A gyakori tünetek közé tartozik az emlőfájdalom, a csomók és a bimbó váladékozása. Az emlőtünetek nem szükségszerűen jelentik azt, hogy emlőrák vagy más súlyos betegség áll a háttérben. Ha azonban az alábbi tünetek közül bármelyik észlelhető, orvoshoz kell fordulni:

• olyan csomó, ami az emlőszövettől eltérő tapintatú, vagy nem múlik el
• duzzanat, ami nem múlik el
• az emlő bőrének ráncolódása vagy behúzódása
• hámló bőr az emlőbimbó körül
• az emlő alakjának megváltozása
• a bimbó változásai, például befordulása
• a bimbó váladékozása, különösen, ha az véres

Emlőfájdalom:Sok nő észlel emlőfájdalmat (masztalgia). Az emlőfájdalom társulhat hormonális változásokhoz. Jelentkezhet például a menstruáció idején vagy azt megelőzően (a premenstruációs szindróma részeként) vagy korai terhességben. A fogamzásgátló tablettát vagy a menopauza után hormonpótlást szedő nőkben gyakran lép fel ilyen fájdalom. A fájdalom az emlőszövet növekedésének következménye. Az ilyen fájdalom általában kiterjedt, emlőérzékenységet okoz. A menstruációhoz társuló fájdalom hónapokon vagy éveken át előjöhet majd elmúlik.

Az emlőfájdalom további okai közé tartoznak az emlőciszták, a fertőzések és tályogok. Ezekben az esetekben a fájdalom általában egy bizonyos helyen jelentkezik. A fibrocisztás emlőbetegség szintén okozhat fájdalmat. Az emlőfájdalom felléphet emlőrák miatt is, de az esetek többségében nem okoz fájdalmat. Az 1 hónapnál tovább fennálló emlőfájdalmat ki kell vizsgálni.

Az enyhe emlőfájdalom többnyire kezelés nélkül is megszűnik. A menstruáció idején jelentkező fájdalom általában javul paracetamol vagy nem szteroid fájdalomcsillapítók szedése mellett.

A súlyos fájdalom bizonyos típusai esetén danazol (a tesztoszteronhoz hasonló szintetikus hormon) vagy tamoxifen (emlőrák kezelésére használt gyógyszer) alkalmazható. E gyógyszerek gátolják az emlőre ható ösztrogén és progeszteron működését. Mivel hosszú távú alkalmazásuknak mellékhatásai vannak, általában csak rövid ideig adják. A tamoxifennek kevesebb mellékhatása van, mint a danazolnak. A tamoxifent főként változó kor után lévő nőknek adják, de hasznos lehet fiatalabb nőknek is.

Ha okként specifikus betegséget találnak, a betegséget kezelik. Ha például ciszta az ok, a ciszta folyadéktartalmának leszívása általában enyhíti a fájdalmat.

Emlőcsomók:Az emlőcsomók relatíve gyakoriak, és általában nem rosszindulatúak. Mivel azonban rosszindulatúak is lehetnek, késedelem nélkül orvoshoz kell fordulni velük. A csomók lehetnek folyadéktartalmú zsákok (ciszták), vagy tömött csomók. Ez utóbbiak általában fibroadenomák.

Tömött emlőcsomó képében jelentkezhet továbbá egy megkeményedett mirigyszövet (szklerotizáló adenozis), vagy a sérült zsírszövet helyén kialakuló hegszövet (zsírelhalás) is. Egyik sem rosszindulatú. A diagnózist azonban csak szövetmintavétel útján lehet kimondani. Nem igényelnek kezelést.

Bimbóváladékozás:Néha egyik vagy mindkét emlőbimbó váladékot választ ki. Bimbó-váladékozás normális esetben szülés után, tejelválasztáskor (szoptatás), vagy a bimbó mechanikus ingerléséből adódóan szeretkezés, szopás vagy a ruházat ingerlő hatása miatt jelentkezik. A terhesség utolsó heteiben az emlők tejszerű váladékot (előtejet) termelnek. A normális bimbóváladék híg, nem áttetsző, fehéres vagy csaknem tiszta folyadék, amely nem ragadós. A terhesség vagy szoptatás során azonban normálisan is jelentkezhet enyhén véres váladék.

Számos betegség okozhat kóros váladékozást. A kóros váladékok megjelenése az októl függően különböző. Véres váladékot okozhat jóindulatú emlődaganat (például a tejcsatornában jelentkező daganat, amit intraduktális papillomának neveznek) vagy ritkábban az emlőrák. A kóros váladékozással jelentkező nők között az emlőrák aránya kevesebb mint 10%. A zöldes váladék általában fibroadenoma, egy jóindulatú, tömött csomó következménye. A gennyet tartalmazó, kellemetlen szagú váladék emlőfertőzésből eredhet. A nem szoptató nőkben a nagy mennyiségű tejszerű váladék oka a tejcsorgás (galaktorroé). Az agyalapi mirigy vagy az agy daganatai, az agyvelőgyulladás és a fejsérülések szintén okozhatnak bimbóváladékozást. Bizonyos gyógyszerek, például antidepresszánsok és bizonyos vérnyomáscsökkentők ugyancsak kiválthatnak bimbóváladékozást. A fogamzásgátlók szedése olykor vizes váladékozással jár.

Az egyik emlőből jelentkező váladék valószínűleg annak az emlőnek a betegségéből, például jó- vagy rosszindulatú daganatából ered. A mindkét emlőből észlelt váladékozást valószínűleg nem az emlőben lévő probléma okozza. Ez lehet az agyalapi mirigy daganata vagy gyógyszerek mellékhatása.

Ha a bimbóváladékozás egy menstruációs ciklusnál hosszabb ideig áll fenn, vagy a nő számára szokatlannak tűnik, orvoshoz kell fordulni. Az emlőváladékozást észlelő, menopauza után lévő nőknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk. Az orvos megvizsgálja az emlőt, és kóros eltéréseket keres. Mammográfiát és hormonszint-mérést végez. A fejről komputertomográfia (CT), vagy mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) végezhető. Kikérdezi a nőtől az általa szedett gyógyszerek teljes listáját. Van olyan eset, amikor nem lehet igazolni különösebb okot.

Ha betegség áll a háttérben, azt kezelik. Ha az egyik emlő váladékozását jóindulatú daganat okozza, eltávolítható az a tejcsatorna, ahonnan a váladék származik.