom
abból ered, hogy a menstruációs vérnek szűk méhnyakon keresztül kell távoznia (méhnyak
szűkület). A méhnyak már születéskor is szűk lehet, vagy polipeltávolítás, illetve a
méhnyak rákmegelőző állapotának vagy rákjának kezelése után szűkül be. Az egyéb
betegségek, például petevezető gyulladás, a hasi szervek közötti kóros kötőszöveti
szalagok (összenövések) miatt fennálló fájdalom rosszabb lehet a menstruáció idején.
Panaszok, tünetek és kórisme
A fájdalom az alhasban jelentkezik, és a deréktájra vagy az alsó végtagokba
sugározhat. A fájdalom általában görcsös, változó intenzitású, de lehet tompa, állandó
is. Általában kevéssel a menstruáció kezdete előtt, vagy az alatt indul, csúcsát 24
óra alatt éri el, és 2 nap után elmúlik. Az egyéb gyakori tünetek közé tartozik a
fejfájás, a hányinger, a székrekedés, a hasmenés, és a gyakran parancsoló vizelési
inger. Néha hányás jelentkezik. A menstruáció előtti ingerlékenység, idegesség,
depresszió és hasi teltség a menstruáció egy része vagy egésze alatt fennmaradhat.
A diagnózis a tüneteken és a vizsgálat eredményein alapul. A lehetséges okok
felderítéséhez (pl. mióma) az orvos vizsgáló cső (laparoszkóp) segítségével
átvizsgálja a hasüreget, amelyet a köldök alatt ejtett kis metszésen vezet be. A méh
belsejét is megvizsgálhatják hasonló csővel (hiszteroszkóp) amelyet a hüvelyen és a
méhnyakon át vezetnek fel. További lehetőség a küret és a hiszteroszalpingográfia. 
Kezelés
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők általában hatékonyan csökkentik a fájdalmat.
Hatékonyabbak lehetnek, ha a menstruáció megkezdődése előtt 1-2 nappal kezdik azokat
szedni, és utána is még 1-2 napig szedik. Hányáscsillapító gyógyszer csökkenti a
hányingert, és a hányást, bár ezek a tünetek általában kezelés nélkül megszűnnek,
amint a fájdalom csökken. A kellő pihenés és alvás, valamint a rendszeres testmozgás
szintén segíthet a tünetek enyhítésében.
Ha a fájdalom továbbra is zavarja a napi tevékenységet, az orvos kis dózisú
ösztrogént és gesztagént tartalmazó fogamzásgátlót ír fel, a petefészkekben történő
tüszőrepedés gátlására. Ha ezek a kezelések nem hatékonyak, a fájdalom okát kiderítő
beavatkozások végezhetők.
Ha a diszmenorrea oka más betegség, azt kell kezelni, ha lehetséges. A szűk
nyakcsatorna sebészileg tágítható. Ez a beavatkozás azonban általában csak időlegesen
javítja a fájdalmat. Ha szükséges, a miómák, vagy a rossz helyen lévő méh nyálkahártya
(endometriózis) műtéttel eltávolíthatók.
Ha más kezelés nem hatékony, és a fájdalom súlyos, a méh idegei műtéttel átvághatók.
Ez a műtét azonban a kismedencei szervek, például a húgyvezeték sérülését okozhatja.
Alternatívaként hipnózis, vagy akupunktúra kísérelhető meg.
